Én mondom nektek ma, barátaim, hogy a pillanatnyi nehézségek és a csalódottság ellenére emlékszem, hogy volt egy álmom. Ez az álom mélyen bennem él, mert semmim se volt akkor, csak ez az álmom. Se otthonom, se munkám, se szerelmem…csak egy fém huszas volt a zsebemben.
Volt egy álmom, hogy egy napon fel fogok emelkedni, híres leszek, hogy rádiós leszek Szegeden. Pösze voltam, magas volt a hangszínem és a “miért” szó nekem csak “mié” formában született meg a számban. Greskovics Péter kétezer előtt illendőségből nem akart arra a kérdésemre válaszolni, hogy szerinte miért nem leszek soha rádiós. Majd addig kérleltem a Média 6 stúdiójában, hogy elkezdte sorolni az olyan kifejezéseket, mint a beszédhibák, hanghordozási problémák, hangsúlyos olvasás hiánya, valamit mondott a hangszínekről is, amit már nem nagyon hallottam, mert már nagyon mérges voltam rá. Mint a fogorvosra: te kéred, hogy gyógyítson meg, de közben fájdalmat okoz neked, ezért nem szereted. Péter pedig csak mondta és mondta a sok sok álomgyilkos mondatát, és én akkor ott a kisember dacával megfogadtam: rádiós leszek, Szegeden a leghallgatottabb! Minden ismerősöm halálra unta a Montágh Imre mondókákat és beszédtechnikai gyakorlatokat (jálajalajele,pátákapatakapeteke,szászászaszaszesze), a hasilégzés gyakorlataimtól kikészültek a haverok, és rohadtul nem érdekelt senkit hogyan kell bemelegíteni az arcizmokat, miközben én csak toltam az amatőr rádiózást mindenhol ahol csak tudtam…akkor nem tudtam, de utólag tudom, hogy ezt úgy hívják autodidakta tanulás. Nekem pedig azt, hogy volt egy álmom…2002-ben elkezdtem dolgozni a Rádió88-nál, és egy Cora kitelepülésen (akkori bevásárlóközpontban kellett műsorokat vezetni) még Greskovics Péter is odajött megdícsérni…nem tudom emlékezett-e a pár évvel azelőtti véleményére, de én brutálisan büszke voltam…mert volt egy álmom.
Én mondom nektek ma, barátaim, hogy a pillanatnyi nehézségek és a csalódottság ellenére emlékszem, hogy volt még egy álmom. Ez az álom mélyen bennem él, mert semmim se volt akkor, csak ez az álmom. Se otthonom, se munkám, se szerelmem…csak egy fém huszas volt a zsebemben. Volt egy álmom, hogy egy napon fel fogok emelkedni, híres leszek, és nem kell azért elaludnom hamarabb, hogy ne érezzem az éhséget. Volt egy álmom, hogy ne érezzem a szégyent amit akkor éreztem, amikor a haverok kérdezték megyek e velük a tengerpartra, vagy amikor a lányok beszálltak egy BMW-be, miközben én felültem a trolira egyedül, vagy amikor 2 éves nadrágokat hordam, de a barátaim szatyor számra vették a márkás ruhákat. Meg volt a taktika mikor kell elaludnom ahhoz, hogy még pont ne legyek annyira éhes, hogy ne tudjak elaludni. Rövid időszak volt, de ott akkor megfogadtam: soha nem felejtem el, milyen nehéz körülmények között élni, és álmodni akkor is kell! Nekem volt egy álmom. Még gimnazista koromban kellett beszélnem a Szeged TV-ben a Közös Nevező című műsorvezetőjeként, hogy mit gondolok, hogyan fog kinézni 35 évesen egy napom. Borzalmasan izgultam, ezért leírtam egy lapra, amit pont egy hete találtam meg egy dobozban. A leírtak alapján akkor arról álmodoztam, hogy reggel felkelek, bemegyek a médiacégem irodájába, elintézem a cégeim divízióinak teendőit, majd beszálok egy Porsche 911-es sportautóba és hazamegyek a családomhoz, a gyönyörű, szexi feleségemhez és 3 gyermekemhez. Volt egy álmom. A Porsche 911 nem volt életszerű, de az álmomban nem tudtam, hogy nagy családba nem való a kis sportautó :)
Én mondom nektek ma, barátaim, hogy a pillanatnyi nehézségek és a csalódottság ellenére emlékszem, hogy volt egy álmom. Ez az álom mélyen bennem él, mert semmim se volt akkor, csak ez az álmom. Se otthonom, se munkám, se szerelmem…csak egy fém huszas volt a zsebemben. Álmodtam színpadról, tömegről, sikerről. Hatalmas fesztiválokról, ahol művész emberekkel beszélhetek függöny mögött, ahol brutálisan szárnyal a lelkem, mert boldog embereket látok, akik azért jöttek el, mert én elhívtam őket. Emlékszem mikor Puskás László (Pusi) megkért, hogy segítsek a sörfesztiválok szervezésében, és a sajtótájékoztatókat is levezényelhettem remegő lábakkal. Majd jöttek sorban a sikeresebbnél sikeresebb fesztiválok: Csokoládé Fesztiválok, DejaVu-k, Gerilla Gourmet, Chili Weekend, RakpartFeszt Kézműves Sörünnep, Vásárhelyi Kézműves Sörök Fesztiválja, Veterán Autó Show-k, Futófesztiválok, Borfesztivál…mert volt egy álmom.
Volt több álmom…van újra több “egy álmom”! Szeretnék közösségeket, akik segítenek, közösségeket akik gondolkodnak, közösségeket akik nem törnek kirakatokat, közösségeket akik alkotnak, és szeretnek, közösségeket akik lokálpatriótaként áldoznak és álmodnak…együtt álmodnak! De egy szegedinek 10x annyit kell dolgoznia az álmaiért! Nehéz, borzalmasan nehéz, mert dolgozni kell keményen! Szegeden néha 10x annyit kell küzdeni, de ha van egy álmod, elképesztően nagy akaratod, és mindig felállsz, amikor az élet kiüt…akkor megcsinálod, és végtelenül boldog leszel!
Kiss Balázs vagyok, ízig-vérig szegedi, igazi lokálpatrióta! Gyönyörű nagy családban az apuka, az exrádiós, a rendezvényszervező, a színpadon mikrofonba beszélő, a Szeged365.hu értékesítési és közösségi vezetője! Szeged nekem a világ közepe. A Mol – Pick Szeged lehet matematikailag nem jobb a Veszprémnél, de nekem a világ legjobb kézilabdacsapata. Lehet csak NB II-es a focicsapatunk, de én arra emlékszem mikor labdaszedő voltam a SZEOL NB I-es csapatánál, és Urbán akkora felsőkapufát rúgott “20-ról”, hogy abba Zsombó is beleremegett. Egy emberként üvőltött a stadion! Az új gyönyörű szegedi stadionban libabőrös vagyok a meccsek alatt, attól a hangulattól, amit csak Szegeden tud a B-KÖZÉP! A kajakosaink és kenuasaink mindenkit maguk mögött hagynak, a küzdősportolóink bárkit legyőznek, és Lékó miatt velem együtt sok szegedi fiatal is úgy gondolta: sakkozni is vagány dolog. Elnézést mindenkitől, de nekem a bajai halászlé, csak tésztás paradicsomleves, mert az igazit “FrankSanyibácsi” főzi! Én még tartottam a vérestálat miközben hörgött a disznó, Piroskanéninél mostuk a disznóbélt az idős asszonyokkal Tápén, miközben végighallgattam, hogy én már olyan városi ficsúr gyerök vagyok, mert fintorgok, és nálunk a család mindig agyon paprikázta az ebédet, hogy utána krákogjunk délután háromig. Ha ráülünk a gumilabdára akkor az Szegeden ludáj lesz, mégha ezt a szót sehol máshol nem értik, nem is ismerik. A Liget ha mesélni tudna röpködnének a 18-as karikák, és a Földön nincs romantikusabb hely, mint a mi Tisza-partunk. Nálam a pesti, ha lejön látogatóba akkor pösti és ne okoskodjon, de érezze jól magát, csodálja a galaxis legszebb hölgyeit és egyen igazi halászlevet.
Az előző blogom itt olvashatod:
