Egy héttel ezelőtt írtam a “Félfüllel meghallott mondatok könyvének” első pár sorát, amit ma folytatok. Gimnazista koromban találtam ki, hogy sétálgatok Szeged gyönyörű belvárosában és a fél füllel meghallott mondatokat leírom egy lapra, majd helyzetleírással megtoldom. Bevallom őszintén, kicsit tudatosabban sétáltam az elmúlt hét napban: pontban 8:30-ra érkeztem a Mars téri piacra, hogy megtapasztaljam az időkorlátos vásárlást, betértem több üzletbe is, és természetesen most sem hagyhattam ki Szeged impozáns főutcáját, a Kárász utcát.
“…nem…csak egy gombóc lesz. Nem édes tölcsérben, simában kérem. Köszönöm.” A helyszínt nem nehéz kitalálni: egy fagyizó. Két fiatalember állt a pultnál, nem divatos ruhákban, olyan “jótanuló érettségiző” fiúk lehettek: egyiken Dorkó (a régi, még az én gyerekkoromban ismert tornacipő, nem a mostani divatos Insta trendi DRK), másikon kényelmes, de nem drága “Adidas”. Nem kértek a mosolygós fiatal fagyis hölgytől több gombócot. Egyet. 1-et. Talán az elmúlt évek töretlen belső fogyasztás növekedés végállomásának apró jele volt ez? 1 gombócot. A fiú lehet csak nem szereti annyira a fagyit, lehet egy gombócot evett már tavaly is…remélem az “1 gombóc” effektus nem hat ki jelentősen a belső fogyasztásra, és a magyar gazdaságra. Messze vagyunk még a jótól, nem szabadna a fejlődést abbahagyni! ;)
“Siess kisfiam, mindjárt ki kell mennünk. Gyere, mert mosóport még nem is vettünk. Fogd meg, ha gyors vagy kapsz egy lángost. A rohadás jönne erre a rohanásra” Anyuka szájából szakadtak ki ezek a mondatok közvetlenül mellettem, miközben szaladt el mellettem nem kicsi kosárral, és hasonló nagyságú aggódással az arcán….majd a hangosbemondó 2 percenként figyelmeztetett: “Kedves vásárlóink! A 65 évnél fiatalabb vásárlóink 12 (majd 10…8…6…4…percnél) perc múlva hagyják el a piac területét.” Hol előrefelmondott hang tudatta a vásárlókkal a szigorú intézkedést, hol egy általam jól ismert női hang. Közben, hogy komolyan vegye mindenki az égből két percenként jövő üzenetet, ha jól értettem jogszabálysértésre is felhívták a figyelmünket. A bejáratok előtt pedig már kígyózó autó és gyalogos sorban vártak türelmesen a 65 év felettiek. Le a kalappal a biztonságiak előtt, akik zseniálisan irányították a parkoló helyre vágyó autósokat, és pszichológusokat megszégyenítő rutinnal kezelték a gyalogosan várakozó tömeget. Legyünk őszinték: már mindenki azt várja, legyen vége az időkorlátnak, lehessen fogyasztani minden problematika nélkül…persze a töretlen fogyasztás gátjaként ott van az a fránya pénztárca is….
“Fesztiválra mikor megyünk? Honnan tudjam, percenként változik. Mondom! Miért pár hete azt mondtad étteremben sem fogunk nyáron kajázni. Júliusra készülj, max mi csináljuk a fesztivált! Jah jah Vandáék már rákkattantak” Kárász utcán nagyléptekkel sétáló huszonéves hölgy. Cipője sarka magas, haja copfban, fülén nem olcsó telefon. Nem felháborodottan, de nagyon lelkesen érdeklődhetett barátnőjétől a nyári programról. Fesztivál jelen helyzetben augusztus 15-ig nem lehet. Zenei fesztivál nem. Tankcsabdának autós lehetett. Sajnos a fesztiválok tartásának beszüntetésében én is negatív elszenvedő vagyok. A város illetékes cégével folyamatosan tartjuk a kapcsolatot (Szegedi Városkép és Piac), ők adhatják ki a területeket fesztiváloknak Szegeden, de még nem tudják vajon augusztus 15 előttre tudunk e szerződni. A Gerilla Gourmet Fesztivál és a Paprika Show és Chili Weekend két olyan fesztiválunk, ami nagyban támogatja a hazai, szegedi és környéki őstermelőket, kézműveseket, és a streetfood gasztrokultúrát is megteremtették Szegeden. Hiányzik nagyon, és sok kedves partnerünk is jelezte: szeretné már eladni a fenséges és ízletes portékáit Szegeden a fesztiválok városában. Várjuk mi is már nagyon!
Kiss Balázs vagyok, ízig-vérig szegedi, igazi lokálpatrióta! Gyönyörű nagy családban az apuka, az exrádiós, a rendezvényszervező, a színpadon mikrofonba beszélő, a Szeged365.hu promóciós és értékesítési vezetője! Szeged nekem a világ közepe. A Mol – Pick Szeged lehet matematikailag nem jobb a Veszprémnél, de nekem a világ legjobb kézilabdacsapata. Lehet csak NB II-es a focicsapatunk, de én arra emlékszem mikor labdaszedő voltam a SZEOL NB I-es csapatánál, és Urbán akkora felsőkapufát rúgott “20-ról”, hogy abba Zsombó is beleremegett. Egy emberként üvőltött a stadion! Az új gyönyörű szegedi stadionban libabőrös vagyok a meccsek alatt, attól a hangulattól, amit csak Szegeden tud a B-KÖZÉP! A kajakosaink és kenuasaink mindenkit maguk mögött hagynak, a küzdősportolóink bárkit legyőznek, és Lékó miatt velem együtt sok szegedi fiatal is úgy gondolta: sakkozni is vagány dolog. Elnézést mindenkitől, de nekem a bajai halászlé, csak tésztás paradicsomleves, mert az igazit “FrankSanyibácsi” főzi! Én még tartottam a vérestálat miközben hörgött a disznó, Piroskanéninél mostuk a disznóbélt az idős asszonyokkal Tápén, miközben végighallgattam, hogy én már olyan városi ficsúr gyerök vagyok, mert fintorgok, és nálunk a család mindig agyon paprikázta az ebédet, hogy utána krákogjunk délután háromig. Ha ráülünk a gumilabdára akkor az Szegeden ludáj lesz, mégha ezt a szót sehol máshol nem értik, nem is ismerik. A Liget ha mesélni tudna röpködnének a 18-as karikák, és a Földön nincs romantikusabb hely, mint a mi Tisza-partunk. Nálam a pesti, ha lejön látogatóba akkor pösti és ne okoskodjon, de érezze jól magát, csodálja a galaxis legszebb hölgyeit és egyen igazi halászlevet.
Előző heti blogom ITT olvashatod:
