Kóros elmeállapota miatt felmentették az újbudai rendőrgyilkost, kényszergyógykezelést fog kapni. Bár a sértettek jogi képviselői számos bírálatot fogalmaztak meg, ők nem nyújthattak be fellebbezést, így az ítélet jogerőssé vált, miután az ügyészség és a vádlott is elfogadta azt. A tragédiában a 29 éves Baumann Péter járőrparancsnok az életét vesztette.
Kóros elmeállapota miatt felmentette pénteken a Fővárosi Törvényszék Sz. Szilárdot, aki tavaly január 12-én meggyilkolt egy rendőrt, további két járőrt pedig megsebesített Újbudán, egy Lecke utcai társasházban. A tragédiában a 29 éves járőrparancsnok, Baumann Péter vesztette életét.
FORRÓ HANGULAT A TÁRGYALÁSON
Pénteken iratismertetéssel és a perbeszédekkel folytatódott az újbudai rendőrgyilkossággal vádolt férfi büntetőpere, ami az elkövető és az áldozatok előző tárgyaláson kibontakozott afférja miatt forró hangulatúnak ígérkezett. Sz. Szilárdot „leszarházizta” az egyik rendőr, amikor a férfi ismét azt ecsetelte, hogy magát védte, és Baumann fordult bele a késébe. A jelenleg is kényszergyógykezelés alatt álló terhelt erre visszaszólt, hogy „fogtok ti még sz@pni!” – számolt be az eseményekről a 24.hu.
AZ AZ OMINÓZUS NAP
Az ominózus napon Sz. Szilárd az újbudai lakásában tartózkodott. A felette lévő lakásból hangokat hallott, ezért azt gondolta, hogy a szomszédja bajban lehet, és dörömbölni kezdett az ajtaján. A szomszéd nem reagált, ezért a férfi egy kalapáccsal betörte az ajtót. Az elkövető bement a szomszédja lakásába, és közölte, hogy meg fogja csináltatni az ajtót, majd távozott. A lakók értesítették a rendőrséget, de az elkövető maga is bejelentést tett. A bejelentésekre két rendőri egység érkezett a helyszínre, a járőrök az első emeleten intézkedtek a férfival szemben. Az elkövető megmutatta a ruházatában lévő, közel 17 centiméter pengehosszúságú kést, melyet a rendőrök elvettek tőle.
A járőrök közölték vele, hogy előállítják és megpróbálták megbilincselni. A terhelt veszélyben érezte magát, ezért ütésekkel és rúgásokkal próbálta akadályozni az intézkedést. Sz. Szilárd megpróbálta megszerezni a rendőrök szolgálati fegyverét, és ez ugyan nem sikerült neki, de közben észrevette, hogy a tőle elvett kés a dulakodás közben leesett a földre. A férfi meg akarta ölni a rendőröket, ezért felkapta a kést. Szúró mozdulatokat tett a rendőrök felé, melyek közül több is eltalálta a járőröket. Végül a támadó kezében lévő kést az egyik rendőr a taktikai kesztyűje segítségével eltörte. A rendőrök megszúrását követően a férfi elmenekült a lakóházból, de két megsebesült rendőr követte őt a közeli villamosmegállóba, ahol az egyikük figyelmeztető lövést adott le. A terhelt ennek hatására sem vetette alá magát a rendőri intézkedésnek, így a lábának alsó részére célzott lövést adtak le, majd a helyszínre érkezők segítségével megbilincselték.
A férfi a rendőri intézkedés során egy 17 centiméter pengehosszúságú tőrrel szívtájékon szúrta Baumann Pétert, aki ennek következtében hősi halált halt. Egy másik rendőrt a vállán, harmadik társukat pedig a combján szúrta meg a tettes. A nyolc általánost végzett Sz. Szilárd a korábbi tárgyaláson következetesen kitartott amellett, hogy a rendőrök támadtak rá, és ő csak védekezett. Állítása szerint elesett, és hanyatt feküdt a földön, amikor Baumann Péter ráesett, majd belefordult a késbe. Úgy fogalmazott, hogy semmi okot nem adott arra, hogy lábon lőjék.
KEVERT SZEMÉLYISÉGZAVAR, PARANOID PSZICHÓZIS
A bíró a tárgyalás elején ismertette a korábban elkészült szakértői véleményeket. Elmondta, hogy az igazságügyi szakértői vélemény szerint Sz. Szilárd paranoid pszichózisban szenvedett a bűncselekmény elkövetésekor, és olyan téveszméi voltak, hogy megfigyelik és üldözik. A szakvélemény szerint a kóros elmeállapota kizárta azt, hogy felismerje a cselekménye súlyát és következményeit. A férfi kezelőorvosa viszont arról beszélt egy korábbi tárgyaláson, hogy jelenleg nem produkál pszichotikus tüneteket a vádlott. Ehelyett inkább kevert személyiségzavar az, ami dominál nála.
A VÁDLOTT SZERINT VÉLETLEN BALESET TÖRTÉNT
A lap szerint a bíró a tárgyalás elején engedélyezte, hogy Sz. Szilárdról levegyék a bilincset. A férfi azzal kezdte mondandóját, hogy a közútkezelő kameráján látszik: nem volt figyelmeztető lövés, és az egyik rendőr ráfogta a fegyverét a villamosmegállóban. Szerinte látszott, hogy csillogott valami a sértett övén, ami egyértelmű, hogy nem lehetett más, mint bilincs. Mint mondta, nem is lett volna indítéka arra, hogy bűncselekményt kövessen el. Ezt követően hosszasan kifogásolta a rendőrök és a tanúk vallomásait, hogy szerinte miért nem történhetett úgy az eset, ahogy a rendőrök állítják. A meglehetősen zavaros beszédében kitért az egészségügyi állapotára is. Mint mondta, amióta kórházba vitték egy apró szóváltást kivéve semmilyen probléma nem volt vele. Amikor a bíró megkérdezte, vitatja-e, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, így felelt: „Az IMEI-vel kapcsolatban nem vitatok semmit. De a kérdésére nem tudok válaszolni.” Sz. Szilárd továbbra is kitartott amellett, hogy véletlen baleset történt.
JOGSZERŰEN INTÉZKEDTEK A RENDŐRÖK
Az ügyész a perbeszédében azt mondta: jogszerűen és szakszerűen intézkedtek, és nagyfokú türelemmel jártak el a vádlottal szemben intézkedő rendőrök. Sz. Szilárd azonban nem hagyta magát megbilincselni, és dulakodni kezdett a rendőrökkel. Mint mondta, fel sem merült, hogy jogos védelmi helyzetben cselekedett volna, és kétséget kizárhatóan megállapítható, hogy elkövette a bűncselekményt. Perbeszéde végén azt kérte, hogy kóros elmeállapota miatt mentsék fel a férfit, és rendeljék el a kényszergyógykezelését.
A néhai Baumann Pétert képviselő Borbély Zoltán ügyvéd azt mondta, egyetért Sz. Szilárddal abban, hogy a vádlott nem kóros elmeállapotú. Mint mondta, a mostani, IMEI-vel kapcsolatos állásfoglalása is ezt támasztja alá, mert felfogta, hogy nem akarja elmegyógyintézetben leélni az életét. Kitért arra is: a férfi végig tisztában volt azzal, hogy rendőri intézkedés folyik vele szemben, és hogy annak mik a következményei. Mint mondta, ha valaki kóros elmeállapotban szenved, az önmagában nem jelenti azt, hogy nem büntethető. Olyan kóros elmeállapotban kell ugyanis szenvednie, ami száz százalékban kizárja a beszámíthatóságát és a büntethetőségét.
A LEGENYHÉBB BÜNTETÉS
„Ebben az esetben, ha kényszergyógykezelésre ítélik a vádlottat, és ezt az ügyészség tudomásul veszi, akkor kizárják annak a lehetőségét, hogy kényszergyógykezelésnél súlyosabb büntetést kapjon a véleményem szerint teljesen beszámítható vádlott. Ez pedig a legenyhébb büntetés, ami ebben az esetben kiszabható. Úgy gondolom, hogy ez megengedhetetlen. Ha ez az eset 1979-ben vagy ’84-ben történt volna, akkor az lett volna a kérdés, hogy a vádlott halálbüntetéssel sújtható-e vagy kényszergyógykezeléssel” – emelte ki a 24.hu szerint.
AZ UTOLSÓ SZÓ
“Őszintén sajnálom, ami történt. Tényleg menekülés volt a szándékom. Le akart ütni a rendőr, és nem hazudtam semmiben. Őszintén sajnálom Baumann Pétert, láttam a tévében a családját is. Együtt érzek velük, és nagyon sajnálom őket” – mondta az utolsó szó jogán Sz. Szilárd. A bíróság elutasította a sértetti indítványokat, és a szünet után ítéletet hozott az ügyben.
A bíróság felmentette a férfit a többrendbeli emberölési kísérlet vádja alól, és elrendelte a kényszergyógykezelését.
A bíró az ítélet indoklásában azt mondta: nem állhat fent a jogos védelmi helyzet, hiszen a rendőrök jogszerűen és szakszerűen jártak el. A bíróság szerint minden szakértő és pszichológus egyetértett abban, hogy a vádlott kóros elmeállapotban szenvedett a cselekmény elkövetésekor. Mint mondta, az igazságügyi szakértői véleményt megkérdőjelező kezelőorvos véleménye ellenére sem volt kételye az ügyészségnek és a bíróságnak abban, hogy a vádlott nem volt beszámítható a bűncselekmény elkövetésekor. Mint mondta, tisztában van a bíróság az ítélet súlyával, de a törvényeknek megfelelő döntést kellett hoznia. Mivel ítéletet az ügyészség, a vádlott és a védelem is tudomásul vette, így az jogerős.
