Csak Ruzsa környékén vagy 40-50 gazdátlan kocsi van – továbbra is küzdenek az embercsempész roncsautókkal vármegyénk települései

Nyolc év alatt csaknem egymillió migránst tartóztattak fel a hatóságok – emelte ki kedden Szentkirályi Alexandra, aki Bakondi György kíséretében Röszkén, a határzárnál járt. Ugyancsak a migrációs helyzetet vette górcső alá a Telex is, akik a Csongrád-Csanád vármegyei határmenti településeken tettek látogatást.

Mint írják, Domaszék, Zákányszék, Ruzsa és Öttömös térségében a migrációs helyzet legszembetűnőbb nyomai az utak mentén hagyott autók és kisbuszok. Ezeket a járműveket általában menekülés közben hagyják hátra az embercsempészek vagy a határon átjutók, a rendőrök üldözik őket, úgy döntenek, gyalog menekülnek tovább, elbújnak a környék erdeiben, az autó pedig ott marad. Idővel aztán ezeket elkezdik szétszedni a helyiek, és az ország más részeiből idejáró alkatrész-kereskedők.

CSAK RUZSA KÖRNYÉKÉN VAGY 40-50 GAZDÁTLAN AUTÓ VAN

Sánta Gizella, Ruzsa polgármestere szerint csak az ő községükben legalább 40-50 gazdátlan autó lehet most szétszórva az utak mentén. Ezek az autók általában valamilyen külföldi autókereskedésből frissen elhozott vagy külföldi autókölcsönzőkből felvett kocsik, a cégek gyakran jelentkeznek is idővel a tulajdonukért, persze ekkorra általában már kiszúrták a gumikat, és kiszerelték az értékesebb alkatrészeket. Sok ilyen értékesebb alkatrész van, a hátrahagyott autók között ugyanis szép számmal akadnak 5-10-15 milliós járművek is, Mercedesek, Skodák, Mazdák, Chryslerek és persze rengeteg kisbusz. „Néha az az érzésem, hogy Magyarország összes lepukkant Ford Transitja meg ezek az egyterű kisbuszok valahol itt a környéken teljesítenek szolgálatot jó kis pénzekért” – mondta a polgármester.

ÖNKORMÁNYZATI TULJADONÚ UTAK MELLETT VANNAK AZ AUTÓK

A portál szerint, hogy pontosan ki is ül ezekben az autókban, arról megoszlik a helyiek véleménye. Volt, aki következetesen embercsempész-autóknak nevezte a járműveket, de sokan mondták azt is, hogy Szerbiában az embercsempészek csak a slusszkulcsot és az autó koordinátáit adják át az ügyfeleiknek, akik maguk közül jelölnek ki sofőrt. Nekik azonban nincs helyismeretük, ezért hajlamosabbak is otthagyni az autót, ha a rendőrök üldözőbe veszik őket.

A roncsok többsége önkormányzati tulajdonú utak mentén áll, ezért elvileg az önkormányzatok dolga lenne megkeresni a gazdájukat, de ez rengeteg időbe telik, hiszen általában rendszámot sem hagynak a kocsikon, és az alvázszám alapján is csak olyan nyilvántartásokban lehetne megtalálni a tulajdonost, amikhez az egyszerű magyar önkormányzatok nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá.

MIRE LEZÁRULNA A FOLYAMAT, MÁR SZÉTKAPJÁK AZ AUTÓKAT

„Mire ezt lelevelezi az ember, bejelenti a rendőrségen, megkeresi a tulajdonost, fölszólítja a tulajdonost, hogy szállítsa el az autóját a közterületről – aztán vagy elszállítja, vagy nem szállítja el, általában nem –, az elég sok idő, és addig nem történt semmi. Mire ez lezajlik, addigra azért már néhány ügyes kezű ember leszerelte a kereket, kivette az akkumulátort, esetleg fel is borították, és még egy csomó alkatrészt kiszedtek.” A ruzsai önkormányzat ezért most azon dolgozik, hogy ehhez valamilyen eljárásrendet alakítson ki. Feltesznek például a település honlapjára egy menüpontot, ahová feltöltik a hátrahagyott autók fényképeit és adatait, hátha így gyorsabban jelentkeznek majd a tulajdonosok. A polgármester szerint korábban többen is trélerekkel járták a határt, és az ilyen autókat egyszerűen elvitték. Ez azonban, hiába rendezi látszólag a helyzetet, ugyanúgy lopás, az önkormányzatnak ugyanis fél évig őriznie kell az autókat.

“A SZEMÉT BŰNÖZŐKET CSAPOLJUK MÁR LE, HA MÁR ITT VANNAK”

A helyiek egyáltalán nem ítélik el azokat, akik alkatrészeket szerelnek ki a csempészautókból. Egy domaszéki nő azt mondta, miután két ugyanolyan kocsit is találtak, amilyen a sajátjuk, párjával megkérdezték a határvadászokat, nem szerelhetnék-e ki a kéziféket és a motorháztetőt, ezekből ugyanis szükségük lenne újra. A határvadászok pedig azt mondták, egészen nyugodtan.

„Hát figyelj, valahogy ezeket a szemét bűnözőket csapoljuk már le, ha már itt vannak! A helyieknek jusson a java” – mondta egy, alapnak G.-ként bemutatkozó férfi, aki egy homokba ragadt Mercedest mutatott a mórahalmi határban. Az autó egy akácos alatt akadt el, mert nem jutott el az aszfaltozott útig, ugyanis egyre több környékbeli gazda feltárcsázza a földutak bizonyos szakaszait. A traktorok és a kombájnok így is átjutnak, az embercsempészek által használt kisbuszok és személyautók viszont elkaparnak a mély és puha futóhomokban. A férfi szerint a gazdák nem azért teszik járhatatlanná az utakat, mert az autókra fáj a foguk, és csapdákat akarnak állítani, hanem mert „senki se akarja, hogy itt mászkáljanak, ez a lényeg.”

KÁRT TESZNEK A VETEMÉNYBEN

G. szerint az is probléma, hogy a határ felől érkezők kárt tesznek a veteményben, néha le is szedik, gyakrabban letapossák. A helyi gazdák szerint a legnagyobb baj az, hogy ruhákat hagynak a táblákon, márpedig aratás közben egy farmernadrág vagy hálózsák is komoly kárt tehet egy kombájnban. „Mindenfelé hagynak dolgokat, felszeded a répát, kiteszed a mosóba, aztán kiesik belőle egy Huawei mobiltelefon.”

AZ AUTÓSÜLDÖZÉSEK JELENTIK A LEGNAGYOBB VESZÉLYT

Abban mindenki egyetértett, hogy a helyiekre és a bevándorlókra nézve is az egyre szaporodó autós üldözések jelentik a legnagyobb veszélyt. Szinte minden településen mutattak olyan házakat, amikbe autók rohantak bele, és sokszor tényleg csak a szerencsén múlott, hogy senki nem sérült meg ezekben a balesetekben. Ruzsán a polgármester szerint néhány napja egy Szeged felől érkező autó hasított át a falu központi kereszteződésén, tépte ki az útbaigazító táblákat, és „az atyának az autóját totál beterítették földdel”. Zákányszéken pedig a kocsmában azt mondták, az egyik útszéli keresztet kellett nemrég felújítaniuk, mert kidöntötte egy nekicsapódó külföldi autó. Ezen kívül a menekülők és a helyiek világa fizikailag alig érintkezik. Ahogy Sánta Gizella mondta: „Olyan érdekes egyébként, hogy tudni azt, hogy van egy világ, velünk párhuzamosan. Nálunk történik de nem velünk. Egy teljesen más világ, itt van az is, de nem tudjuk, hogy mikor lyukad ki, és mikor folyik ránk.”

A teljes beszámolót ITT találod.