Elindult a vadonatúj, magyar közösségi portál, a küllemében és bugjaiban a Facebookra hajazó HunDub. Naná, hogy kipróbáltuk, sőt, elkezdtünk ismert szegediek után kutatni a rendszerben. HunDub teszt by Szeged365, essünk neki!
KÖZÖSSÉGI MÉDIA, POLITIKAI CENZÚRA ÉS MEGMAGYARÁZHATATLAN TILTÁSOK NÉLKÜL? EJHA!
Adott egy cenzúrával és értelmetlen bug-okkal teli Facebook és adott pár vállalkozó szellemű magyar, akiknek elegük lett a fenti két bosszúságból. Mit csináltak? Naná, hogy építettek egy vadiúj közösségi oldalt, amely mind küllemében, mind bosszantó hibáiban erőteljesen emlékeztet az amerikai nagytestvérre. Az alapító Pál Csaba azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy a végső indíttatást az adta a HunDub-hoz, hogy 2019-ben magyar felhasználók ezreit ebrudalták ki a Facebookról, bármiféle indoklás vagy bocsánatkérés nélkül.
Pál Csaba szerint szinte bármivel kapcsolatban – legyen az politikai vagy éppen a járvánnyal kapcsolatos vélemény – büntethetik a felhasználókat törléssel vagy tiltással csak azért, mert az valahol távol nem tetszik valakiknek. Az alapító elmondása szerint a Hundub nem alkalmaz politikai cenzúrát.
ILYEN VOLT A HUNDUB ELSŐ NEKIFUTÁSRA
Röviden: semmilyen, mivel be sem engedett. iOS-re még nem létezik az applikáció, ezért a Google Play áruházból töltöttük le, ahol sajna nem sikerült átverekedni magunkat már a regisztrációs procedúrán sem, szimplán bármilyen e-mail címet adtunk meg, azt írta rá, hogy az nem létezik. Fél órával és némi családi programmal később újra neki futottunk, ezúttal már desktop-on, ahol egy kínosan hosszú előzetes procedúrát követően már be tudtunk regisztrálni.
Apropó, mielőtt beengedne, ez vár, 20-30 másodpercig:
Hogy milyen a kezelői felület elsőre? Nekünk a régi Facebook skin ugrott be, ez piros pont, mi imádtuk, sőt, visszasírjuk. Az alapító szerint nem koppintásról, csak felhasználóbarát kialakításról van szó. Sőt, szerinte a portál kialakításánál az Iwiw volt a példaképük, főként annak könnyű kezelhetősége miatt. Akárhogy is legyen, nekünk Facebook-retro, de semmi baj, tetszett, szerettük. Amit viszont nem szerettünk, az iszonyatos lassúsága, ha a Facebook sebessége egy csigához hasonlítható, a HunDub egy papucsállatka szintjét hozta. Maradjunk annyiban, egyelőre nem pörög. Maga az elrendezés és a posztolási metodika totál Facebook deja vu érzést kelt, annyi különbséggel, hogy itt a hagyományos posztokon kívül rögtön lehet blogolni is, ezért is jár a pacsi a fejlesztőknek.
Amiben tehát Facebook utánérzetünk volt:
- kék skin
- bug-ok és lassúság
- elrendezés
- posztolási metodika, fotók és videók feltöltése
- sztori feltöltése
- ismerősök keresése
- vannak események, csoportok, Messenger-stílusú csevegés funkció
- van sötét mód, amelynek a kapcsolója pont fordítva működik, mint kellene
Amiben viszont nem volt:
- egy deka reklám sincs (még) rajta
- nincs iOS applikációja (ejnye)
- meg úgy általában senki, a saját ismerősi körünkből senkit sem találtunk még fent (erről bővebben lent)
ISMERT SZEGEDIEK UTÁN KUTATTUNK
A pofára esésünk itt jött. Bő 15 perc aktív kutatómunkát követően, melynek során igyekeztünk a fontosabb szegedi közéleti szereplőktől kezdve a sportolókon át a művészvilág jeles karaktereivel bezárólag minél több helyi arcot megtalálni, az alábbi listát tudtuk összeállítani:
–
–
–
–
–
–
Szóval, első nekifutásra senki, pedig nem voltunk lusták, rákerestünk városunk első emberére, végig zongoráztuk az összes szegedi önkormányzati képviselő nevét, Haág Zalántól kezdve Mihálik Edvinen át Korponyai Ernőig, próbáltunk elcsípni Mol-Pick Szeged játékosokat, közismert evezősöket, a Szegedi Nemzeti Színház színészeit és úgy általában mindenkit, de semmi. Egy Borovics Tamást bedobott a kereső, de pár másodperc múlva kiderült, nem a közismert szegedi színészről van szó, pedig már úgy megörültünk Borónak.
Sebaj, visszanézünk holnap is, hátha lesz valaki.
ÖSSZESSÉGÉBEN
Miért ne? Az esetek java részében egész jól működik, amikor magyar emberek külföldön sikeres dolgokat importálnak, ahogy bejött a Scooter-ből klónozott Kozmix (élén a vásárhelyi Lányi Lalával), akár ez is működhet. Ha visszaemlékezünk arra a kontrollálhatatlan és elfogulatlannak még véletlenül sem nevezhető ámokfutásra, amit az amerikai elnökválasztás során művelt a Facebook, rögtön úgy érezzük, van létjogosultsága újabb, reményeink szerint korrektebb, politikai cenzúra mentes közösségi platformokra. Hogy a szegény ember Facebook-jának mennyi esélye van akkora nagyágyúk árnyékában, mint a fent említett kék óriás vagy az Instagram, már jó kérdés, mint ahogy az is, milyen gyorsan tudják kipucolni a bug-okat és felturbózni a rendszer sebességét. A legfontosabbat pedig a végére hagytuk: ha már közösségi média platform, nem ártana rá némi közösség is, avagy felhasználók sokasága, ami a jelek szerint még odébb van.
