Jelentés a szegedi Covid-osztályról, a betegek szemével: “aki ott dolgozik, mind nagybetűs EMBER”
Nincs tapsolás, nincsenek hőstörténetek, nincsenek a Covid-osztályon dolgozó hősök előtt hajbókoló politikusok. A koronavírus-járvány negyedik hullámára a korábbi dicshimnuszok helyett csak a szegediekért folytatott ember feletti küzdelem jutott, egészen mostanáig: a szegedi Covid-osztályt megjárt betegek komment-cunamija indult el az egyik Facebook-csoportban, miután egy Miklós nevű felhasználó leírta, mennyire hálás az ott dolgozó egészségügyi dolgozóknak. A sztorikat Dr. Letoha Annamária, az SZTE Járványügyi Ellátó Központ szakmai igazgatójának oldalán szúrtuk ki, érdemes őket elolvasnod, akkor is, ha már túlestél a koronavíruson és akkor is, ha nem.
COVID-OSZTÁLY: A BÉKE SZIGETE, EGY ŐRÜLT VILÁGBAN
A poszt-cunamit egy Miklós nevű user indította el, aki a szegedi II-es kórházból frissen kikerülve a Szegeden Láttam csoportba tette fel tapasztalatait. “Aki ott dolgozik azt csak a nagybetűs EMBER-ként tudom jellemezni, akit csak egyetlen dolog érdekel, a beteg, és hogy hogyan tudnának segíthetni rajta” – írja a koronavírusból gyógyult szegedi férfi. Miklós szerint a sok szenvedés és kín ellenére a Kálvária sugárúti Covid-osztály a béke szigete, egy őrült világban, “ahol érzed, hogy itt biztonságban vagy, mert törődnek veled, és mindent megpróbálnak, hogy segítsenek rajtad.”
EGY DOLOG JÁR AZ ORVOSOK FEJÉBEN: A GYÓGYÍTÁS
Egy másik felhasználó, István, ráerősítve betegtársa írására, hozzátette, szerinte az orvosoknak mindössze “egy dolog járt a fejükben: a gyógyítás”, nekik, pácienseknek pedig “az, hogy kikerüljünk onnan.” A szintén nemrég hazaengedett férfi drámai adatokról számolt be, mint írta, a véroxigén szintje 91% volt, 2-es fokú tüdőgyulladást kapott, a cukra pedig 4.5-ről felment 15-re. Azóta már otthon van, 98%-os véroxigén és 5.5-ös cukorszinttel.
“ELVESZTETTÜK A CSALÁDTAGUNKAT, DE TUDOM, HOGY MINDENT MEGPRÓBÁLTAK”
“Én is ott feküdtem november elején tüdőembóliával két hetet és mindenki, de mindenki 100%-ban teljesített! Nekem csak jó tapasztalatom van és nekik köszönhetem, hogy itt vagyok” – írta egy Tünde nevű hölgy. “Hálásan mondok köszönetet én is, amiért a férjemet a legjobb tudásuk szerint a legnagyobb odaadással, óriási túlterheltség mellett a legnagyobb türelemmel kezelték, gyógyították” – tette hozzá Ida, akinek a férje pont tegnap mehetett haza a szegedi járványkórházból. A kommentek közé egy szomorú hangvételű is került, Rita a Covid intenzíven látogatóként csakis jó és emberi hozzáállást tapasztalt. “Mi elvesztettük a családtagunkat, de tudom, hogy mindent megpróbáltak” – zárta sorait.
MOST AKKOR MI VAN? AZ IDÉN NEM TAPSOLUNK?
Ha már szóba került Dr. Letoha Annamária és a Kálvária sugárúti SZTE Járványügyi Ellátó Központ, az alábbi cikkünket erőteljesen ajánljuk a figyelmedbe:
Annak dacára, hogy korábban a tapsolástól az Anna kúti szívecskéken át a különféle szakmai díjakig rengeteg formában érezhették a szegedi Covid-osztályon küzdők, hogy értékelik a munkájukat, a negyedik hullám közepére valahogy elmaradtak ezek a dolgok. Éppen ezért (is) indítottuk útjára a Szeged365 Angyalkommandót, amelyre a rászoruló szegedi családokon túl az egészségügyben küzdő hősöket is nevezheted.
Ha már témánál vagyunk, ma pont a mentőállomásra megyünk az angyalokkal, három szegedi család mellett. Hamarosan jövünk a beszámolókkal, ha pedig neveznél valakit, dobd el az előrhetőségeit az [email protected], a tárgy legyen minden esetben az “Angyalkommandó” szó!
