Urbex365: rozsdás szárnyak, üres pilótafülkék – két elhagyott repülőgépre bukkantunk a Domaszék melletti pusztában (galéria)
Van egy hely Domaszék határában, ahol elég egy pillanatra körbenézni, és máris azt érzed, hogy valami nagyon szürreálisba csöppentél. Két hatalmas, sárga repülő áll a száraz mező közepén, körülöttük pedig se reptér, se hangár, se kifutópálya – csak a csend, a fák és a pusztuló gépek. Elsőre tényleg olyan, mintha valaki egyszerűen letette volna oda a két repülőt, aztán megfeledkezett volna róluk. Pedig a történetük ennél jóval érdekesebb.
A két gép egy-egy Antonov An–2-es, vagy ahogy nálunk mindenki ismeri: Ancsa. Az egykor legendás munkagépek évtizedeken keresztül szelték az eget, dolgoztak a mezőgazdaságban, embereket és felszerelést szállítottak, sőt ejtőernyős ugrásoknál is használták őket.
MINTHA EGY FILMDÍSZLETBE CSÖPPENTÜNK VOLNA
A helyszínre érve az első, ami feltűnik, az a méretük. Fotókon is nagyok, de amikor ott állsz mellettük, egészen más érzés. A hatalmas szárnyak szinte beterítik az embert, a sárga festék pedig még most is messziről világít. Közelebb lépve viszont már egyértelmű, hogy az idő rendesen elbánt velük. Kopott festék, rozsdásodó alkatrészek, megfáradt burkolatok és itt-ott már hiányzó részek. Az egyik gép különösen látványosan megadta magát az időnek: a szárny borítása több helyen sérült, a szerkezet pedig lassan kezd összenőni a körülötte lévő tájjal. És mégis van benne valami elképesztően szép.
EZEK A GÉPEK TÉNYLEG DOLGOZTAK
Az An–2 nem valami ritka, soha nem használt különlegesség volt. Éppen ellenkezőleg. Az egyik domaszéki gépet korábban mezőgazdasági munkákra, permetezésre használták, a másik pedig ejtőernyős ugrásokban is részt vett. Vagyis ezek a repülők egykor tényleg dolgoztak. Repültek. Embereket vittek a magasba. Most pedig ott állnak egy mezőn, és lassan átveszi őket a természet. A kontraszt brutális: az egyik oldalon a hatalmas, egykor repülésre tervezett gép, a másikon a kiszáradt, aranybarna mező és a csend.
ÉVTIZEDEK ÓTA ITT ÁLLNAK
A két Ancsának nem most kezdődött az elhagyatott élete. Már legalább három évtizede ezen a környéken vannak. Volt olyan elképzelés is, hogy a területen mezőgazdasági repülőtér működjön, de ebből végül nem lett semmi. A repülők viszont maradtak. Évek teltek el, majd évtizedek. A festék fakult, a fém megkopott, a környezet pedig folyamatosan változott körülöttük. A két gép pedig közben szép lassan az urbex egyik igazi különlegességévé vált.
VAN EGY SZOMORÚBB TÖRTÉNET IS A HÁTTÉRBEN
A gépek története Rózsavölgyi Vilmos nevéhez is kötődik, aki a szegedi repülős közeg ismert alakja volt. A két An–2-es a család tulajdonában állt, és korábban még az is felmerült, hogy felújítják őket. Erre azonban már nem került sor. Rózsavölgyi Vilmos és fia, Árpád 2023-ban a börgöndi repülőnapon történt repülőgép-balesetben vesztette életét.
A LEGJOBB RÉSZT NEM LEHET FOTÓN ÁTADNI
Talán az egész helyszínben az a legfurcsább, hogy nincs benne semmi mesterséges. Nem kell hozzá köd, horrorzene vagy elhagyatott hangár. Csak állsz a mezőn egy több évtizede ott rohadó repülő mellett, felnézel a hatalmas szárnyra, és közben próbálod elképzelni, milyen lehetett, amikor ez a gép még felszállt. Most pedig csak a szél mozgatja körülötte a füvet. A motor már nem indul. A propeller nem fordul. A gép nem megy sehová. Pedig valaha pontosan az volt a dolga, hogy menjen.
KÉT ANCSA, AMELYIKNEK MÁR CSAK AZ EMLÉKE MARADT
A domaszéki repülők pont attól különlegesek, hogy nem egy múzeumban, szépen lefestve és kordonnal körülvéve láthatjuk őket. Hanem ott vannak, ahol az idő hagyta őket. Kopottan, porosan, kissé szomorúan – mégis elképesztően látványosan. És talán éppen ezért működik ennyire az urbex. Mert néha nem egy titkos bunker vagy egy omladozó kastély kell ahhoz, hogy az ember visszacsöppenjen egy másik korszakba. Elég két régi repülő a domaszéki határban.
Fotók: Szeged365
