Blog

Hackerek a XIX. században

Az emberiség történelmében a távoli kommunikációt évszázadokig a futárok és a füstjelek jelentették – néhány fénnyel való próbálkozást leszámítva. Az első lényeges változás csak a 18. század végén történt, amikor 1772-től Franciaországban kiépítették a jelző szemaforok hálózatát. Ki gondolta volna, hogy már ezt a rendszert is meghekkelték 1834-ben. Hogyan lehetséges ez a távíró és az internet előtt, amikor még Morze is csak tervezgette saját rendszerét? A hálózat fénykorában tőzsdei információkat is továbbított, de kezdjük az elején. 

A francia forradalom győzelme után hosszú háborúskodás indult Európában, ezért különösen fontossá vált a hírek gyors továbbítása. A megfelelő technikai megoldást hosszas kísérletezgetés után Claude Chappe (1763-1805) és két testvére találta meg. Az 1793-as év hozta meg nekik a sikert, elkészült a szemaforos távjelző, melynek kidolgozásában Abraham-Louis Bréguet (1747-1823), a kor híres órása és műszerkészítője is részt vett.

A Chappe testvérek végső tervében a szemafornak két karja volt (jelzők), melyeket egy keresztrúd ( szabályozó) kötött össze. Az ellensúllyal felszerelt, rácsos szerkezetű, feketére festett karok 4-10 méter hosszúak voltak, melyeket egy őrtorony szerű épületből két fogantyú segítségével mozgattak. A közvetítő állomásokat egymástól 12-25 kilométerre építették fel, és tetejükről távcsővel figyelték a szomszéd jelzéseit.

Mindegyik jelző hét pozícióban állhatott, a szabályozó pedig négyben, így összesen 196 különböző variációt lehetett beállítani rajtuk. A kombinációk nagy száma az ábécé kis- és nagybetűinek továbbításán kívül arra is lehetőséget adott, hogy a leggyakrabban használt szavak külön jelet kapjanak, ami sokat gyorsított az üzenetek továbbításán. A mennyiben a láthatóság jó volt, egy képzett üzemeltető egy perc alatt három szimbólumot tudott küldeni.

1794-ben Párizs és Lille között kezdte meg működését az első 225 km-es szakasz A következő vonalat Párizs és Strassbourg között építették ki, ez 50 szemaforból állt. A rendszer gyorsan elterjedt egész Franciaországban, majd a nagyobb európai országokban is. Az egész francia hálózat 556 állomásból állt 4000 kilométer hosszan.

A francia forradalom és az azt követő háborúk sikeréhez is hozzájárult ez a gyors távközlési rendszer. Például a Párizs-Lille vonalon óránként mintegy 36 jelet lehetett továbbítani, ami elég egy értékelhető információ átviteléhez, és ez sokszorosa volt a lovas futárok sebességének. 1794-ben a szemafor vonalon keresztül egy órán belül értesültek a párizsiak arról, hogy a francia hadsereg visszafoglalta Condé városát az osztrákoktól.  

A hálózatot kormányzati célokra tartották fenn, de 1834-ben két bankár, François és Joseph Blanc kidolgozott egy módszert arra, hogy tudnák saját hasznukra felhasználni. 

A Blanc-fivérek a Bordeaux-i tőzsdén kereskedtek államkötvényekkel, ahová a piaci mozgásokkal kapcsolatos információk több nap alatt érkeztek meg postai úton Párizsból. Azok a kereskedők, akik gyorsabban megtudják merre megy az árfolyam, hatalmas pénzeket kereshettek (volna). Persze próbálkoztak minden félével, gyorsabb hírnököket alkalmaztak, postagalambokkal kísérleteztek, de a Blanc testvérek találták meg a tuti megoldást. A hálózaton kell elküldeni a tőzsdei információkat, mert az a leggyorsabb. Nyilván nem normál módon, hiszen arra azonnal rájöttek volna. 

Hihetetlen, de már ez az egyszerű kommunikációs rendszer is titkosítva működött. Az üzenetet csak az ismerte aki küldte, és az, aki a megoldó kulcs birtokában el tudta olvasni. Tartalmazott még egy hibajavító jelet is, amiről utólag kiderült, hogy a rendszer gyenge pontja. Ez úgy működött, hogy ha elrontott egy szimbólumot a kezelő, akkor küldött utána egy törlő “backspace” karaktert, ami azt jelentette, hogy az előző szimbólumot nem kell figyelembe venni. Ebbe a hibás karakterbe építették be a tőzsde mozgását jelző információt, ugyanis ez végigment a hálózaton, az üzenetben viszont nem jelent meg. Ehhez egy Párizshoz közeli torony kezelőjét kellett lefizetni, aki leadta a hibás szimbólumot a megbeszélt időpontban. A végpontnál Bordeaux közelében – ahol ráláttak a szemaforra távcsővel – vették az információt és továbbították a Blanc testvéreknek, akik 2 éven keresztül mindig tudták előre a tőzsde mozgását.

A baj ott kezdődött, amikor megbetegedett a lefizetett kezelő. Bár ő átadott minden információt a helyettesnek, de az új ember inkább feldobta a társaságot. A Blanc fivéreket bíróság elé állították, de Franciaországban nem volt olyan törvény, ami alapján elítélhették volna őket. Örök érvényű tanulság, hogy a technológiától függetlenül mindig az ember a leggyengébb láncszem.

Az optikai távíró egészen a XIX. század közepéig üzemelt, csak a vezetéken keresztül működő elektromos változata tudta kiszorítani. A legutolsó, már kizárólag üzleti céllal rendszerben tartott szemaforos távközlési rendszert 1880-ban kapcsolták ki Svédországban. 

Lázár Tibor

lazarbibi.blog.hu

 Források: andreafortuna.org, inc.com, wonderfulengineering.com, markpack.org.uk

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb