Sűrűn benőtt aljnövényzet és glédicsfák tüskés ágai között titokzatos sírok lapulnak meg. Körülöttük sötétzöld mohával benőtt ódon kövek és a lassan mindent bekebelező borostyán burjánzik. Mindenhol csend, csak pár felröppenő madár suhogása és a száraz fűben megbújó vadnyulak léptünkre ijedt szaladása törte meg az itt nyugvó emberek békéjét. Urbex365 rovatunk következő állomásán a Bajai útról letérve, a régi téglagyár mellett fekvő rabtemető sírjait fedeztük fel.
MEGKOPOTT SÍRKÖVEK BÚJNAK MEG A BAJAI ÚT MELLETTI ERDŐS RÉSZEN
A Bajai út hangos zaja, ahogy bezárult mögöttünk a vadul burjánzó glédics között magunk vágta utunk -melyet, micsoda irónia, krisztusfának, vagy krisztustövisnek is neveznek-, szinte teljesen elhalt. Magunkra maradtunk a földbe félig belesüllyedt fejfákkal, sírkövekkel, melyeken a nevek és a dátumok már szinte teljesen lekoptak, ahogy kegyetlenül megrágta őket az idő vasfoga. Jobbról még fellelhető a rozsdás szögesdrót maradványa, ami egykor arra figyelmeztethetett, ne háborgasd a holtakat.
A CSILLAG BÖRTÖN RABJAI NYUGSZANAK ITT
A temető az 1950-es évekig működött, a szegedi Csillag Börtön elítéltjeit temették erre a helyre: azokat, akiket kivégeztek és azokat is, akik betegsében hunytak el. Azóta a rabok végső nyughelye a Belvárosi temetőben van, az út túloldalán viszont ott maradtak a korábbi elítéltek sírhelyei, a területet pedig szép lassan visszahódítja a természet, elfedve az elhunytak neveit, bűneit, emlékét, de még létezésüket is.
Operatőr és fotók: Magyar Andor
