“Fizessenek a gazdagok!” – kiáltotta Botka László, majd lekevert egy ordas nagy pofont a szegényeknek. Jól tippeltek, az e heti főszerkesztői blogposzt a Cserepes Sori Piac bezárásáról fog szólni, azonban nem arra koncentrálva, hogy…
- jogszerű volt-e az önkormányzati bérlőket védő kormányrendelet dacára utcára tenni a Cserkó bérlőit,
- szándékos volt-e a piac leamortizálása, vagy pont így alakult, véletlenül, organikusan, az elmúlt évek gazdasági konjunktúrájának dacára,
- tényleg valamiféle, a polgármester köreit is vastagon érintő ingatlanbiznisz van-e a bezárás hátterében, ahogy a városi pletykák szólnak, vagy csak úgy fogták és bezárták az egészet, üresen hagyva az egyébként roppant frekventált helyen lévő placcot.
Az elsőt majd eldönti a bíróság (már ha egyáltalán eljut oda a dolog), a második kettőre jelenleg nincs semmiféle bizonyíték. Éppen ezért egy negyedik, jóval emberibb aspektusból közelítem meg a témát, amelyet sem lelki, sem kommunikációs szempontból nem tudok felfogni.
SZEGED A SZOLIDARITÁS VÁROSA
Hát persze. Adott 34 állandó bérlő bent, 100-150 hébe-hóba árusító kint plusz a családjaik illetve a járvány által már lassan egy éve szőnyegbombázás alatt lévő gazdaság. Nem nehéz kitalálni, hogy a Cserkó árusai alapból, a bezárás nélkül is ramaty gazdasági helyzetben lehetnek, szegények tényleg nem tartoznak a csúcsvállalkozó kategóriába. A kérdés, a fix bérlőkre fókuszálva: ha már a végére tényleg csak 34-en maradtak, hogy a fenébe nem lehetett nekik segítő kezet nyújtani és helyet biztosítani valahol? Hogy a frászba történik meg az, hogy pont az a Botka László nem mozdítja a kisujját sem a piac bezárásával nagy pácba került szegedi kisvállalkozókért, aki…
…a Facebook posztjaiban, nyilatkozataiban rendre azt szajkózza, hogy (idézek egy januári posztjából) “Szeged a szolidaritás városa, segítjük a rászorulókat a rendkívüli helyzetben is”?
…a legutóbbi országgyűlési választás előtt, amikor az őt polgármesternek megszavazó szegedieket kvázi faképnél hagyva felcsörtetett miniszterelnök-jelöltködni (egy kicsit) Budapestre, a “Tegyünk igazságot! Fizessenek a gazdagok!” szlogenekkel masírozott az országos politikában?
Hol van most a fene nagy szolidaritás?
ÚGY FEST, A GAZDAGOK HELYETT A SZEGÉNYEK FOGNAK (MEG)FIZETNI
Ha az ócskapiacon értékesítő 100-150 árust nem számoljuk ide, a végére mindössze tényleg 34 bérlő maradt a Cserkón. Ennyi árusnak, ha egy kicsit is akarták volna, nem lett volna nagy truváj placcot adni valahol, amely már csak azért is korrekt lett volna, mert gyakorlatilag a polgármester egy személyes döntése miatt zárt be az intézmény. Ehhez képest az általunk megkérdezett kereskedők arról számoltak be, hogy semmiféle “B” opciót nem ajánlottak fel nekik, sőt, a témát firtató kérdésünkre sem a polgármestertől, sem a Cserepes Sori Piac Kft-től nem jött válasz (itt úgy korrekt, ha megjegyzem: az utóbbi cég ezt leszámítva mindig villámgyorsan és profin válaszolt a nekik írásban feltett kérdéseinkre).
Simán el tudtam volna képzelni, hogy helyet kapjanak a Mars Téri Piac valamelyik szegletében. Rendben, az utóbbi egy drágább, kvázi prémium piactér a Cserepes sorihoz képest, de segítek: ugyanúgy önkormányzati tulajdonú cég kezében van, a városvezetés simán dönthetett volna arról, hogy egy évre, amíg a pórul járt bérlők talpra állnak, kapnak egy diszkont árat a területbérletre. Túlélési opcióhoz jutottak volna a kereskedők, csöppent volna egy kis extra bevétel a piacnak és még a polgármester is parádézhatott volna egyet, mint szolidáris, a szegényekért kiálló hős.
Szintén városi kezelésű a Szent István Tér, amelyből évek óta próbálnak piacot varázsolni, de soha nem jön össze. A placc gyönyörű, még igényes kivitelű kis bodegák is vannak (hogy mennyire klasszul használhatóak, az ott működő bisztró pozitív példája tökéletesen megmutatja), többnyire üresen, simán el tudnám ezt a verziót is képzelni. Tudom, erre most páran azt mondják, a nem túl trendi portékákat árusító Cserkó-bérlők nem illenek oda, de valahogy ugyanez a probléma senkit sem zavar, amikor a Szegedi Karácsonyi Hetek (minden más tekintetben abszolút színvonalas, profin megszervezett) Széchenyi téri fő helyszíne csattogós lepkével és kínai zoknival van tele.
Száz szónak is egy a vége: ha bárkit is érdekelt volna a városházán a Cserepes sori, a Covid-helyzetben egyébként is lesoványodott pénztárcájú bérlők gazdasági drámája, kitalált volna egy B opciót.
Ehelyett semmiféle segítségnyújtás nem történt, sőt, a komplett Cserkó-ügyről mélyen hallgatott maga Botka László is. Helyette volt egy szenvedélyes polgármesteri poszt és non-stop hergelés a Szegedi Tudományegyetem bedarálásnak nevezett átszervezése kapcsán (miközben az önkormányzat csendben – hogy maradjunk a városházi retorikánál – bedarálta a kulturális-szórakoztató szegmensben dolgozó városi cégek közül egyedül nyereséges Szegedi Szabadtéri Játékokat). Nekem furcsa a nagy hallgatás, a világtörténelem már ezerszer bizonyította, hogy 10-ből 9 esetben az lapít, akinek vaj van a füle mögött.
A kedvencem: ma reggel, miközben a Cserepes Sori Piacon dolgozó, alapból elszegényedett kereskedők az utolsó óráikat töltötték odakint, a polgármester ismét arról posztolt, hogy a városvezetés mennyire szolidáris.
Pofám leszakad.
ILYEN VOLT AZ UTOLSÓ HÉTVÉGE
Két Szeged365 cikk, amelyektől nem biztos, hogy jó kedved lesz. Ilyen volt a hangulat a bérlők körében péntek reggel:
…és ilyen volt az utolsó szombat:
MÉG MINDIG NEM KÉSŐ
Ma tehát bezárta kapuit a jó öreg Cserkó, holnap alapból szünnap van a piacon, azonban kedden még simán kijöhet egy korrekt mentőötlettel Botka László. Ha ez bármilyen formában megtörténik, az elsők leszünk, akik örömmel megírják, hogy észhez tértek a nagy sárga épületben. Sőt, még jól meg is fogjuk érte dícsérni városunk (megkésve szolidáris) polgármesterét. Persze, a tökéletes az lenne, ha a kinti ócskapiacon árusító szegénykereskedőknek is adnának egy új placcot, bár tekintve számukat (100-150 emberről és a családjaikról van szó) ez már nagyobb falat. Ha az illetékeseket vasárnap éjjel megszállná a szociális érzékenység szelleme, egy kissé elcsépelt, de örök érvényű Muhammad Ali idézettel motiválnám őket: “impossible is nothing.”
Őszintén bízom benne, hogy a Szeged első embere által oly gyakran hangoztatott kifejezés nem csupán kirakat-szolidaritás és megoldást találnak legalább a 34 bérlő számára.
Különben úgy fest, a gazdagok helyett most sajnos a szegények fognak (meg)fizetni.
FRISSÍTVE (2021. FEBRUÁR 1.): VALAMI MÉGIS MEGMARADHAT A CSERKÓBÓL
Hoppá, most jött a friss infó a városházáról: ha a Cserkó nem is, a szombati kirakodóvásár megmenekülhet. Botka László arra utasította a város rendezvényszervező cégét, hogy szervezzék meg a szombati eseményt, a helyszínt még senki sem tudja. Bár a döntés a piacon nap mint nap értékesítő bérlők gazdasági helyzetét nem oldja meg, de úgy fest, a társadalmi és médianyomás hatására valami megmozdult a nagy, sárga épületben.
Örülünk a kezdeményezésnek, reméljük, a 34 fix (ex)bérlőnek is találnak új helyet a járványhelyzet kellős közepén:
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged 365 – szegedi, független, igazi.
P.S.: Szeged tényleg a szolidaritás városa. Reménykedek benne, hogy a kijelentés a lakói mellett ezúttal a vezetőire is érvényes lesz.
