Hajdanán, zsenge huszonévesen rabul ejtettek a számok. Na, nem a matematika, azzal mindig is hadilábon álltam, a numerológia szédített el teljesen. Ahogy vénülök, a számokban még mindig mögöttes értéket látok, habár talán egy picit másképp’, mint régebben.
Az ENSZ Közgyűlése – Magyarország kezdeményezésére – minden ötödik év októberének huszadik napját a statisztika világnapjává nyilvánította. Gondoltam tehát, így 2 nappal e jeles világnap után kigyűjtök néhány érdekes statisztikai adatot.
Egy korábbi bejegyzésemben, itt arról írtam, hogy az angol belügyminisztériumi adatok szerint igazolhatóan Nagy-Britanniában több, mint 100 000-en élnek magyarok. A most kigyűjtött adatokból pedig az derül ki, hány honfitársunk kötött nyúlcipőt és hagyta el a megyét, mennyivel csökkent az itt élők száma, illetve hányan vándoroltak ki az Magyarországról az elmúlt években. Adataimat a Központi Statisztikai Hivatal és az Eurostat táblázataiból nyertem.
A KSH Fókuszban a megyék című kiadványa szerint Csongrád-Csanád megye lakónépessége 2020. január 1-jén 398 ezer fő volt, ami 0,2%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. 2020 első félévében összesen 1580 gyermek jött a világra, és 2647 fő hunyt el. A születések és a halálozások egyenlegeként kialakult természetes fogyás 1067 fővel csökkentette a megye lakónépességét az első félévben.
Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy Csongrád-Csanád megye népessége átlagban évente majdnem 2000 fővel csökkent.
A következő grafikon a népesség vándorlásával foglalkozik, azt mutatja, hányan hagyták el a megyét az elmúlt években. Jól látható, hogy 2008-ig évente több, mint 8000-en költöztek el Csongrád-Csanád megyéből. Ezután egy jó pár éves visszaesés következett (évente körülbelül 7000 elköltözővel), hogy aztán ez a szám ismét évi 8000 felé emelkedjen 2016-tól. A megyét elhagyók az adatok szerint belföldön, másutt telepedtek le.
A legutolsó grafikon az Eurostat adataira támaszkodik. Azt mutatja be, hogy 2007-től mennyien hagyták el Magyarországot tartósan, vagyis telepedtek le másik országban.
Az adatokból világosan látszik, hogy 2012 után évente legalább 20 000 magyar hagyta el az országot. 2014-re a 2 évvel azelőtti adatokhoz képest megduplázódott az emigrálók száma (42 213 fő). 2014 és 2017 között nem változott szignifikánsan a kivándorlók száma, minden évben 40 000 fő (!) körül mozgott. A legutolsó adat 2018-ra vonatkozik és emelkedést mutat a korábbi évekhez képest, ebben az évben 48 000-en hagyták el a Magyarországot.
Nos, ezek csupán számok, statisztikai adatok. Mindenki azt tesz hozzá, vesz el belőle, amit akar, olyan történetet kanyarint melléje, amilyen tetszik neki. Az, hogy a megyénkben csökken a népesség, nem meglepő sajnos. Azt, hogy nő a megyét állandóan elhagyók száma, szintén nem nagy ördöngösség lefordítani. Sokan reménykednek abban, hogy a fővárosban, vagy a nyugati országrészben esetleg jobban boldogulnak, ezért elköltöznek oda. Az adatok, melyek ezt alátámaszthatják, kinyerhetők a fent megjelölt források egyikéből is. Azt, hogy miért hagyják el ennyien Magyarországot annak fényében szokták tárgyalni, hogy a fenti adatokat más közép- vagy kelet-európai országok statisztikáival hasonlítják össze. Esetleg összevetik más országok bevándorlási adataival, hogy megnézzék, melyek a befogadó országai ennek a kivándorlási hullámnak, és sok egyéb felmérés és vizsgálódás mellett így próbálják megérteni az elvándorlási hajlandóságot. Az Eurostat egyéb táblázataiból egyébként jól látható, hogy az Egyesült Királyság biztosan az egyik legnagyobb befogadó ország (volt?), ahogyan Németország is.
Mit lehet még ehhez hozzátenni?
Legfeljebb annyit, hogy érdemes átnyálazni a statisztikákat. Érdekes információk nyerhetők ki a számokból. Van itt adat arra vonatkozóan, hányan telepedtek le Magyarországon, hányan kaptak állampolgárságot, mennyi külföldi él hazánkban, vagy éppen információ a magyar egészségügyről, oktatásról, jövedelmi viszonyokról és életkörülményekről. Ezek a számszerű tények. Ahogy írtam, mindenki úgy fordítja le ezeket, ahogy tetszik. Vannak persze statisztikai elemzők, akik a fenti számokat és táblázatokat más adatokkal összehasonlítva komoly és megalapozott elméleteket gyártanak, én nem tartozom közéjük.
Nyilván, úgy teljesebb lehetne a kép, ha a visszaköltözők arányát is bemutatnám. Nem teszem, ezt a bejegyzést az otthonukat valamilyen szinten elhagyóknak szántam. A statisztikai világnap alkalmából pedig szerettem volna tisztelegni a számok előtt, melyek egyszerre feltárják a rejtett igazságokat, de elrejtik a ki nem mondott részleteket. Ahogy a Szegedi Tudományegyetem Szabadegyetemi Tudásportálján is olvasható:
„A statisztika nem csak százalékokból és diagramokból áll, sokkal komolyabb eszköztár ennél. A statisztika tudománya önmagában nem hibás, viszont a nem megfelelő alkalmazása már hibalehetőségeket rejt, sokszor még gyakorlott kutatók is beleesnek ezekbe a csapdákba… sokszor mondják, hogy (a statisztika) elfedi a valóságot.”
B. Szalma Emese
