Napi büszkeség: az SZTE észlelte Magyarországon elsőként azokat a jeleket, amelyek az MRC-100 projekt során fejlesztett műholdról érkeztek
A Szegedi Tudományegyetem újabb területen kapcsolódott be az űrkutatásba azzal, hogy egy műholdon az űrbe juttatott informatikai eszköz fejlesztésében vettek részt az SZTE kutatói. Az Elon Musk rakétájával fellőtt műszer június 22-én elkezdte küldeni a jeleket. Ezek földi vételére és feldolgozására alkalmas antennát épített Kiss Ádám, az SZTE PhD-hallgatója, az SZTE diákmodul projektvezetője. A jeleket Magyarországon elsőként sikerült is befogni a különleges antennával.
EGY FALCON 9-ES RAKÉTA EMELTE AZ ŰRBE A SZEGEDIEK KÍSÉRLETÉT
A kísérletek a SpaceX Transport-8 küldetéséhez kerültek, melyben egy Falcon 9-es rakéta emelte az űrbe a BME MRC-100-as műholdját. A fellövés után alig másfél órával az ION SCV-011 műholdja levált a SpaceX hordozójáról, ennek belsejéből került a szabad űrbe az MRC-100 2023. június 22-én. A műholdról érkező jeleket vevő állomás gondolata még a tavalyi év közepén vetődött fel. Az ötlet egyszerű volt: ha van SZTE-s kísérlet az űrben, akkor saját antennával is le lehetne tölteni annak adatait. El is kezdődött hamarosan a szegedi helyszínek alkalmasságának felmérése, illetve a szükséges támogatás megszerzése. Végül egy újszegedi helyszínt, az SZTE Biológia Intézet tetejét választották a szakemberek, ahol a megvalósítást az SZTE IKIKK tette lehetővé, illetve az iparból a Csiha Zrt. támogatta.
AZ SZTE BIOLÓGIA INTÉZET TETEJÉN VANNAK AZ ANTENNÁK
“A különböző mesterséges környezeti zavarok megnehezíthetik a rádiós vételeket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanazzal a berendezéssel sokkal kevesebb adatot sikerül letöltenünk a műholdról. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb kísérleti eredményt tartalmazó adatcsomagot tudjunk venni a belvárostól távolabb, az újszegedi SZTE Biológia Intézet tetején helyeztük el az antennákat és a hozzá tartozó egyéb berendezéseket. A telepítést egy mérés is megelőzte, ahol egy speciális műszerrel – úgynevezett spektrumanalizátorral – megvizsgáltuk, milyen jelek találhatók a levegőben. A műszert (a többi építésnél használt műszerhez hasonlóan) az SZTE Műszaki Informatika Tanszék biztosította” – mondta Kiss Ádám, az SZTE PhD-hallgatója.
LÁTVÁNYOS SZERKEZET
A vevőegység látványos szerkezet, amelyben két antenna egymásra merőlegesen kémleli az égbolton az értékes rádiójeleket. Erre azért van szükség, mert az égbolton túl a műhold helyzete hozzánk képest folyamatosan változik, azonban ezen felülkerekedve a belőle érkező igen gyenge jeleket így is lehet vételezni. Két motor mozgatja az antennákat tartó keresztárbócot: az egyik a horizonton körbe, míg a másik elemeli az antennákat a vízszintes állásból. A jelek ezt követően szűrőkön és erősítőkön keresztül egy digitalizáló egységbe érkeznek, ahol egy erre a célra programozott kártyaszámítógép feldolgozza és rögzíti azokat.
Az SZTE-s kísérletek hőmérsékleti, időzítési és műszerprecizitási adatokat szolgáltatnak, azonban számos egyéb kísérlet is megtalálható a műholdon. Ezeket rövid, táviratszerű üzenetekben, úgynevezett csomagokban küldik le, és egy központi adatbázisban tárolják. A BME korábbi műholdaknál is használt ötlete alapján a rádióamatőr közösség, illetve a csatlakozni vágyók szabadon vehetik az adatcsomagokat egy közzétett programmal, és ezeket eljuttathatják a BME szervereire. A későbbiekben például SZTE-s fejlesztésű, kutatási célú magaslégköri ballonok követésében is fontos szerepet játszhat a műholdas projekt és az általa szolgáltatott adatok.
EGYEDI ÉRZÉS, AMIKOR AZ EMBER MUNKÁJÁT FELLÖVIK A VILÁGŰRBE
“Meglehetősen egyedi érzés, amikor az ember munkáját kilövik a világűrbe! Néhány lelkes hallgatóval volt szerencsém együtt nézni a SpaceX élő közvetítését. Izgalmas pillanatok voltak. Mi a SZTE-n nem érzékeltünk jelentős csúszásokat. Habár a SpaceX minimálisan elhalasztotta a fellövést, ezt nem tartjuk érdemi döccenőnek” – mondta el érzéseit a projekttel kapcsolatban az SZTE diákmodul projektvezetője.
