Berontott egy pasas egy szegedi virágboltba, rabolt (a tulaj beszámolója alapján inkább könnyes szemekkel kért) 5.000 Ft-ot, távozás előtt megköszönte a pénzt, megsimogatta az eladó kezét, én meg lementem a bányába, amikor Tami kolléganőm lehozta a sztorit. Már az elején éreztem, hogy ez lesz a koronavírus-sztoriból: durva emberi drámák jönnek, nem csak a kórházban…
A HÉT EMBERI DRÁMÁI SZEGEDEN, KRONOLÓGIAI SORRENDBEN
Ha egy Star Wars filmben lennénk, azt mondanám (pontosabban írnám), zavar van az erőben. Három hangos, emberi segélykiáltás, három nap alatt, Szegedről… és ezek csak azok, melyeket meghallottunk, rengeteg olyan lehet, ami nem elég hangos hozzá, hogy áttörje a szoba falát.
2020.05.21., csütörtök: postát akart rabolni egy fegyveres férfi Szegeden, a Csongrádi sugárúton. Nem sikerült neki:
2020.05.22., péntek: kora reggel az olvasóink szóltak, hogy egy férfi felmászott a Belvárosi híd fémszerkezetére. Hál’ Istennek a rendőrök és a tűzoltók megoldották a helyzetet, senki sem sérült meg.
2020.05.23., szombat: szintén olvasóink jelezték (Mondtuk már, hogy mennyire bírjuk a fejeteket? Annyira aktívak vagytok, hogy lassan Ti írjátok a Szeged365.hu-t helyettünk…), hogy valami nincs rendben a Dugonics temető melletti virágüzletnél, Tomi kollégánk felhívta a rendőrség sajtóügyeletét és rögtön kiderült, hogy valaki épp kirabolta a virágboltot.
Nem sokkal később jött a rendőrségi infó, az elkövető megvan, a személy ugyanaz, mint a csütörtöki, wannabe postarabló:
Az igazi dráma azonban ma jött: megszólalt a virágboltos hölgy, aki elmondta, hogy a delikvens 5.000 Ft-ért ment be, igazából a fegyvert sem mutatta meg, sőt, amikor odaadták neki a pénzt, még meg is simogatta a hölgy kezét, sőt, könnyes szemekkel megköszönte a dolgot.
A teljes sztori:
AMI FÖLDHÖZ VÁGOTT…
Maradjunk a rablásos sztorinál. Azt, hogy mit gondolok azokról, akik munka helyett agresszióval vagy sunnyogással akarnak pénzt szerezni (legyenek koszos, fekete kapucnis pulóverben vagy Hugo Boss öltönyben, egyre megy), már kifejtettem a múltkori blog-posztomban, nem akarom ismételni önmagam. Lopni, rabolni aljas dolog. Ha egy nőt rabolsz ki férfi létedre, az meg a legalja, de tényleg. A közösségi média kommentjeink alapján azt gondolom, jóérzésű emberek olvasnak bennünket, szerintem Nektek nem kell túlmagyaráznom a dolgot.
Akkor mi vert le?
Az, hogy itt a jelek szerint nem egy “klasszik” rablásról van szó, nem egy “klasszik” rossz arc bűnözővel. Sokkal inkább egy brutál emberi drámáról, egy olyanról, amiből még bőven lehet a “fiókban.” Ha “profi” rabló vagy, nem egy temető melletti virágboltba mész be, nem könnyes szemmel kuncsorogva, nem 5.000 Ft-ért, nem az eladó karját simogatva. Mindannyian éreztük a ma esti cikkünket olvasva: a delikvensünk irtózatosan nyomorúságos helyzetben lehet, valami nagyon nincs rendben vele, vagy pszichológiailag, vagy anyagilag, vagy a kettő együtt (gyanítom, ez utóbbi áll a legközelebb a valósághoz). A Facebook oldalunkon most is nagy a pörgés (ismét köszi Nektek, érdemes ránézni, sok jó olvasói vélemény van arrafelé), záporoznak a kommentek, a virágboltos hölgy lánya mellett az elkövető egyik szomszédja is írt: “Végtelen kedves ember pedig. Nem ilyennek ismertem. Számomra döbbenet, hogy ezt tette. De itt tényleg csak elkeseredésében tehette amit tett 😔” Ne értsetek félre: nem akarom feloldozni a szegedi férfit, lopni, rabolni elítélendő dolog, sosem megoldás. Az illető börtönt érdemel, valószínűleg meg is fogja kapni, sztori vége, pont.
Viszont, ami aggasztó, ami szomorú, ami “levert” a boltos hölgy nyilatkozata után: érződik, hogy durva emberi drámák jönnek.
Amikor bejött a koronavírus, első körben nem azon kezdtem el aggódni, hogy belehalunk a járvány egészségügyi következményeibe (pedig ezek is durvák voltak, még ha mi, magyarok és szegediek – hála a fegyelmezettségünknek és annak, hogy odafent profin sikerült kezelni a szitut – viszonylag szerencsésen ki is jöttünk belőle), hanem azon, hogy belehalunk a gazdaságiba. Nincs olyan, hogy “pause” gombot nyomsz egy kb. komplett bolygó kb. komplett gazdaságának másfél – két hónapra, majd gond nélkül tovább nézed a filmet, amikor elmúlt a veszélyhelyzet. Rengeteg elemző jósolja, hogy a járványhelyzet gazdasági következményei még csak most fognak igazán érződni, amely rengeteg emberi drámát fog eredményezni, ha nem vigyázunk.
Hogy mit tudunk tenni, amellett, hogy nem hagyjuk magunkat depibe süllyedni?
Figyeljünk egymásra.
Figyeljünk a lelkileg padlón lévő barátainkra, ismerőseinkre, szomszédainkra. Figyeljünk a jelekre, beszélgessünk a másikkal, törődjünk egy kicsivel többet vele, mint egyébként szoktunk. Nem hiszek abban, hogy az alamizsna hosszú távon bármire is jó lehet, sőt, ha eddig kölcsön adtam bárkinek, bármilyen összeget, mindig csak a baj volt belőle, de most még én is azt mondom, ha kell, adjunk kölcsön (akkor is, ha sosem kapjuk vissza), vásároljunk be a bajban lévő másiknak vagy hívjuk meg egy ebédre. Ha egy kicsit is azt érezzük, baj lesz a lelkével és valami végzetes dologra készül, hívjunk segítséget. Nem vagyunk pszichológusok (tisztelet azon kivételeknek, akik tényleg azok), ha azt érezzük, “gurul a gyógyszer” valakinél, hívjuk fel valamelyik segélyvonalat.
Íme néhány:
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége
+36-1-116-123
Kék Vonal gyermekkrízis alapítvány
+36-1-116-111
Csak vezetékes vonalról hívható:
DélUtán középkorú és idős emberek lelkisegély szolgálata
+36-80-200 866
Akik interneten segítenek:
www.sos505.hu és www.chat.kek-vonal.hu
E-mail címek, ahová írásban fordulhatsz:
[email protected]
[email protected]
Őszintén hiszek benne: együtt megoldjuk ezt az egészet!
Kitartást, Szeged!
Kisházi Sándor, főszerkesztő, Szeged365.hu
