Gyerekkoromban gyakran lógtam a nagyszüleimnél, ahol a napi program a reggeltől estig történő foci volt az úttesten, Playstation VR és TikTok híján. Az utca sarkán lakott egy ex-munkásőr bácsi (tényleg az volt réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban, nem is volt túl népszerű a falubeliek körében), aki időnként kiszurkálta a labdánkat, jelezve: nem szereti, ha a háza előtt pattog a bőr. Lehettem vagy 6 éves, de már akkor sem értettem, a szurkálás helyett miért nem szól inkább, hogy menjünk el máshová játszani. A hét elején a történelem a szemem láttára ismételte önmagát: a SZETÁV mozi elé ültetett fák esetében mintha a jó öreg Vili bácsi reinkarnálódott volna Ménesi Imre képviselő úr testében.
Nem szólt senkinek, csak k̶i̶s̶z̶u̶r̶k̶á̶l̶t̶a̶ ̶a̶ ̶l̶a̶b̶d̶á̶k̶a̶t̶ beültette a vászon elé a fákat.
Pedig ő nem is volt munkásőr.
HA LEMARADTÁL VOLNA, EZ TÖRTÉNT
A történteket tekintve nem egy eget rengető sztori, de a rá adott képviselői reakció enyhén szólva is elgondolkodtató. Röviden: a nyáron Külvárosi Mozipiknik néven ingyenes szabadtéri vetítéseket szervezett a Mondolo nevű egyesület és két városi cég, a távfűtésért felelős SZETÁV és a Belvárosi Mozit üzemeltető Szegedi Rendezvény és Médiaközpont. Adott egy csúnya, nagy fűtőház a Fűtőház utcában (hol máshol), amit átfestettek egy óriás retro TV-re. Az épület megszépült, hétvégente pedig szabadtéri vetítések tömkelege szórakoztatta a szegedieket. A program hatalmas sikert aratott, egyszerre volt családias, fűben ülős piknikezős, hipszterkedős és még környezettudatos is. Igazi win-win helyzet, gondolná az ember: az ott lakó és a más városrészekből átsétáló szegedieknek tuti program, a város pedig fillérekből tud virítani, hogy lám’, micsoda klassz programot szerveztünk az embereknek a mozi bezárások és a pandémia első hullámát követően. A szezon végére 5.000 vendége volt a produkciónak, a sikert mi sem jelzi jobban, hogy hamarosan a rakparton (itt a koszos aszfalton ülve azért egy kicsit a̶m̶a̶t̶ő̶r̶ vicces volt a sztori) és az Újszegedi Partfürdőn is szabadtéri mozikat kezdtek el rendezni.
A szürreális meglepi egy hete jött. A környéken lakók szóltak Ménesi Imrének, a városrész önkormányzati képviselőjének, hogy hangos volt a nyári dzsembori, erre ő fogta magát és fákat ültetett az óriás retro TV elé, ezáltal nem titkoltan szándékosan likvidálva a jövő évi Külvárosi Mozipikniket.
Kulturált megoldás volt?
Nem éppen. Már csak az hiányozna, hogy George Clooney még ezt is kiszúrja, hetekig főzhetné neki a kávékat Varga Judit, mire megnyugodna Ross doki mostanában (magyarokra) érzékeny, pici lelke.
Szóval, fák beültetve, mozipiknik hazavágva. Fákat ültetni derék dolog, ezzel semmi baj sincs, sőt. Rendezvényt megszüntetni sem tragédia, főleg, ha vannak olyan szegediek, akiket zavar. A szürreális a sztoriban a kivitelezés volt.
ÍGY IS EL TUDTAM VOLNA KÉPZELNI A DOLGOT
Tehát, adott egy képviselő, a̶k̶i̶ ̶r̶o̶h̶a̶d̶t̶u̶l̶ ̶s̶z̶e̶r̶e̶t̶n̶é̶ ̶h̶o̶g̶y̶ ̶l̶e̶g̶k̶ö̶z̶e̶l̶e̶b̶b̶ ̶i̶s̶ ̶r̶á̶ ̶s̶z̶a̶v̶a̶z̶z̶a̶n̶a̶k̶ akinek szívügye a választókörzetében lakók nyugalma. Szólnak neki, hogy “képviselő úr, hangos ez a mozi-dolog, valamit csináljon legyen kedves”, ő pedig elkezd valamit csinálni.
Eddig rendben vagyunk?
Igen, mindkét fél részéről.
Az ott lakók egy részét zavarja, hogy a Ready Player One – ra kell szombatonként elaludni, ezért szólnak a képviselőnek. Ez teljesen korrekt, így kell csinálni. A képviselő pedig meghallgatja, amit az emberek kérnek tőle, sőt, cselekszik is. Ez is stimmel, végzi a dolgát, pacsi.
A vicces rész ezután jött, a dolgok hogyanjában: lett volna intelligensebb megoldás is, mint az, ami és ahogyan történt. Nézzük végig, józan paraszti ésszel, milyen lehetőségei lettek volna a tisztelt képviselő úrnak, hogy szegediekhez méltóan, profin oldja meg az előtte tornyosuló kihívás-cunamit!
1.: Felhívja a SZETÁV és az IH igazgatóit és átbeszélik, mi a megoldás. Vicces, de a szegedi távfűtésért felelős cég igazgatója egy interjúban elmondta: neki is meglepetés volt a fák beültetése, senki sem kereste meg az ügyben előzetesen. Adott egy képviselő, aki a Botka – féle Összefogás Szegedért színeiben jutott be a testületbe, ergo “tűzközelben van.” Adott két, városi tulajdonban lévő cég, akik a rendezvényt szervezik. Szóval, ők hárman e̶g̶y̶ ̶g̶a̶z̶d̶á̶t̶ó̶l̶ ̶f̶ü̶g̶g̶e̶n̶e̶k̶ mondhatni, egy csapatban játszanak, valószínűleg nem kell hetekig levelezniük egymással, hogy le tudjanak ülni átbeszélni valamit. Mégis, semmiféle megbeszélés nem volt arról, hogyan lehetne megmenteni a szegediek ezreit vonzó, öko-tudatos eseményt úgy, hogy a környékbeli panelházakban lakó nyugdíjasokat se zavarja pihenés közben. Semmi, zéró, nulla. Beültetjük és kész, itt aztán nem fognak pokrócon üldögélni meg filmeket nézegetni.
2.: Megpróbálják “sajtreszelőkkel” megoldani a dolgot. Mi az alapvető probléma? Az, hogy hangfalakból üvölt a mozi, hiszen nagy a terület, sok az ember, el kell juttatni a Mamma Mia muzsikáját az utolsó bokor mögött ücsörgő nézőkhöz is. Nyilván, ez azt eredményezi, hogy a hangfal üvölt, elöl hangos, hátul halk. Van erre egy klassz és olcsó megoldás, a “sajtreszelőnek” hívott hangrendszer, amely mindenütt egyenletesen halkan tud szólni. Tehát, mindenki egyformán hallja a filmeket, de sehol sem üvölt. Sem a hangfalaknál, sem Marika néni erkélyén. Ha erre azt mondja valaki, hogy áh, ez drága, jelzem: a város ugyanezt használja a Szegedi Borfesztiválon is (fogalmam sincs hány évig voltam a rendezvénysorozat marketingese, képben vagyok), de a saját szervezésű eseményeinken (Gerilla Gourmet, Rakpartfeszt és társai) is gyakran használtuk, egy ilyen jellegű mozi-produkció kiadásaihoz képest elenyésző a költsége. Én rápróbáltam volna, főleg, ha már ennyire házon belül van a technika – a fent említett Szegedi Borfesztivált is városi tulajdonban lévő cég szervezi.
3.: Kipróbálják a SZIN-féle Silent Disco technikáját. Szintén városi cég, speciel a Külvárosi Mozipiknik mozis infrastruktúráját biztosító Szegedi Rendezvény és Médiaközpont szervezi a SZIN-t, ahol már vagy 10 éve imádat tárgya a Silent Disco. Van egy központi adó, ami továbbítja a jelet a vendégek fején lévő vezeték nélküli fülhallgatókba, így gyakorlatilag teljes csendben megy a buli. Ez már egy drágább technika, de szintén házon belül van, nem hinném, hogy nagy sci-fi megoldani a dolgot városi büdzséből – ha giga drága és giga menő airshow-ra (ami egyébként tényleg parádés volt) volt pénze az állítólag bajban lévő önkormányzatnak a pandémia idején, akkor egy ilyen, a környéken lakó idősek nyugalmát és a fiatalabbak öko-tudatos szórakozását egyszerre garantáló távfüles megoldásra is lehet.
Szabadtéri mozivetítés egyébként lesz 2021-ben is, a borfesztivált szervező Szegedi Városkép és Piac a fent említett Szegedi Rendezvény és Médiaközponttal közösen a partfürdőn hozza össze a dolgot, szóval, nem maradunk csillagtetős moziélmény nélkül. Feltéve, ha a képviselő úr nem jár arra pár facsemetével és egy ásóval.
Viccet félretéve, a hangsúly nem azon volt, lesz – e valahol a városban ilyesmi, hanem az intelligens szegediekhez méltatlan hozzáálláson, ahogyan megoldotta a képviselő úr a helyzetet. Csípném, ha legközelebb legalább egyszer nekiülnének normális emberek módjára (az egyébként egy csapatban focizó urak) megbeszélni a lehetséges win-win megoldásokat.
Mert olyanok szinte mindig vannak.
Apropó, mielőtt félre értenétek: szeretem a fákat, nem velük van baj. Sőt, remélem, Ménesi úr még rengeteg fát fog ültetni a városban, ebben őszintén és nyíltan támogatom. Sőt, lehet, hogy kinézek egy-két kopár részt Szegeden és szólok neki, hogy kertmozit akarok rendezni (nem akarok) a szóban forgó placcokra, hátha újra beindul a mechanizmus és azokat is teleülteti.
Egy valamitől azonban újra rettegek:
Vili bácsi reinkarnálódott.
Ezentúl vigyázok a labdámra, mielőtt megint kiszúrná, mint ahogyan 30 éve is tette.
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged365 – szegedi, független, igazi!
