Na jó, egészen pontosan, a KSH legutóbbi adatai szerint mindössze a lakosság 14.9%-a, amely a legtöbb európai ország adataihoz képest tényleg elég apró szám. Szóval, a kérdésem: tényleg meglepődtünk rajta? Én nem. Máris leírom, miért.
Mielőtt neki lendülnénk, egy fontos dolog: ez a blogposzt nem arról szól, hogy oltassunk-e vagy sem, sőt, még csak arról sem, hogy melyik vakcina tűnik a legjobbnak. Nem vagyok sem virológus, sem kutatóorvos, sem népegészségügyi megmondóember. A kérdésen csakis társadalmi és marketing szemszögből agyaltam egyet, egy szegedi fickó szemüvegén keresztül, aki 15 éve foglalkozik kommunikációval, március óta – legnagyobb örömömre – a Szeged365 főszerkesztőjeként is.
Tételekbe szedve íme pár ok, amelyek miatt “némi” bizalmatlanság alakult ki vakcina és úgy általában Covid-ügyben a szegediek (és a magyarok) lelkében. Természetesen, a teljesség igénye nélkül, szubjektív szemmel nézve, az alapvető, minden emberben jelen lévő, idegentől való félelmet nem említve – ez utóbbi egyértelmű, hogy adott egy ilyen helyzetben.
Röviden:
- egy bites kormányzati kommunikáció, hiteltelenné vált karakterekkel és agresszivitással megspékelve,
- az összes intézkedést ész nélkül, teljes erőből támadó, csakis a wannabe kormány-döntéssel foglalkozó ellenzék, felturbózva egy nagyon erős hátszél-médiával
- a fenti két tényező által “létrehozott” Gődények és társaik,
- a magyar egészségügy évtizedek óta legendásan pocsék társadalmi megítélése.
Egy kicsivel bővebben:
AZ EGY BITES KÖZPONTI COVID-KOMMUNIKÁCIÓ
A járványhelyzet kitörése óta végtelenül “simply and stupid” kommunikáció ömlik a kormányzati médiából, amely nyilván tökéletesen alkalmas arra, hogy egy egyszerű üzenetet nagy volumenben a társadalomra ömlesszen, viszont kevésbé alkalmas arra, hogy hitelt adjon annak. Magyarán mondva, az üzenet garantáltan befut a honpolgárhoz, de az már kevésbé biztos, hogy az illető el is fogja hinni azt. Az utóbbihoz kellen(én)ek hiteles karakterek, akik az “egy bites” vezérfonal mögé tennék a racionális, emészthető, emberközeli és hihető magyarázatot.
Vannak is, mármint karakterek.
A hiteles jelző sajnos valahogy lemaradt, az egymással versengve non-stop világvégét kiáltó szakemberekkel Szlávik doktortól Merkely Béláig a legfőbb baj, hogy minden nyilatkozatukban teljesen ugyanazt üvöltik a médiafogyasztó emberke fülébe. Ugyanazt. Mindig. A világon nincs olyan, hogy egy adott témáról 10-ből 10 szakértő szóról-szóra mindig, mindenhol ugyanazt mondja, ezt valahol a lelke mélyén érzi és tudja a sarki zöldséges Marika néni, az autószerelő Pista és a sokdiplomás egyetemi professzor Zoli bácsi is. Mivel a nyilatkozatok teljesen ugyanazon “format” szerint mennek, nem hitelesek, a honpolgár gyakran azt érzi, hogy valami bűzlik, akkor is, ha egyébként az ég adta világon semmiféle szaga sincs a dolognak.
A fenti két tényezőhöz jött hozzá némi (?) agresszivitás, ami természetesen ösztönös ellenállást vált ki az emberből. Mi történt az utóbbi hetekben-hónapokban, ha valaki egy kicsit is “másképp” mert nyilatkozni a témában? Hogy szegedi példával éljünk: mi történt, ha egy, a témában járatos, egyben a járványt még véletlenül sem tagadó Dr. Letoha Tamás higgadtan arra mert célozni, hogy “túl lett tolva” a pánikkeltés? Rögtön előkerült egy Kemenesi Gábor (vagy bárki, aki kéznél volt) és izomból nekiesett a médián keresztül annak, aki gondolkodni és szólni mert. Ha már szóba került Tamás, egy hasonlatát idézném: “olyan ez, mint focibajnokságot rendezni úgy, hogy az egyik csapatot fel sem engeded a pályára…” Hangsúlyozom: nem a vírustagadó, kuruzsló barmokra gondolok, hanem a tudományos élet azon képviselőire, akik józan ésszel, higgadtan, a Szlávik-féle “mindmeghalunk” vonaltól eltávolodva mertek megszólalni. Ezek után komolyan elvárja bárki is, hogy ne legyen ellenállás, rátartás a hétköznapok emberében? Ne vicceljünk már.
Szóval, leegyszerűsítve: adott egy szögegyszerű, a 90-es években megrekedt kommunikáció és hozzá karakterek, akik sajnos többnyire nem hitelesek, megfűszerezve egy szép nagy adag agresszivitással. Csodálkozunk, hogy bizalmatlan a nép? Én nem.
AZ ÜSD-VÁGD NEM APÁD STÍLUSÚ ELLENZÉKI KOMMUNIKÁCIÓ
A magyar ellenzék ismét hozta a formáját, az első hullám kitörése óta semmi mást nem csinált, csak kontrázott, rombolt és sikítozott. Mifelénk, Magyarországon nincs olyan, hogy konstruktív ellenzék, csakis a létező összes kormányzati intézkedéssel gondolkodás nélkül szembe menő, non-stop kötekedő, kocsmai balhéláda-verzió létezik. Viszont, ha már használhatatlan, legalább jó hangos – az utóbbi évek kormányközeli cégekhez köthető médiafelvásárlásai (TV2, Origo, közterületi reklámcégek stb.) ellenére még mindig elsöprő médiafölényben van az ellenzéki oldal, különösen igaz ez az online platformokra (HVG, 444, Telex, 24.hu és társaik plusz a múlt hónapban 40 millió feletti munkamenetet produkáló, elviekben a Fideszhez közeli, de tartalmait tekintve totál balos Index). Az elmúlt hetek ellenzéki ténykedése egy valamire tökéletesen alkalmas volt: még jobban elbizonytalanítani és bizalmatlanná tenni az egyébként is vacilláló embereket.
Ha a túltolt, agresszív és nem elég hiteles kormányzati járványkommunikáció nem lett volna elég ehhez, Feri és társai rádobtak még egy szép nagy lapáttal a gőzölgő trágyadombra.
Köszi, srácok.
GŐDÉNYEK ÉS TÁRSAIK
Minden olyan helyzet, amely erőből nem enged érvényesülni bizonyos véleményeket, gondolatokat, rövid időn belül kitermeli a maga forradalmárait. Pontosan így volt ez most is, megjelentek a Gődény-félék, akik remek hasznot húztak az egészből. Végre ki tudtak tűnni, követőket szerezni, pénzt keresni a helyzetből.
Abban, hogy feltűntek, nincs semmi meglepő, sőt, pont az lett volna a furcsa, ha nem jelennek meg a porondon.
Mondanom sem kell, nem javítottak a helyzeten, sőt, olaj volt a tűzre minden egyes ténykedésük.
ÉS A HAB A TORTÁN: A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY MEGÍTÉLÉSE
Szerintem ez az a faktor, amit nem kell, hogy részletezzek. Hiába a járványhelyzetben hősként küzdő egészségügyi dolgozók és a rengeteg profin meghozott intézkedés, mondjuk ki: sajnos évtizedek óta pocsék a magyar egészségügy társadalmi megítélése. Bár ígéretes az októberben bejelentett béremelés és a fent említett hétköznapi hősök révén még a szegmens pozitív médiavisszhangja is alakulóban van, rengeteg hasonló intézkedés és még annál is több idő kell ahhoz, hogy az általános bizalom kialakuljon.
50 év mocsarából két hét alatt nem lehet kimászni, ez van.
A leírtak tükrében feltenném újra a bevezetőben leírt kérdést: tényleg meglepődtünk azon, hogy 100 – ból mindössze 15 magyar szeretné beoltatni magát? Pedig a szakértők szerint most aztán tényleg nem ártana, ha lenne egy kis hitele az egésznek: Galgóczi Ágnes a mai operatív törzs eseményen azt nyilatkozta, tízből hat magyart kellene beoltani ahhoz, hogy kialakulhasson a nyájimmunitás. Ehhez pedig az említett 15%-on még további 45-öt kellene felfelé tornázni…
Kisházi Sándor
főszerkesztő
Szeged 365 – szegedi, független, igazi!
