„Nem akarom, hogy a hazámból sivatag legyen” – elkészült a dokumentumfilm a szegediekről, akik több mint 200 ezer köbméter vizet juttattak vissza a kiskundorozsmai szikes tavakhoz
Nem hollywoodi hősök, hanem szegedi civilek állnak annak a történetnek a középpontjában, amelyből most dokumentumfilm készült. Az Azok a párás nyugati szelek – Egy kiszáradt, szikes tórendszer és a Szegedi Vízőrzők című alkotás egy éven át követte Kelemen Tamást és csapatát, akik azt tűzték ki célul, hogy újra vizet vigyenek a Kiskundorozsma melletti kiszáradt szikes tavakba. Az eredmény pedig messze túlmutat egy helyi természetvédelmi akción: a projekt mára országos mintává válhat.
EGY FILM, AMI EGY SZEGEDI ÖTLETBŐL INDULT
A történet 2025 nyarán, az aszály közepén kezdődött. Kelemen Tamás, a Szegedi Vízőrzők alapítója felvette a kapcsolatot a Nem víznek való vidék alkotóival, miután látta a Sárréti Vízőrzőkről készült filmjüket. Megmutatta nekik azt a tervet, amely első hallásra merésznek tűnt: a Kiskundorozsma mellett egykor létező szikes tavakat újra meg kell tölteni vízzel.
A CÉL EGYSZERŰ VOLT: VISSZAHOZNI A VIZET A TÁJBA
Szeged északnyugati határában, a Homokhátság peremén évtizedek óta kiszáradó szikes tómedrek találhatók. A közelben futó Majsai–Algyői-főcsatorna viszont kapcsolatban áll a Tiszával, a Fehér-tóval és a Maty-érrel is, így adott volt a lehetőség: a vizet gravitációs úton, minimális energiafelhasználással kellett eljuttatni a kiszáradt területre. A projekt célja nem egy mesterséges tó létrehozása volt, hanem a talajvíz pótlása, a természetes élőhelyek helyreállítása és egy aszályállóbb táj kialakítása.
CIVIL ÖSSZEFOGÁSBÓL ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ PROJEKT
A film egyik legnagyobb tanulsága, hogy ez a kezdeményezés nem egyetlen ember munkája. A Szegedi Vízőrzők mellett önkéntesek, mérnökök, geodéták, nemzetközi szakemberek, az ATIVIZIG, Szeged önkormányzata, az Interspect Kft. és a Terra Organica Alapítvány is szerepet vállalt a megvalósításban. A projekt során centiméteres pontosságú drónos felmérések, digitális terepmodellek és hidrológiai számítások készültek, amelyek alapján építették fel a rendszert.
TÖBB MINT 200 EZER KÖBMÉTER VÍZ KERÜLT VISSZA A TERMÉSZETBE
Az egyéves munka végére már látványos eredmények születtek. A csapat több mint 200 ezer köbméter vizet juttatott vissza a területre, amely fokozatosan beszivárgott a talajba, javította a legelők állapotát, miközben a visszatérő víz Szeged mikroklímájára is kedvező hatással lehet. A projekt során folyamatos mérések és monitorozás zajlott, így minden egyes lépést adatokkal támasztottak alá.
„NEM MINDEGY MI FÚJ BE SZEGEDRE”
A dokumentumfilmben Nagy Sándor alpolgármester is megszólal, aki szerint Kelemen Tamás olyan szervezőmunkát végzett, amely nélkül a projekt nem valósulhatott volna meg: “… Tamás elvégzett egy olyan szervezőmunkát, amit más nem tudom, hogy meg tudott volna-e csinálni, hiszen nagyon sok tulajdonossal kellett egyeztetni. A szelek alapvetően a város nyugati oldala felől fújnak felénk, így nagyon nem mindegy, hogy ott egy jó minőségű zöldterület van, vagy egy kiszáradt szikes tómeder.”
PÉLDÁT MUTATHAT AZ EGÉSZ ALFÖLDNEK
A film végére világossá válik, hogy a Szegedi Vízőrzők története nem csupán egy helyi sikersztori. Az alkotók szerint az itt kidolgozott módszerek és a megszerzett tapasztalatok más települések számára is követhető mintát jelenthetnek, így a szegedi projekt a jövőben akár országos jelentőségű jó gyakorlattá is válhat. Ahogy Kelemen Tamás fogalmaz a filmben: „nem akarom, hogy a hazámból sivatag legyen.”
Ha felkeltette az érdeklődésed a dokumentumfilm, itt tudod megnézni:
