Blog

Isten éltessen, Magyarország! Hajrá, Szeged!

Következzen egy rövid, rendhagyó főszerkesztői blog, az Államalapítás Ünnepe alkalmából. Szeretem ezt a napot: magyarságára büszke, anno töritanárnak készülő szegediként a Kislányom szülinapja és a Karácsony után mindig is az augusztus 20. állt a képzeletbeli ünnep-dobogó harmadik fokán.

SZENT ISTVÁN KARAKTERE

A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán, történelem szakon szereztem az első diplomámat, sokáig úgy volt, töritanár lesz belőlem (nem az lett). István, az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király mindig is nagy kedvencem volt, nálam ő Magyarország történetének egyik legnagyobb államférfija, sőt, minden magyar férfi alfája. Amellett, hogy megteremtette a keresztény magyar államot és biztosította a magyarok túlélését a Kárpát-medencében (ez a produkció velünk szemben a hunoknak, avaroknak és más, korábban ugyanitt letelepedett népeknek nem jött össze), valami egészen mást is megalapozott.

Valamit, ami örökre kijelölte az utunkat, egyben megadta a magyarság sajátos, erőteljes, vagány, de szerethető imázsát.

Ha fogalmazhatok egy kicsit lazán (speciel a Szeged365.hu-n nap mint nap így fogalmazunk, tehát a kérdés egy kicsit költői volt), István volt a magyar férfiak “prototípusa”, aki bő ezer évvel ezelőtt megteremtette a magyarok “tökös gyerek” karakterét.

AZ ELSŐ AUGUSZTUS 20., AMIKOR RÁÉREK

Hosszú évek óta ez az első Államalapítás Ünnepe, amikor nem dolgozom: 5 éven át főszervezőként pörögtem végig a RakpartFeszt – Kézműves Sörünnepet, amely szoros együttműködésben a szegedi tűzijátékot fellövető Szegedi Városkép és Piac Kft-vel, egyet jelentett a szegedi Államalapítás Ünnepével. Imádtam minden percét és a rengeteg pozitív visszajelzést, fenomenális érzés volt több tízezer szegedivel visszaszámolni minden évben, augusztus 20-án este 9-kor.

Előrántottam a laptopom “best of Starlight” (Starlight – Events in Motion – a fesztiválszervező cégünk, ha végre egyszer lemegy a járvány, ezzel fogunk Nektek újra bitang klassz rendezvényeket szervezni) könyvtárából a tavalyi év legjobb fotóit, a szegedi Államalapítás Ünnepéről, libabőrösek egytől egyig.

Ilyen volt a gyönyörűséges szegedi tűzijáték:

Ennyien voltunk:

…és még egy Guinness-rekord is összejött – Csatai Gergő szegedi lufizsonglőr a RakpartFeszt nagyszínpadon döntötte meg a bekötött szemmel történő lufihajtogatás rekordját:

ÁLLAMALAPÍTÁS ÜNNEPE 2020, SZEGEDEN

A nagy dzsembori az idén elmaradt, sőt, úgy általában minden. Nagy rendezvények a járványhelyzet miatt nem mehetnek, ez teljesen oké (mi is töröltük az összes idei fesztiválunkat, ez van, felesleges rajta pufogni meg keseregni), viszont úgy érzem, Szent István emlékezete többet is megérdemelt volna egy – egyébként jól megírt – polgármesteri Facebook-posztnál és egy gyorsan letudott, polgármester-mentes koszorúzásnál a Széchenyi téri szobornál (ma délelőtt Nagy Sándor alpolgármester és Martonosi Éva jegyző koszorúzott Szent István és Gizella szobránál). Többet vártam volna, azt sem értem, miért pont most kellett hirtelen, egy laza Facebook poszttal lefújni a Szeged főutcája a Tisza rendezvénysorozatot, adta volna magát, hogy – ha már úgyis minden hétvégén történt valami a rakparton – legyen egy kisebb ünnepi megemlékezés, természetesen a szabályok betartásával.

Mielőtt bárki félre értene: nem az hiányzik, hogy fesztivált szervezzünk a rakpartra vagy bárhová, mint fentebb is írtam, ez most egy ilyen év, a rendezvény-projektjeink a sufniban várják a járványhelyzet végét.

AZ IGAZI MEGEMLÉKEZÉS

Az Államalapítás Ünnepe nálam egy kicsit olyan, mint a Karácsony. Mint ahogy az utóbbi sem a fától lesz valódi ünnep, az augusztus 20. sem a tűzijátékról szól első sorban. Sokkal inkább szól a magyarságról, a nemzeti összetartozásról, a közös értékeinkről. Arról, hogy magyarnak lenni klassz dolog, arról, hogy a viharos, küzdelmekkel és bukásokkal teli történelmünk ellenére is talpon maradt ez a tizenegynéhány millió tűzről pattant ember, arról, hogy igen is van jövőnk a Kárpát-medencében!

Én így ünnepelek ma este: leporolok 1-2 régi, a témába vágó olvasnivalót, iszok egy klassz magyar sört Szent István emlékére (ha már a szenteknél tartunk, a Szent András Sörfőzde gyümölcsös stout-ja, a Betyár Király már vár rám a hűtő alsó polcán) és végre együtt leszek a Családommal.

És közben maradok az, aki vagyok: büszke magyar, lokálpatrióta szegedi. Szeretek ebben az országban élni, köszönöm Neked a hazámat, Szent István!

Kisházi Sándor

főszerkesztő

Szeged365.hu

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb