Sportújságíró édesapámmal állunk a másnap kezdődő Újságíró Tenisz Európa Bajnokság helyszínéül szolgáló rendezvényteremben az ausztriai Pörtscachban. Körülöttem állnak a monolit posztkommunista író-újságíró értelmiség jeles személyiségei. Vándor Kálmán, Aczél Endre, Bolgár György, Avar Károly, Frei Tamás, Rédei Ferenc és a 90-es évek ikonikus több médiaszemélyisége, akikben egy dolog mindig közös volt: ha egy kicsit is a 95%-5% balliberális médiatúlsúlyból egy hangyányi 1-2%-ot a patrióta-konzervatív oldal magának tudott leszakítani, akkor kánonban siratták a sajtószabadságot. Ez azóta sem változott, ami mondjuk rendkívül unalmas és avítt ez a magukat haladóknak gondolóktól.
Vissza a jelzett nap estéjéhez. Otthonról jönnek a hírek a vasárnapi parlamenti választásokról. Kiderül, hogy a poszt-kommunista párt és a már nem létező (de a Momentumban újjászülető) a pár évvel korábban még anti-kommunista SZDSZ együtt majdnem 3 millió szavazatot kapott. Totális letargiában leplezve csalódottságunkat figyeljük a magukat már akkor is független-objektívnak (!!!) nevező értelmiségiek örömmámorát. Kamerák nincsenek, nem kell semmilyen pózt felvenniük, tehát viselkedésük természetes és autentikus. A legenyhébb kifejezés, ami elhangzik, hogy „elkergettük ezeket a gengsztereket, mienk újra a pálya, gyerekek!”. Úgy belém égett ez a jelenet, mint Horn Gábor kijelentése a közvéleménybe 2008 tavaszán arról, hogy Ferinek hova is kellene mennie.
Ennek az időszaknak médiatörténeti finomságaiba azért nem megyek bele, mert Stefka István tűpontosan dokumentálta a 90-es évek történéseit médiafronton, melynek a lényege abban foglalható össze, hogy gyakorlatilag egészen 2003 januárjáig, a Hír TV megjelenéséig pár médiaterméken kívül (Magyar Nemzet, Demokrata, Heti Válasz /jaj, mi lett belőled Elek István, Stumpf András?/) totális balliberális véleménydiktatúra volt. Természetesen, a Havas Henrik – Juszt László – Szegvári Katalin spektrumon mindenki független-objektívnak tartotta magát, pedig hol volt még ezt a jelző párost felturbozó Kálmán Olga. A spektrumon kívül esőket pedig mindig is propgandisténak tartották.
És most jutunk el a jelenbe. Két hete már, hogy Fegyőr olyan fenyegetéssel élt közösségi média csatornáján, amitől még Kun Béla is sírva jegyzetelt volna. A most már folyamatos népszerűségvesztésen átmenő lila párt elnöke hatalomvágytól megrészegülve bejelntette, hogy újságírókat tilt majd el a foglalkozásuktól. Propagandistának definiálja őket, de én már 1994 tavasza óta tudom, hogy ez a kifejezés azokat illeti, akik A Bolgár György-Trockij-Vásárhelyi Mária tengelytől kicsit is jobbra áll, vagyis mindenkit, aki kicsit is kételkedik az Respect-indexesek spontán közös felmondásában és az index „beszántásában”. Vártam két hetet, hogy a már tízezred ennyi nyilatkozatmorzsa esetén a demokráciát sirató Amnesty-Helsinki-TASZ ’civil’ szentháromság prófétái mikor rohannak Verhofstadthoz, mikor visítják az éterbe, hogy veszélyben a sajtószabadság és mennyi nyilatkozatot adnak ki a véleményszabadságot védendő, amit a rendkívül független média leközöl. Vártam továbbá, hogy a minden Facebook profilképes hiszti-kampányra mindig vehető ’szabad gondolkodók’ milyen kreatív profil- és borítókép designnal rukkolnak elő. Két hete síri csend honol a hazai média 90%-ban (10%-ra javult a patrióta média 1994 óta) és senki nem határolódott el attól a politikustól, aki pár éve azzal jelent meg a politikában, hogy új arcokkal akarja a demokráciát és a jogállamiságot megújítani. Jelenleg Károlyi Mihály stílusban a friss (de kicsit borgőzős) arccal Ferivel innovál. Annyira hiteles, mint 27 éve csaknem ilyenkor Ipper Pál méltó tanítványai a teniszbajnokság előtt. Semennyire.
A SZERZŐRŐL:
Thékes István szegedi oktatáskutató, nyelvtanár, a szegedi Gál Ferenc Tudományegyetem docense, korábbi junior válogatott teniszező. Felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban végezte angol irodalom szakon, majd a Szegedi Tudományegyetemen angol-olasz szakon szerezte meg mesterdiplomáját. Doktori fokozatát szintén Szegeden szerezte meg neveléstudományból. Kutatási területe a szóelsajátítás kognitív folyamatai. Korábban junior válogatott teniszező volt, pályáját mégis a modern nyelvoktatásban kezdte meg. Számos országban tanított angol nyelvet a saját maga által kifejlesztett játékosított, kommunikatív módszerrel, mint például Szaúd-Arábia, Spanyolország, Málta. Jelenleg a Gál Ferenc Főiskola docense és oktatáskutatóként, valamint felsőoktatási nemzetköziesítési szakemberként dolgozik. 2019-ben a Cambridgeben, New Yorkban és Nicosiaban is fontos tudományos konferenciákon ismertette kutatási eredményeit. Négy gyermek édesapja, akikhez angol nyelven beszél.
