Elsivatagosodna az Alföld? Exkluzív Szeged365 interjú Kozák Péterrel, az ATIVIZIG igazgatójával

A Duna és a Tisza között elterülő Homokhátságot különösen súlyosan érinti a klímaváltozással járó kiszáradás, mivel a terület hátszerűen emelkedik ki, így ennek a tájnak gyakorlatilag nincs felszíni vízforrása. Ha valamit nem lépünk, szomorú jövő vár ránk, ugyanis sivatag lesz az Alföld helyén. Ezt jelzi, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) ezt a területet már 2020-ban a félsivatagos övezetbe sorolta. A Hátság elsivatagosodásának megelőzéséről Kozák Péterrel,  az ATIVIZIG vezérigazgatójával beszélgettünk.

A TALAJVÍZSZINT DRASZTIKUSAN LESÜLLYEDT

Sajnálatos módon a Homokhátság vízgazdálkodási tulajdonságaiban a 90-es években egy nagyon kedvezőtlen tendencia volt megfigyelhető, mégpedig az, hogy a talajvízszintek drasztikusan, nem ritkán több méteres nagyságrendben lesüllyedtek. Ez azt eredményezte, hogy a Hátság alatt az átlagos talajvízszintek olyan mélyen helyezkednek el, hogy a növényzet számára csak rendkívül nehezen érhetőek el. Ezért is kulcsfontosságú a Hátság vízgazdálkodási viszonyai szempontjából, hogy a területen képződött vízmennyiségeket lehetőség szerint a helyszínen tartsák.

A HOMOKHÁTSÁG TERÜLETÉN AZ ÉVES PÁROLGÁS ÖSSZEGE AKÁR MEG IS HALADHATJA AZ ÉVES CSAPADÉK ÖSSZEGÉT

Természetesen számos vizsgálat irányult annak kiderítésére, hogy mi okozta a talajvízszintek ilyen mértékű lesüllyedését. Mint kiderült, a jelenség hátterében leginkább a meteorológiai hatások állnak, ezek közül is a legmeghatározóbb a párolgás. Kozák Péter elárulta, a terület elsivatagosodásának ékes bizonyítéka, hogy a Hátság területén az éves párolgás összege akár meg is haladhatja az éves csapadék összegét, ez pedig hosszútávon a vízhiányos időszakok megnövekedésével jár.

A VÍZ HELYBEN TARTÁSA ÉS PÓTLÁSA JELENTHETI A MEGOLDÁST

“A vízmegtartás érdekében az elsődleges intézkedések különböző víztározók kialakítása, újra használatba vétele volt. Alapvetően a vízmegtartás eszközrendszere a tározók és a belvízcsatornák összességéből adódik össze, valamint a vízvisszatartásra alkalmas műtárgyak építéséből”, mondta el az igazgató, hiszen a vízvisszatartással a szántóföldi növények életképesek maradnak, bőséges termést adnak, a legelőkön a fű eléri a méteres magasságot, ez nagyon sok rovarnak ad életteret, ami viszont táplálékot jelent a madaraknak. Tehát látható, ahhoz, hogy élhető maradjon ez a terület, mindenképpen a víz helyben tartása és ahol szükséges, pótlása jelentheti a megoldást.

A HÁTSÁG DÉL – KELETI RÉSZÉN EGY NAGY VÍZPÓTLÓ RENDSZER KIÉPÍTÉSE ZAJLIK

Kozák Péter arról is beszámolt, a vízmegtartás biztosításához a Hátság dél-keleti részén egy nagy vízpótló rendszer kiépítése zajlik éppen, amelynek segítségével tiszai vízkészleteket tudnak az adott területre juttatni. Ez azért fontos, mert jelenleg ezeken a területeken az elégtelen felszíni vízkészleteket felszín alatti kitermelésekkel egészíti ki a vízhasználó, ami csak még tovább csökkenti a talajvízszintet, így fokozva az elsivatagosodást. A szakemberek ezeket a helyeket igyekeznek plusz vízkészlethez juttatni. “A Tisza az Alföld legmélyebb területein halad, onnan kell sokszor a dombra felkormányoznunk a vizet, ahonnan szivattyúk segítségével és a víz elvezetésével tudjuk a plusz vízkészleteket az adott területre juttatni”, mondta el az igazgató.

MÁJUSBAN FEJEZŐDÖTT BE EGY, A HOMOKHÁTSÁG VÍZPÓTLÁSÁT SEGÍTŐ BERUHÁZÁS

Azt is megtudtuk, hogy májusban fejeződött be egy, a Homokhátság vízpótlását segítő beruházás. A magyar-szerb projekt keretében a vajdasági Magyarkanizsa szennyvíztisztító-telepének korszerűsítése, valamint egy mobil árvízvédelmi fal beszerzése valósult meg.

A projekt a klímaváltozással sújtott dél-alföldi térség aszály elleni védelmét szolgálja. Ennek érdekében 32 távérzékelő állomásból álló aszálymonitoring-hálózat épült ki Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád és Békés megye területén. Az állomásokat léghőmérsékletet és légnedvességet mérő szenzorral, talajnedvesség mérőkkel, valamint csapadékmérő műszerrel szerelték föl. Üzembe helyeztek két digitális ultrahangos áramlásmérőt is, amelyek nagy pontosságú vízhozammérést tesznek lehetővé a szivattyútelepek nyomóvezetékein. A projekt részeként 5,2 kilométerrel bővítették a Tiszát a Homokhátsággal összekötő, az első 18,8 kilométeres szakaszon már működőképes vízpótlási útvonalat. 531 méteren földalatti nyomócsövet építettek ki, a Domaszéki-főcsatornán három közbenső esésnövelő szivattyútelepet alakítottak ki, melyek feladata a tiszai öntözővíz továbbjuttatása a Homokhátság magasabban fekvő területei felé. Ennek érdekében megemelték a főcsatorna két partján húzódó töltéseket és zsilipeket építettek.