Őszi piros kincs Szegeden: itt az idő, hogy újra „felfedezzük” a csipkebogyót – mutatjuk, mikor szedd és mire használd!
Ahogy lehullanak a falevelek és reggel már csíp a levegő, a természet is átöltözik – és vele együtt megjelennek a pirosló csipkebogyók a szegedi határban. Egy elfeledett, mégis újra felfedezésre váró vadgyümölcs, amelynek szezonja október végétől november közepéig tart, amikor a dér édesebbé, puhává teszi a bogyót. Mutatjuk, hol érdemes keresni Szeged környékén, hogyan készíts belőle teát, lekvárt, sőt modern finomságokat – és miért a hűvös hónapok egyik legegészségesebb társa.
Mikor a legjobb? A fő szezon október végétől november közepéig tart, amikor a hajnalok már deresek. A fagy hatására a bogyó húsa fellazul, édesebb lesz, és könnyebben passzírozható – a konyhai munka ilyenkor örömteli rutin. Dorozsma szélein, Deszk környékén, a töltések mellett és a Tisza-part mentén is gyakori, de városi bokrokon is rábukkanhatsz. Tartsd szem előtt a természet ritmusát: mindig csak annyit szedj, amennyit még aznap fel is dolgozol – a maradék a madarak téli asztala.
Ha mégsem mennél kirándulni, a szegedi piacon is gyakran felbukkan a frissen szedett csipkebogyó, különösen a hűvös, napos hétvégéken, amikor a standok tele vannak „vadon termő” feliratú finomságokkal. Őszi kézműves forgatagokról, például a Bödön Piacról nemrég képes beszámolót is közöltünk, ahol a helyi manufaktúrák teái és lekvárjai szintén főszerepet kaptak – érdemes rálesni az ottani kínálatra is. A piacon sokszor emlegetik: a dér utáni szedés adja a legszebb ízt – és ebben van is tapasztalat.
Miért „a természet multivitaminja”? A csipkebogyó a vadrózsa termése, tele természetes C-vitaminnal és értékes kísérő anyagokkal, amelyek támogatják az immunrendszert, segíthetik a regenerációt, és a hűvös hónapokban igazi őszi–téli vitaminpótlóként állnak melletted. A hideg áztatással készült tea kíméletesebb a C-vitaminhoz, mint a forrázás – a langyos víz segít megőrizni a hatóanyagot. Sokan az ízületek támogatására is rendszeresen fogyasztják, lekvárban, szörpben és teában egyaránt visszatérő kincs a szegedi kamrapolcokon. A brit háztartások is felfedezték: a II. világháború idején országos csipkebogyó-gyűjtés indult, a „rosehip syrup” pedig citrus híján vált napi vitaminná.
Klasszikus a tea: egész bogyóból darálás után, langyos áztatással a legjobb. A „hecsedli” lekvár selymes, szűrve készül, de sok szegedi kamrában ott sorakozik a csipkeszörp és – ritkábban – a csipkebor is. A modern vonalban smoothie-kba, kézműves édességekbe őrleményként kerül, por formában pedig zabkásába, joghurtba szórható – remekül illik az egészségtudatos őszi trendekhez. Gasztro-nosztalgia: ki mondta, hogy nem térhet vissza a menzák csipkelekvárja? Ha kedvet kaptál a szezonhoz, a szezonális piac-kalauzainkban is találsz ihletet.
