Az én Borfeszt-sztorim, Docpiano Band: „Imádtunk a Borfesztiválra menni, nagyon szerettük azt a fajta szeretetet, amit ott kaptunk”
Ha Szegedi Borfesztivál, akkor Docpiano Band! Ki ne táncolt volna már a fiúk jazz, pop és swing slágereire, mindezt egy finom bor kortyolása közben, jó társasággal karöltve. Természetesen ennél fogva ki sem maradhatott a banda a Borfesztivállal kapcsolatos cikksorozatunkból, így hát Kovács Andrással nosztalgiáztunk egy kicsit és a végén arra jutottunk, hogy mindannyiunknak rettentően hiányzik az idei évből a pezsgés, a kiváló minőségű borok mámorító íze és a hajnalig tartó táncolás, pörgés a Szegedi Széchenyi téren.
Fogadjunk, hogy Neked is van egy klassz Borfeszt-sztorid! Írd meg nekünk e-mailben az [email protected], Facebook üzenetben vagy kommentben és nyerd meg a Bortársaság Szeged, a Kontyos Borház, a Classic Grill, a Trója, a Prézli, a Pizza Monkey, a Garden Stég és a Szeged 365 ajándékait!
A ZENEKAR MEGALAKULÁSA ÓTA MINDEN ÉVBEN A SZÍNPADON VOLTAK
Kovács Andrástól már a beszélgetés elején megtudtuk, hogy rengeteg történetük van a Borfesztivállal kapcsolatban. Amióta a zenekar létezik, lassan már 9-10 éve nem volt olyan év, hogy tősgyökeres szegediként minimum egyszer ne játszottak volna a Borfesztiválon. Akadt is kedves emlék már rögtön az elején: úgy ahogy sok más embert, Andrást is a hihetetlen tömeg nyűgözte le.
„Az első, ami nekem nagyon emlékezetes marad, az este történt főműsoridőben. Rengeteg ember volt, előttem, mögöttem, jobbra, balra, borzasztó mennyiségű ismerős és ismeretlen ember, és ez egy nagyon erős élmény volt nekem. Annyi ember volt, hogy még a technikát sem tudták kipakolni akadály nélkül és nagyon vártam ezt mindig. Nagyon szerettünk a Borfesztiválra menni, mert azért csak itthon vagyunk, Szegeden és nagyon szerettük azt a fajta szeretetet, amit ott kaptunk” – mesélte a banda énekese, majd hozzátette, hogy azért azt a hangulatot is meg kell említeni, ami ilyenkor a Széchenyi téren uralkodik, hiszen az pótolhatatlan.
HOL MÁSHOL FUTNA ÖSSZE AZ EMBER A RÉG NEM LÁTOTT ISMERŐSÖKKEL, MINT A BORFESZTEN…
Azt, hogy a fesztivál az egyik legtutibb rendezvény Szegeden hűen tükrözi az, amit Kovács András is mesélt nekünk, hogy egyszerűen nem lehet időben elszabadulni a rendezvényről, mert hát hol máshol futna össze az ember a rég nem látott barátokkal, ismerősökkel, mint a Borfesztiválon. Ez pedig némi szervezést is igényel, nem csak Andrásnál, hanem nagyjából mindenkinél.
„Én olyan hajnali fél 6 körül mentem mindig haza, mert általában előkerült egy gitár valahonnan. Valahogy sötétben sohasem tudtunk távozni a Borfesztiválról ezért már volt olyan év, hogy készakarva kijelöltem magamnak a napokat, hogy mikor megyek le, mert mindig annyi emberrel találkoztam és annyi régi barátommal, hogy sosem tudtam idejében elszabadulni. Azt sem felejtem el soha, hogy érdekes, de a leggyorsabb kritikát is a Borfeszten kaptuk. Nem is ismerem az illetőt, aki odajött egy 5 perces szünetben és annyit mondott, hogy: nagyon jó volt, hihetetlen! Sziasztok, mennem kell! Na, és arról ne is beszéljek, hogy ilyenkor nagyon szereti mindenki az izzadt és nagyon fáradt énekest ölelgetni, ami jó, mert az emberek ezzel szeretik az örömüket, jókedvüket kifejezni, és ezért szeretjük mi annyira a Borfesztivált” – lendült bele az emlékek felidézésébe az énekes, majd azzal zárta a beszélgetést, hogy most, hogy így beszélgetünk róla rájött, hogy borzasztóan hiányzik neki a fesztivál. Eláruljuk, hogy nem csak neki, hanem nekünk is. Na, de sebaj, talán majd jövőre!
