Közhely ugyan, de az ember életében időről-időre nagyon sok dolog válik fontossá. Egészség, boldogság, pénz, na meg a kapcsolatok, ezek azok, amik mind-mind szükségesek ahhoz, hogy a mindennapok könnyen és értékesen átvészelhetők legyenek. A mindennapok viszont semmit sem érnek a legbiztosabb pont, a család nélkül.
Az a közeg nélkül, ahol általában mindig, minden esetben megengedheted magadnak a csupaszságot. Az a közeg nélkül, ahol ordítva bőghetsz, ha fáj és sikítva nevethetsz, ha éppen az esik jól. Ez az a közeg, ahol minden mozzanatodat ismerik. Ahol nem kérdés a szeretet, az odaadás, a támogatás, a bátorítás. Ahol nem csak élni, de gyakran túlélni is kell. Ez az a közeg, ami keretet ad. Egy olyan keretet, amely meghatározza mindenki odavaló tartozását. Meghatározza a tagok és azok jelentőségét az életedben. Meghatároz téged a fejlődésben és nem utolsó sorban meghatározza őket a létezésben.
Ez az a közeg, ahol ajtót lehet és kell csapkodni, ahol jól esik az étel, ahol meleg a takaró és kényelmes az ágy. Ahol mindig van valaki, aki elpakol valamit, amire éppen nagyon gyorsan szükség lenne. Ahol akaratodon kívül is megnyugszol. Ahol még a levegő illata is más. Ahol mindig van valaki, aki az indulás előtti utolsó percben még a wécén üldögél, miközben a többiek már a kocsiban vannak. Ahol őszintének lenni fájdalmas, de hatásos. Ahol nem gáz a lenőtt haj és a lyukas zokni. Ahol a tapintás egy alapvető dolog. Ahol a simogatás melengető. Ahol a vélemény lehet nyílt és szabad. Ahol az érzések elhatalmasodhatnak. Ez az a közeg, ami, ha akarod, ha nem, életed legbiztosabb pontja, mert általuk, értük, velük és nélkülük semmit sem érsz.
Mert a család, az család.
