Ezen a hétvégén Szegeden nemcsak a vászon, hanem az emlékek is életre kelnek – a Kárpátia Filmszínházban három időtlen magyar film repít vissza a gyerekkorba, a régi nyarakhoz, a szülők nevetéséhez és a klasszikus moziélményhez.
Ha a hétvégén valami igazán különlegesre vágysz, a Kárpátia Filmszínházban a helyed! A Délvidék Házban működő mozi három ikonikus magyar filmet tűz műsorára: a “Szép lányok, ne sírjatok!“, az “Egy bolond százat csinál” és a “Szeleburdi vakáció” garantáltan felejthetetlen élményt nyújtanak. Ezek a klasszikusok nemcsak szórakoztatnak, hanem egy kis időutazásra is invitálnak a magyar filmművészet aranykorába.
A “Szép lányok, ne sírjatok!” Mészáros Márta rendezésében egy fiatal lány, Juli történetét meséli el, aki a 60-as évek Budapestjén próbálja megtalálni helyét a világban. A film különlegessége, hogy korabeli beat zenekarok, mint a Metro és a Kex is feltűnnek benne, így a zenei élmény is garantált.
Az “Egy bolond százat csinál” című vígjátékban Latabár Kálmán brillírozik, aki egy félreértésnek köszönhetően bonyolult helyzetekbe keveredik, miközben megpróbálja elkerülni a házasságot. A film humora és a korabeli Budapest hangulata minden nézőt magával ragad.
A “Szeleburdi vakáció” pedig egy igazi családi klasszikus, amelyben a gyerekek nyári kalandjai elevenednek meg. A film bája és humora generációk óta szórakoztatja a nézőket, és most újra nagyvásznon élvezhetjük.
A Kárpátia Filmszínházban nemcsak a filmek különlegesek, hanem a hangulat is. A mozi célja, hogy a nézők ne csak nézzék, hanem át is éljék a filmeket. A kényelmes székek, a barátságos környezet és a minőségi vetítések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a moziélmény felejthetetlen legyen.
Kevesen tudják, de az 1942-es “Egy bolond százat csinál” forgatásán valóságos filmes bravúr történt: Latabár Kálmán ugyanis nemcsak kettős szerepben tündökölt, hanem egy jelenetben egyszerre két karaktert is eljátszott, egymással beszélgetve. Mindezt jóval azelőtt, hogy a digitális trükkök világát ismertük volna. A jelenethez külön-külön vették fel a két karakter mozdulatait, majd a filmtekercseket kézzel vágták és illesztették, hogy a két Latyi tökéletesen találkozzon a vásznon. Ez a technikai megoldás akkoriban annyira úttörőnek számított, hogy a stáb napokig dolgozott rajta – a végeredmény viszont minden pillanatot megért. Egy ilyen jelenet ma már pár kattintás, de akkoriban ez igazi filmkészítői bátorság volt.
