Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Pleskonics Andrást, a rocktörténelem szegedi mindentudóját
Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Pleskonics Andrást, szegedi tanárt, újságírót, rádiós szerkesztőt, kulturális szervezőt, a Szegedi Tudományegyetem legendás rocktörténelem kurzusának oktatóját, a rockzene történetének kutatása és oktatása során elért eredményeiért, valamint a hazai drogprevenciós programokban vállalt szerepéért. Pleskonics Andrással a kitüntetés apropóján beszélgettünk zenéről, oktatásról, az érdemkeresztről, mindezt megfűszerezve Plesi hangulatos történeteivel.
Fotó: civishir.hu
Plesi elválaszthatatlanul hozzátartozik Szeged zenei kulturális életéhez, tanárként megannyi élményt nyújtott diákjainak, történetei elevenen élnek hallgatóságában, szemléletformáló és úttörő gondolatai már sok fiatalt ösztönöztek arra, hogy más szemmel lássák a világot. A szegedi pedagógus elárulta, bizonyos jelekből, érdeklődésekből, már volt egy sejtése, miszerint ő lehet a Magyar Arany Érdemkereszt várományosa, mégis meglepte végül a hír.
“Erre a helyzetre nem nagyon készültem, de annál jobban esett. Úgy gondolom, hogy a kitüntetés célja remekül kifejezi az én sajátos életutamat, életfelfogásomat, és munkásságomat, amit én egy elég parttalan dolognak tartok. Az a számomra fontos három tényező, ami sajátos módon meghatározta a szerteágazó munkásságomat, mind benne van ebben a kitüntetésben: a zenei ismeretterjesztés, a megszállott pedagógia, ami elsősorban a zenével nevel és csak azután a szavakkal, a tehetséges fiatalok mentorálása, valamint a harmadik meghatározó dolog a drogprevenciós tevékenység, ami keretében körülbelül 150 -200 dél – alföldi iskolai osztályban tartottam drogprevenciós előadásokat, ami nemcsak számomra, de a gyerekek számára is emlékezetesek maradtak. Ha összefutunk, fel is szokták idézni nekem ezeket az emlékeiket. Ezek azok az élmények, amelyek meghatározták közel három évtizednyi szegedi munkásságomat.” – árulta el Plesi, aki abba is beavatott, hogy a rock csak egy címke az előadásaiban, ami segít elvezetni a hallgatót, más zenékhez, más kulturális érdeklődésekhez.
“Számomra egy nyitott óceán a rockzene, ez az én szellemi műhelyem, ami arról szól, hogy a rockzene, mint szervezőelem, mint egy bolygórendszer nyitva áll, és onnan elrepülhetünk bárhova a zenei művészetekben. Ez a dolog igazi sajátossága. Azt szoktam mondani, hogy a műfaji meghatározása az előadásaimnak zenehallgatás kultúra, vagy a zenehallgatás művészete. Ez azt jelenti, hogy a hallgatónak is megvan arra a lehetősége, hogy művészi módon, a legmagasabb szinten, a legmélyebben reagálja le, vagy sajátítsa el a zenét, és ez ugyanolyan élmény lehet számára, mint annak, aki csinálja. Én az előadásaim során a hallgatóimat alvilági révész módjára beültetem a csónakba és átviszem őket a túlsó partra, majd további más partokra.”
“A legnagyobb pedagógiai sikereimnek azokat tartom, amikor például bemegyek egy nehezen nevelhető osztályba előadást tartani, megállok, megvetem a lábamat, és megbirkózunk verbálisan egymással, és a legtöbbször a végén barátokként válunk el. Ez egy ilyen kamikaze pedagógia, berepülök a szituációba, és ha nem iskolában vagyok, akkor is tanítok, hiszen a rádió műsoraimban és a színpadon is tudom, hogy nem bírom ki, hogy ne magyarázzam el, hogyha valaki Eric Claptont énekelt, és Plesi van a színpadon, nem mehet el úgy, hogy ne tudja, ki volt az az Eric Clapton.”
Ha kíváncsi vagy Plesi érdekes történeteire, hallgasd meg a vele készített interjúnkat, tudj meg még többet a rocktörténet szegedi mindentudójának anekdotáiból.
