Kikapcs

Kitört a hétvége, Stonehenge épült a Huszár Mátyás rakpartra

“Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk!” – mondja Pelikán elvtárs a Bacsó Péter által 1969-ben rendezett, betiltása miatt 10 évig dobozban lévő, majd hivatalosan 1979-ben bemutatott Tanú című filmeposzban. Valahogy a fent idézett filmes szállóige jutott eszünkbe, amikor megláttuk a cikkünk borítóképén látható szegedi Stonehenge-et, kisebb, savanyúbb, de a Wiltshire-iek mellett csakis nekünk, szegedieknek van ilyenünk az egész világon.

Nesze Neked,

  • Budapest,
  • Pécs,
  • Debrecen,
  • Kecskemét,
  • meg úgy általában mindenki.

A fotót Rózsa Peti, a Szeged365 Társalgó házigazdája töltötte fel a csoportba, a kép készítője Fedina Márkó, hogy az alkotó is ő volt-e, nem tudni. Itt jegyeznénk meg, hogy az eredeti Stonehenge készítőinek kilétét is homály fedi, szóval még az is lehet, hogy a Huszár Mátyás rakparton tündöklő verzió is egy idegen civilizáció építménye.

Összehasonlításképp, ilyen a miénk (Huszár Mátyás rakpart, Kr. u. 2022):

…és ilyen a “másik” (Wiltshire, Kr. e. 2500-2100):

KICSIT NAGYOBB, KICSIT RÉGEBBI: A BRIT STONEHENGE MÁR A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZE, A SZEGEDI MÉG VÁRAT MAGÁRA

A körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális ókori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisburytől mintegy 13 km-re északra helyezkedik el. Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött, és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek. Az öt brit egyetem összefogásával készült kutatás eredménye alapján kialakult legfrissebb álláspont szerint olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel.

Viszonylag új hír a Stonehenge kapcsán, hogy tavasszal a kutatók a korábbi feltételezéseket megerősítve arra jutottak, hogy a Stonehenge az időbeli tájékozódást segítette, mégpedig szoláris naptárként:

a hatalmas, húsztonnás sarsen kövek kialakítása egyfajta kalendárium lehet, de eddig nem volt ismert, hogyan működik.

A felfedezés, amely más ősi naptárrendszerek elemzésén alapult, megoldhatott egy rejtélyt, amelyről évszázadok óta spekulálnak. Azt azonban, hogy őseink hogyan építhettek fel egy ilyen hatalmas szerkezetet, továbbra sem tudják megválaszolni.

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb