Biztosan nagyon közhelyes lesz amiről a mai blog bejegyzésem szól, de azt gondolom, hogy annyira kevesen látjuk meg az apró dolgokban az örömet, hogy attól félek, ha még ennyit sem beszélünk róla, időről-időre még kevesebb lesz belőlünk az, aki a pillanatnak hálát ad. Mert egyszerűen úgy rohanunk, hogy meg sem látjuk őket.
Sokszor én sem látom őket. Sokszor azt gondolom, hogy felnőttnek lenni és élni az egyik legnagyobb katasztrófa a világon. Sokszor vágyom vissza, a Vajdaságba, a mezítlábas, gondtalan gyerekkorba. Sokszor hiszem azt, hogyha lenne mellettem valaki, akkor könnyebb lenne. Sokszor érzem úgy, hogy kevés vagyok, meg nem vagyok elég szép, tehetséges újságíró és jó barát. Óriási harcokat vívok önmagammal azért, hogy második elégedettek legyenek. És tudom, hogy nem vagyok egyedül. Mert mindenki csak harcol. Közben meg elsuhannak mellettünk a csodák, amiről persze nem tudjuk, hogy azok, de igazából azok. A hétköznapok csodái.
Nagyon nehéz év áll mögöttem, de tényleg. Többször vittem magam nagyon mélyre a nehézségek miatt, amivel 2020-ban eddig szembe kellett néznem. Aztán rájöttem, hogy pont úgy, ahogyan mélyre tudom vinni magam, úgy fel is tudom húzni onnan a lelkem. És nem baj, ha közben nem váltom meg minden nap a világot. Nem baj, ha azt mondom, valamire, hogy nem ez már nem fér bele. Nem baj, ha elfáradok és nem baj, ha nem vagyok minden nap annyira, nagyon tökéletes. Nem baj. Mert az élet (sok, sok filózás után rájöttem) nem erről szól. Hanem arról, hogy hogyan tudsz boldogan sodródni az árral. Én pedig most eldöntöttem, hogy megpróbálom. Az év hátralevő négy hónapjában megpróbálom milyen sodródni és megélni a hétköznap pillanatait.
Persze, jogosan merül fel a kérdés, hogy mi számít hétköznapi pillanatnak? Az én esetemben egy-egy hálás alany kedves szavai, dicsérete. Egy elérhetetlennek tűnő alannyal való beszélgetés. Egy jóleső kávé. Egy finom leves. Egy kemény edzés. Nyolc óra alvás. Egy arányaiban jól összerakott reggeli zabkása. Könnyesre nevetett pillanatok az irodában. Egy időben elért villamos. Esti futás a Ligetben. Egy régi zeneszám, amit a reggeli sminkelés közben bedob a Youtube. Az ablakon beszűrődő friss, hajnali levegő. Egy telefonhívás. Egy szép üzenet. Egy akciósan elkapott felső. Anya üzenetei. Cseverészés a bolti eladókkal. Vagy például venni egy jó hideg zuhanyt a 35 fokos kánikulában. Nos, engem többek között ezek azok, amik megmosolyogtatnak, felszabadítanak vagy épp boldoggá tesznek.
Ennyire kevésen múlik.
