Azt terveztük, egy kiadós összefoglalóval jövünk ma reggelre, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja kapcsán, melyben összegyűjtjük a fontosabb szegedi közéleti szereplők tegnapi megemlékezéseit, hozzánk küldött közleményeit és az ezekről készült fotókat. Nyilván, a járványhelyzet miatt várható volt, hogy Szegeden sem lesz központi szervezésű program, viszont számítottunk rá, hogy egy-egy koszorúzással, Facebook bejegyzéssel, szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménnyel minden fontosabb közéleti szereplő meg fog emlékezni. Meglepődtünk és egy kicsit el is szomorodtunk: nagyon rövid lett a lista.
ONLINE EMLÉKEZETT A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG
Kezdjük az országos megemlékezéssel, a Rákóczi Szövetség az Országgyűlés Hivatalával és a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben – a járványhelyzetre való tekintettel – online szervezte meg az idei programot. 45 perc libabőrös, elszomorító és felemelő érzelem – és emlékdömping következik, 56-os magyarokkal és korabeli fotóanyagokkal:
JÁRVÁNYHELYZET IDE VAGY ODA, SZEGEDEN NEM SOK MINDEN TÖRTÉNT
A szegedi megemlékezések sorát Botka László polgármesterrel illene kezdenünk, azonban városunk első embere sem offline, sem online formában nem tett gesztust az ügyben, a közösségi média oldalán a maszkviselésről nyilatkozott, gratulált az újdonsült nagymama Karikó Katalinnak és megosztott egy HVG cikket a 300 szegedi orvosról, akik nem írják alá a szerződésüket. Ennyi, emlékezés sehol. Hasonló a helyzet Szécsényi Rózsa és Nagy Sándor alpolgármestereknél, valahogy ők is elfelejtették, hogy a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja volt csütörtökön.
A helyi KDNP elnök, Haág Zalán egyedül koszorúzott a Glattfelder Gyula téri emlékmánél, az alábbi sorokat töltötte fel social media oldalára: “100 millió halott, sok száz millió meggyötört élet. A kommunizmus áldozataira emlékezünk ma…”
EGYETLEN KÖZLEMÉNY FUTOTT BE A JELES NAP KAPCSÁN
A pártok közül egyedül a szegedi Fidesz küldött egy közleményt, információink szerint ők a Rerrich Béla térre mentek ki koszorúzni szűk körben. Közleményüket szó szerint idézzük:
“A kommunizmus világszerte közel százmillió ember életét követelte,de a kommunizmus áldozatainak emléknapján nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra, akiket megfosztottak tulajdonuktól, otthonuktól, családjuktól,szabadságuktól vagy emberi méltóságuktól ennek az embertelen ideológiának a nevében. Emlékezünk azokra is, akiket börtönbe zártak, megkínoztak, vagy névtelenül tűntek el a rendszer süllyesztőjében. Ez az elnyomó ideológia támadást jelentett az egyén és a nemzet szabadsága, szuverenitása ellen egyaránt. A magyar emberek a saját bőrükön tapasztalták meg a kommunizmus pusztító hatását, ezért az áldozatokra való emlékezés mellett kötelességünk ma is szembeszállni az önkény minden formájával. Ma is ragaszkodunk ahhoz, hogy saját dolgainkról mi magunk dönthessünk. Főhajtással emlékezünk az áldozatokra, az ő emlékük is kötelez arra, hogy évről-évre kimondjuk: soha többé kommunizmust!“
Apropó, Miklós Péter szegedi történész egy nagyon klassz előadással készült, ha már ennyire vérszegényre sikerült a megemlékezés Szegeden, legalább egy ilyenünk van az idén:
100 MILLIÓ ÁLDOZATRA EMLÉKEZÜNK
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja) megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.
A politikus letartóztatása és fogvatartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.
A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
