1999. szeptember 21. délután, az amerikai egyetemem kampuszán levő szobámban francia lakótársammal próbáljuk a TV-t úgy beállítani, hogy befoghassuk annak a sportcsatornának a kábel adását, amely közvetíti a Labdarúgó Bajnokok Ligája csoportmeccsét a Hertha BSC és az akkor sztárcsapattá váló Chelsea között. Előtte való nap teljesen hihetetlen módon sikerül Kansas Cityben Hertha baseballsapkát szerezni. Miért is a nagy buzgalom?
Dárdai Pali és Király Gabi erősítik az akkor német élvonalbeli csapatot és próbálnak továbbjutó helyre érni a csoportkörben. A művelet sikeressége után látjuk, hogy az ottani idő szerinti délutáni meccsen az iráni Daei góljaira szobatársam földije, a világbajnok Leboef tud csak válaszolni és betalálni a szürke mackónadrágos Király Gabi kapujába. Így nagy örömömre behúzza a magyarokkal tarkított berlini csapat a meccset, majd később decemberben tovább is jut csoportjából. 1999-ben járunk, két évtizeddel az előtt, hogy a politikai bullshit beköszöntött a sportba. A sportesemények kifejezett menedékül szolgáltak akkor azoknak, akik a közéleti témáktól már frusztrálódtak, azonban ma már nincs menekvés. Az angol meccsek térdelése a közönség arcába tolja azt az álláspontot, amelynek burka és álcája alatt a világ nyugati fele gyakorlatilag eljutott a cancel culture-hoz.
A térdelések korszakában és a nyugati totális véleménydiktatúra univerzumában a magyar fociválogatott kapusa elindított egy olyan lavinát, amit még a briliáns síelő Alberto Tomba sem tudott volna átszlalomozni. Gulácsi Péternek természetesen joga van a véleménynyilvánításhoz, más kérdés, hogy minimum kapufa volt belemenni egy rendkívül megosztó témába.
A Hertha a kilencvenes évek második felétől a szívünkhöz közel állt a magyar kapcsolat miatt. Dárdai Pál sikeres éveket töltött el a csapat kötelékében, míg több pozíciót is bejárva vezetőedző lett 2015-ben, pont a válogatott kárára. Petry Zsoltról is tudtuk, hogy a csapat háttérstábjában dolgozik meglehetősen professzionálisan. Dárdai Pali némi szünet után megint megkapta a csapat szakmai vezetését, de függetlenül beosztásától az egyébként minimum középszerű Herthanak az eredményeit figyeltük és dobbant a szív, mikor egy-egy bravúr összejött a csapattól.
Ez a hozzáállás megszűnt. A klub kegyetlenül elbánt Petry Zsolttal, aki egy korrekt nyilatkozatott tett Húsvéthétfőn a Magyar Nemzetnek olyan fontos kérdésekben, mint család és migráció. Véleménye nem illett a liberális véleménydiktatúra kánonjába, így másnap távoznia kellett. A cancel culture elérte őt is.
Ma már nem veszünk Hertha merchandising terméket és bár az okostévén ma már egy kattintás –szemben a 22 évvel ezelőtti buherálás nehézségével – nem nézünk többet Hertha meccset. A klub törölte magát a szívünkből. Ez a mi ellen-cancel-ünk. Csak remélni tudjuk, hogy 22 év múlva a sport nem a politikáról, hanem magáról a teljesítményekről fog szólni. Ja, köszi Király Gabi, hogy visszautasítottad őket.
A SZERZŐRŐL:
Thékes István szegedi oktatáskutató, nyelvtanár, a szegedi Gál Ferenc Tudományegyetem docense, korábbi junior válogatott teniszező. Felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban végezte angol irodalom szakon, majd a Szegedi Tudományegyetemen angol-olasz szakon szerezte meg mesterdiplomáját. Doktori fokozatát szintén Szegeden szerezte meg neveléstudományból. Kutatási területe a szóelsajátítás kognitív folyamatai. Korábban junior válogatott teniszező volt, pályáját mégis a modern nyelvoktatásban kezdte meg. Számos országban tanított angol nyelvet a saját maga által kifejlesztett játékosított, kommunikatív módszerrel, mint például Szaúd-Arábia, Spanyolország, Málta. Jelenleg a Gál Ferenc Főiskola docense és oktatáskutatóként, valamint felsőoktatási nemzetköziesítési szakemberként dolgozik. 2019-ben a Cambridgeben, New Yorkban és Nicosiaban is fontos tudományos konferenciákon ismertette kutatási eredményeit. Négy gyermek édesapja, akikhez angol nyelven beszél.
