Balinozásnak indult, harcsázás lett belőle. Könnyű felszereléssel akasztott, majd fárasztott másfél órán át egy kétméteres harcsát egy szegedi horgász. A gigantikus példány a Marosban akadt horogra, de egészen lehúzta a csónakot a torkolaton túl, és végül már a Tiszába érve adta csak meg magát – írja a Pecaverzum.
Egy laza kis balinozást tervezett szeptember 15-ére, szerdára Földes Dániel egyik barátjával a Maros-folyón, Szeged magasságában, a Tisza-Maros torkolattól szűk egy kilométerre. Találtak is a parttól 15 méterre egy jó kis visszaforgót, gyorsan le is horgonyoztak, mert láttak balinrablást is. Délután öt óra tájékán járhattunk, amikor a páros elkezdte a pergetést. Nem telt el sok idő, az egyik dobásnál Dani csalijára a vízbe érést követően szinte azonnal odavertek. „Abban a pillanatban karikába görbült a bot, és majdnem kiesett a kezemből. Elkezdett berohanni a meder felé, akkor már éreztem, hogy baj lesz. Egyből húztam a féken, a horgonyt felvettük, és elindultunk utána, mert elment legalább 50 métert a hal” – mesélte a villámütésszerűen bekövetkezett kapást, és az arra adott gyors reakciót, amely hozzájárult ahhoz, hogy esély legyen megfogni a halat.
EGY HATALMAS HARCSÁVAL ÁLLTAK SZEMBEN
„Azt hittem, hogy valami kapitális busát akasztottam kabátba, mert rengeteg erre is a busa, és volt már példa korábban, hogy hátba találtam párat. – folytatta Dani. – A partról esélyem se lett volna, bedőlt fák voltak körbe, szerencse, hogy nem azt a részt vette célba. A fárasztást nehezítette, hogy egy nagyon könnyű felszerelés állt rendelkezésre, mert hát alapvetően a balinok voltak célkeresztben. 7-28 gramm dobósúlyú pálca, 30-as orsó, 12-es fonott zsinór, és arra direktbe kötve (fluorocarbon előke nélkül) egy Kínából rendelt vertikális csali, másfél dollár, azaz kevesebb mint 500 forint értékben. „Mikor utolértük, körülbelül öt perc után már sikerült egyszer felhozni a felszínre, de csak a farkát láttuk. Akkor már tudtuk, hogy egy hatalmas harcsával állunk szemben. Innentől kezdve másfél órán keresztül a csónak tízméteres sugarában tartottuk a halat. Mindig, amikor kirohant, akkor utána mentünk, és visszanyertem egy kis zsinórt. Tudtam, hogy ez a cucc nem erre való, húztam, ahogy tudtam, de a bot hajlott végig. Szinte végig lent volt a fenéken, nem bírtuk felhúzni, egyszerűen gyenge volt hozzá a motyó” – érzékeltette, hogy mire számíthat, ha valaki könnyű felszereléssel találja magát szemben egy gigantikus folyóvízi harcsával.
A TISZÁIG HÚZTA ŐKET A GIGAHAL
Mert hát ez a küzdelem, nem egy kockatóban, hanem igazi vadregényes vízen, kiszámíthatatlan mederviszonyok nehezítette körülmények között történt. A hatalmas küzdelemben már régen túlhúzta a csónakot a torkolaton a harcsa, és már a Tiszában sikerült annyira kifárasztani, hogy felfeküdjön a víz felszínére. „Egész közel jött a csónakhoz, de nem bírtuk beemelni, mert rohadt nagy volt, és kesztyűnk sem volt hozzá. Azt a taktikát választottuk, hogy kimentünk egy akadómentes, lapos partszélbe. Kiszálltunk a csónakból, én kezemben a bottal irányítottam, a barátom pedig a melluszonyánál fogva kihúzta a partra. A szájába nem akartunk belenyúlni, mert puffogtatott, harapdált, meg röfögött, mindet csinált” – jellemezte a viselkedését a partra került halnak, amely a fotók elkészítését követően visszanyerte szabadságát. A tömegét nem mérték le, a hossza viszont egész pontosan 200 centiméternek bizonyult, a körmérete pedig 92-nek. Ezekből az adatokból kiindulva körülbelül 50-60 kilós példányról lehetett szó.
Nem egyedüli és ismeretlen a hatalmas harcsa fogalom Szeged környékén. Augusztus végén is horogra akadt egy:
Egy hozzászólás