Az aszálytól fuldoklik Szeged és környéke: amit tehetünk az az alkalmazkodás és a felkészülés – exkluzív interjú az SZTE kutatójával

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége számításai szerint az elszálló energiaárak, a tomboló aszály és a gyenge gabonatermés miatt akár 30-40 százalékkal is tovább drágulhat a kenyér. Vajon a globális felmelegedés ilyen szintű pusztítása megfékezhető-e, vagy visszafordítható-e, mi lenne megoldás az itt földet művelő gazdák számára? Erről beszélgettünk Dr. Barta Károllyal, az SZTE TTIK Geoinformatikai, Természet és Környezetföldrajzi Tanszék egyetemi docensével.

A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSSEL A SZÉLSŐSÉGEK CSAK NŐNI FOGNAK

A professzor elmondta, a mi éghajlatunkon egy természetes jelenség az aszály, hiszen a kontinentális éghajlaton vannak szárazabb és nedvesebb évek. A történelem során is előfordultak már aszályos időszakok: az 1860-as években például a Balaton is kiszáradt, akkora volt az aszály. Ha a jelenlegi szárazságot a globális felmelegedéssel kötjük össze, akkor minden előrejelzés azt mutatja, hogy a globális felmelegedéssel együtt a szélsőségek is nőni fognak, ugyanúgy a belvizes, nagyon csapadékos időszakok, mint az aszályos évek, amire élő bizonyíték a jelenleg is térségünkben pusztító szárazság.

VANNAK OLYAN TERÜLETEK SZEGED KÖRNYÉKÉN, AHOL JÚLIUSBAN MINDÖSSZE 5-15 MM ESŐ ESETT

Szegeden és környékén átlagosan évente 450-500 mm csapadék az úgymond normális, ehhez képest, ha például az idei év júliusát nézzük, a Dél-Alföld egyes területein mindössze 5-15 mm eső esett. “Ez iszonyatosan kevés. Ez a mennyiség, ilyen időben, mint a mostani három nap alatt elpárolog” – magyarázta a professzor, majd hozzátette, vannak olyan területek, ahol a talaj olyan száraz, hogy akár 200-300 mm csapadékot is elbírna, de természetesen úgy, hogy az több nap alatt esik, nem hirtelen, egyszerre zúdul le. “Ez őrült nagy mennyiség, az éves csapadéknak több, mint a fele” – mondta el Barta Károly.

SZÁRAZSÁGTŰRŐBB FAJOKRA LENNE CÉLSZERŰ A MEZŐGAZDASÁGBAN ÁTTÉRNI

Ekkora csapadékhiány pedig súlyos terheket ró térségünk mezőgazdaságára, ami sajnos már ezen a nyáron is érezteti hatását. “A búzát már betakarították, a napraforgón még lehet, hogy segítene a csapadék, a kukorica viszont annyira ki van száradva, hogy azon már az eső sem segíthet, sok helyen pedig már el is kezdték silózni” – mondta el a professzor, aki szerint a helyzet, köszönhetően a globális felmelegedésnek nem fog várhatóan javulni, meg kell tanulnunk alkalmazkodni a kialakult körülményekhez, tehát régiónkban mindenképpen érdemes lenne aszálytűrő fajokra áttérni, vagy pedig öntözésre berendezkedni. Mint mondta, minden növényfajból, búzából, kukoricából és napraforgóból is van olyan, amelyik szárazságtűrőbb, a hátránya viszont az, hogy ezeknek a terméshozama kisebb. “Tehát a dilemma az, hogy maradjunk a biztos, de kevesebb terméshozamnál, vagy pedig vállaljuk be, hogy jóval nagyobb hozam lesz, vagy semmi, ha bejön egy aszályos év” – árulta el a professzor.

ARRA KELLENE TÖREKEDNI, HOGY A MÉLYEBB FEKVÉSŰ TERÜLETEK HASZNOSÍTÁSÁT A VÍZMENNYISÉGHEZ IGAZÍTSUK

Ugyanakkor Barta Károly azt is kihangsúlyozta, amikor vízbőség van, akkor azt minden szinten érdemes lenne visszatartani, tárolni, akár felszínen, akár talajvíz formájában, akár a talajban, mert gyakorlatilag csak azzal kalkulálhatunk, ami víztöbbletként ide érkezik. “Vannak nagyon pozitív kezdeményezések, több településen már csapadékvíz tározók épültek ki. Közösségi szinten mindenképpen arra kellene törekedni, hogy a mélyebb fekvésű területek hasznosítását a vízmennyiséghez igazítani, vagyis, ha víztöbblet van, akkor azt nem levezetni, hanem visszatartani” – tanácsolta a szakember. Mint mondta, ez egy bonyolult kérdés, mert, ha magánkézben van az a mélyebben fekvő terület, a gazda nyilván azt művelni szeretné, azonban ezt a koncepcióváltást meg kell lépni, hogy azokat a területeket a társadalom érdekében vízvisszatartásra felhasználni a belvizes időszakokban.

KÉT TÉNYEZŐ VESZÉLYEZTETI A LÉTÜNKET ÉS A MEZŐGAZDASÁGOT

A professzor szerint remélhetőleg az elsivatagosodástól még messze vagyunk. Mint mondta, az a baj, hogy nem mutatható ki egyértelműen az átlagos csapadék csökkenése. Két tényező van, ami a mezőgazdaságot és a létünket veszélyezteti: az egyik az, hogy a hőmérséklet rohamosan nő, ezáltal a párolgás is nagyobb, tehát ugyanaz a csapadékmennyiség, ami még 50 éve normális volt, az most már jóval kevesebb, hiszen jelentős része elpárolog. A másik tényező pedig, hogy átrendeződik az éven belüli csapadékeloszlás. Eddig a tavaszi és nyár eleji csapadékcsúcsok voltak jellemzőek, most pedig úgy tűnik, hogy mindenképpen a vegetációs időszak csapadék mennyisége csökken, s talán a téli csapadékmennyiség növekedni fog. Ez viszont sajnos pont a mezőgazdaság, vagy akár a természetvédelem szempontjából nem feltétlenül jó.

A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS HATÁSAI MÁR NEM VISSZAFORDÍTHATÓAK

Barta Károly szerint sajnos a globális felmelegedés folyamata nem fordítható vissza. “Amit tudunk tenni az az alkalmazkodás és a felkészülés, mint a vízvisszatartás és a szárazságtűrő fajokra való áttérés” – véli a professzor.

SZEGED365 PODCASTINTERJÚ DR. BARTA KÁROLLYAL