Egy 18 éves kínai fiú, internet és meleg víz nélkül, távol az otthonától, reménytelennek érezte a helyzetét. Aztán jött egy barát, egy segítőkész szülő és az SZTE, akik együtt megfordították a történetet. Ez a szegedi összefogás igazi ereje.
Emlékszel, mikor írtunk utoljára a Szegedi Tudományegyetemről? Legutóbb a felvételi időszakról számoltunk be, amikor több száz diák vágott neki a nagy kalandnak, hogy Szegeden folytassa tanulmányait. Most viszont egy egészen más, sokkal személyesebb történet következik, amely megmutatja, hogy az SZTE nemcsak egy intézmény, hanem közösség is, ahol az emberek valóban figyelnek egymásra.
A történet egy szegedi családnál kezdődött, amikor egy fiú hazatérve aggodalmát osztotta meg édesapjával: kínai osztálytársa szeretne az SZTE-n tanulni, de képtelen egyedül intézni az ügyeit, ráadásul internet és meleg víz nélkül él, több ezer kilométerre lévő szülei nem tudnak segíteni. Este 11-kor autóba ültek, és a ház előtt egy párnával a kezében várta őket a 18 éves diák. Ez volt az a pillanat, amikor a segítség elindult.
Az éjszaka borral és csendes hálával zárult, másnap pedig az egyetem oktatási igazgatójához fordultak. Az SZTE rugalmasan és emberségesen állt a helyzethez: sikerült elintézni, hogy a fiú egy államilag nem finanszírozott szakra beiratkozhasson, miközben a finanszírozási problémákat átmenetileg megoldják. A történet igazi ereje abban rejlik, hogy itt nemcsak egy diák kapott lehetőséget, hanem egy barátság és egy közösség is megerősödött.
Kevesen tudják, hogy Szeged mindig is befogadó egyetemi város volt, ahol évről évre több száz külföldi hallgató talál új otthonra. Ez a történet pedig újabb bizonyíték arra, hogy az emberi jóság és összefogás határokon átível.
