Több, mint 100 000-en vagyunk. Magyarok, akik Nagy-Britanniában élnek. Hihetetlenül soknak tűnik, ugye? Pedig még csak nem is mi vagyunk a kivándorlási statisztika élén, hanem a lengyelek és a román állampolgárok. Ez a százezer magyar az, aki az elmúlt 2-5-10 évben úgy döntött, elhagyja a hazáját és Angliában telepedik le. Százezer magyar, aki ingázik hazája és új, választott országa között, ki évente kétszer-háromszor, ki csak minden második esztendőben.
Van, aki egyedül él és a szülei izgulnak érte odahaza, huszonéves fiatalok, akik hisznek az erejükben és képességeikben. Harmincasok-negyvenesek, párban, vagy küzdelmesen párt keresve, idegenajkúak között. Családosok, ahol apuka jött ki előbb, lakott szobában pár hónapig, hogy aztán a család is kijöhessen. Gyerekek, akiket angol iskolába írattak be és most jól vagy kevésbé jól, de veszik az akadályokat. Anyukák, akik itt szültek és túlélték a hálapénz nélküli szülészeteket, tértek vissza a munkaerőpiacra, anélkül, hogy számíthattak volna nagyszülői segítségre. Idősebbek, akikben volt még kitartás és kurázsi, kijöttek idősek otthonába, ápolónak, raktárakba vagy takarítónak. Fiatalok és idősebbek vegyesen, akik szakmai kompetenciájuknak köszönhetően jó pozíciókban kezdtek, vagy kitartásuknak, szorgalmuknak köszönhetően megjárván a ranglétrát már régi-új szakmájukban dolgoznak mérnökként, IT szakemberként.
Nem, nem mindenki takarít, vagy dolgozik Mekiben, lakik együtt 10 másik emberrel egy házban. Van, aki saját házat vásárolt, vagy szép környéken bérel lakást, házat, mert megengedheti magának. De végezzen bármilyen egyszerű munkát, vagy élhessen éppenséggel jólétben, minden elismerésem! Az, ha valaki külföldön helytáll becsülettel, idegen és ismeretlen körülmények között, az számomra becsülendő. Ez a százezer magyar ezt csinálja.
Az angol Belügyminisztérium hivatalos statisztikáiból kinyert adatok szerint az elmúlt 4 évben gyakorlatilag megkétszereződött a brit állampolgárságért folyamodó magyarok száma az azt megelőző 4 évhez képest. A statisztika itt megtekinthető.
Míg 2012 és 2016 között a jelentkezést leadók (felnőtt és gyermek összesen) száma nem érte el az évi 1000-et, 2017-ben jelentősen megnőtt az állampolgárságért folyamodók száma. 2018-ban és 2019-ben brit állampolgárságra évente több, mint 2000-en jelentkeztek. Idén pedig fél év alatt közel annyian folyamodtak állampolgárságért, mint korábban egy egész év alatt.
Az alábbi táblázatban a piros választóvonal a 2016-os Brexit szavazást jelenti:
Nem tudom, hogy az állampolgárságot igénylők vajon véglegesen le akarnak-e itt telepedni, vagy a Brexit miatt úgy érezték, ez az állapot nagyobb biztonságot ad nekik. Mindkettőt megértem.
Olyanról is hallottam, és nem egy-két esetről beszélek, amikor sokakat, családokat az vitt haza, vagy másik országba, hogy Nagy-Britannia megszavazta a kilépést. Nagy arculcsapás volt ez sok kivándorolt külföldinek, s a brit emberek majdnem felének. Egy volt, francia állampolgárságú kolléganőm több, mint 30 éve él kint, itt ment férjhez, ma már felnőtt gyermeke brit. Sosem kérvényezte meg a brit állampolgárságot, büszke volt francia identitására. Könnyezett az irodában azon a júniusi napon. Néma, döbbent csend fogadta a munkahelyemen, az irodába érkező kollégákat. Volt olyan angol munkatárs, aki személyesen kért tőlünk, EU-s országból érkező külföldiektől bocsánatot. De a másik véglet is képviseltette magát, volt, akiknek az utcán szóltak be, mikor is mennek ezután haza. Minden döntést megértek ezután, racionálist és érzelmi alapút is, de tényleg. Az a százezer magyar, akiről beszéltem, nem brit állampolgár, ők azok, akik letelepedett státusszal vagy ideiglenes letelepedéssel élnek most Nagy-Britanniában. Rajtuk kívül is lehetnek még ezrek, akik egyelőre nem jelentkeztek az EU Settlement Scheme-re, de jövő év júniusáig, a határidőig még megtehetik.
A 100 000 magyar állampolgár kétharmada, vagyis több, mint hatvanezren jogosultak a letelepedett státuszra, egyharmaduk pedig, valamivel több, mint harmincezren az úgynevezett „pre-settled status”-t kapták, ami leginkább ideiglenes tartózkodási engedélyt jelent. Az előbbiek már legalább 5 éve élnek Nagy-Britanniában, az utóbbiak azok, akik a jelentkezés leadásakor még nem éltek 5 évet a szigetországban. A statisztika itt elérhető, az összefoglaló kördiagram pedig alább:
Százezer magyarral biztosan szegényebb most Magyarország. A kivándoroltak egy része hazatér majd egyszer, más része vagy marad, vagy máshol telepedik le. Nem vagyok jövőbelátó, sem politikai vitát gerjesztő, mindez nem érdekel, vagy nem annyira, hogy vérre menjek érte. Ezek itt fentebb számok a statisztikában csupán, minden szám mögött egy élettel.
B. Szalma Emese
