Óriási pókba botlott a fürdőszobájában egy alsóvárosi olvasónk, nem lett jó vége

“Megijedtem tőle és agyonvágtam” – írta kedd reggeli e-mailjében Iza, aki a fürdőszobájában futott össze egy 5-6 centis szőrös látogatóval. Az olvasónk által lezúzott nyolclábú védett pókfaj, arra kérünk, ha Te is belebotlasz, ne kövesd cikkünk főszereplőjének példáját.

Mielőtt idéznénk Iza e-mailjét, két dolgot leszögeznénk a korrektség jegyében:

• egyrészt, a beküldött (már a lecsapás után készült, ergo nem sajtóképes) fotó alapján ismét egy szongáriai cselőpókól van szó, ami nem egyenlő a különféle egzotikus pókfajokkal, a marása pedig nem veszélyesebb, mint egy lódarázsé,
• másrészt pedig – ezt főként a cikkeinket többnyire forrásmegjelölés nélkül, erős túlzásokkal “leszemléző” bulvársajtó kedvéért jegyezzük meg – továbbra sincs “óriáspók-invázió” Szegeden, bár, a tavalyi, hasonló írásunkból is ezt sikerült kikanyarítani egyes médiumoknak.

Pánikra, össznépi pók-frászra tehát semmi ok.

JÖTT, LÁTOTT ÉS MENT VOLNA – DE A PAPUCS KÖZBESZÓLT

“A gyerekek és a férjem már aludtak, egy kicsit még meglátogattam a hűtőt, utána pedig mondom csak illene fogat mosni. Beléptem a fürdőbe és megláttam a tükör mellett, fejmagasságban, elsőre vagy 10-15 centisnek néztem volna, de így utólag 5-6 centi lehetett, ami a nagy potroha és vastag lábai miatt óriásinak tűnt. Szégyellem, de megfogtam a papucsot és ijedtemben bevertem neki egyet” – írta olvasónk, aki azt kérdezte, hogy vajon “valamiféle tarantula” lehetett-e a hívatlan vendég.

A kérdésre a válasz egy magabiztos nem, egy szongáriai cselőpók (lycosa singoriensis) lehetett a nyolclábú.

Bár a fent leírt eset – melyet a pók nem élt túl – oka az ijedtség volt, azért fontos megjegyezni, hogy a cselőpók hazánkban védett állatfaj. 1996-ban ez volt az elsőként védelem alá helyezett magyarországi pókfajta, védelméről a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet gondoskodik. Ugyancsak ez a jogszabály határozza meg természetvédelmi értékét, ami 5000 Ft-os nagyságrendű.

KELL TŐLE FÉLNI? RÁKÉRDEZTÜNK A SZEGEDI VADASPARK IGAZGATÓJÁNÁL, VEPRIK RÓBERTNÉL

Bár Iza és egy korábban pókos fotókat küldő olvasónk egyaránt frászt kapott tőle, Veprik Róbert a megkeresésünkre elmondta, egyéni érzékenységtől függ, hogy veszélyes-e a szongáriai cselőpók marása, kellemetlen, de alapvetően nem veszélyesebb mint egy méh vagy egy darázs csípés.

A szongárai cselőpókkal foglalkozó szakirodalom szerint a marást követően rövid időn belül émelygés és heves szívdobogás jelentkezhet. A mérgében, amely különböző fehérjék keveréke, a szívösszehúzódások erejét fokozó vegyület is található.

A Szegedi Vadaspark igazgatójával Fülöp Tímea kolléganőnk beszélgetett a témában, a szakember azt javasolta, ha találunk egyet a lakásban, a legjobb egy papírlappal alányúlni és kivinni a szabadba. Mint mondta, egy füves-gyepes töltésoldalon érdemes elengedni a befogott állatot.

TAVALY ÓRIÁSPÓK-INVÁZIÓT KIÁLTOTT A BULVÁRSAJTÓ, PEDIG MESSZE VOLTUNK TŐLE

A szongáriai cselőpók hazánk legnagyobb pókja, hál’ Istennek Szeged környékén is megtalálható, ha a Tisza töltésen ilyen lyukat látsz, jó eséllyel az ő otthona lesz (via):

A különleges nyolclábúval tavaly is foglalkoztunk, cikkünk megjelenését követően egyes sajtóorgánumok “inváziót” kiáltottak, ami totális bullshit volt (bocs). A sztyeppékről – Dzsungáriából, egy Altaj környéki, félsivatagi klímával rendelkező területről – származó, elsődlegesen a szikes pusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon, például az Alföld homokos, szikes vidékein élő állat mindig is jól érezte magát Szegeden, de extrém elszaporodásról egyetlen hivatalos forrás sem számolt be eddig.

EGY KICSIT OLYAN MINT AZ EMBEREKNÉL, CSAK MÁSKÉPP (BOCS, NEM BÍRTUK KI): A NŐSTÉNYEK PÁROSODÁS UTÁN MEGÖLIK A HÍMEKET

Cikkünk főszereplője, egyben Iza vendége 30–40 cm-es lyukakban él, melyet csáprágóival maga készít. A tél beálltával mélyebbre ássa lyukát, a felette levő részt földdel betömi, s így teljesen eltemetve telel át. Az első melegebb nap újból felszínre jön, de ha ismét zordabb idő köszönt be, ismételten eltemetkezik. Ez a másodlagos eltemetkezés már nem olyan mértékű, a lyuk felsőrésze szabadon marad, csak maga a pók terít magára egy kis földréteget.

Mérge a fejében lévő mirígyhólyagban gyűlik, harapásánál a csipőrágók hegye mellett ürül ki, s innen kerül áldozat testébe. Ha áldozata hidegvérű, azonnal elpusztul. Melegvérű állatokban legfeljebb csak bénulást és zsibbadást okoz, így emberre nézve a csípése nem halálos, maximum kellemetlen. Párosodni ősszel szokott. A hímek ilyenkor bebarangolják a teljes élőhelyet, s felkeresik a nőstényeket földalatti búvóhelyükön, majd ott párosodnak egymással.

A párzás után a hím a nőstény áldozata lesz a szűk aknában.

PÁR DOLOG, AMIT NEM TUDTÁL RÓLA

A cikkünk végére összegyűjtöttünk pár érdekességet, egyben szeretnénk tolmácsolni egy kérést:

ne bántsd az állatot.

Ahogy Veprik Róbert is kérte, próbáld meg kitessékelni úgy, hogy se a pók, se Te ne sérülj meg a kitoloncolás közben. Mint a szakember megjegyezte, ilyenkor elsősorban a saját magunk, majd az állat biztonsága a legfontosabb.

• Nem éppen pehelysúlyú versenyző: akár 4 cm-es testhosszával Magyarország legnagyobb termetű pókfaja, lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es (!!) átmérőt is elérheti.
• A “mi madárpókunk”: Kolosváry Gábor 1931-ben, a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak” nevezte, mérete miatt gyakran össze is tévesztik egzotikus rokonával, noha kisebb, mint egy átlagos madárpók.
• Nem jó hír, ha arachnophobiás vagy – nem csak nagy, de villámgyors is a cselőpók. Éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, rendszerint ezekben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el – a farkaspókfélékre jellemző módon nem szőnek fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejtik el zsákmányukat.