Szeged környékén újraéled a hagyomány: a szőlő most nemcsak az asztalra kerül, hanem történeteket is mesél. A csemegeszőlők édes fürtjeitől a borok mély aromájáig minden íz egy szelet múltat idéz. Megnéztük, milyen fajták teremnek a legjobban Mórahalom és Ásotthalom homokos talaján, miért különleges a szüreti időszak, és hogyan fonódik össze az egészség, a kultúra és a természet egyetlen gyümölcsben. A szőlő most igazán a figyelem középpontjába kerül!
A szőlőfajták világa elképesztően sokszínű: csemegeszőlők és borszőlők ezrei léteznek, színükben, ízükben és szerkezetükben is eltérőek. A legismertebb hazai borszőlők közé tartozik például az Irsai Olivér, a Kékfrankos, az Olaszrizling vagy a Furmint, míg a csemegeszőlők közül a Pannónia kincse, a Hamburgi muskotály vagy az Árkádia ismerős lehet sokaknak. Szeged környékén, különösen a mórahalmi és ásotthalmi szőlőültetvényeken leggyakrabban csemegeszőlő terem – itt a napfény és a homokos talaj kiváló feltételeket teremt például a cserszegi fűszeres és az Irsai Olivér fajtáknak is. A szőlő szezonja általában augusztus közepétől október végéig tart, a korai fajták már nyár végén édes fürtökkel örvendeztetnek meg, míg az aszúsodásra hajlamos borszőlők egészen késő őszig a tőkén maradhatnak, hogy mélyebb ízeket adjanak.
A szőlő nem csupán ízletes, hanem igazi egészségbomba is. Tele van C-vitaminnal, B-vitaminokkal, káliummal és antioxidánsokkal – ezek mind segítenek a szív- és érrendszer karbantartásában. A szőlőmag és a héj különösen értékes: polifenolokban gazdag, amelyek gyulladáscsökkentő és öregedésgátló hatásúak. Nem véletlenül ajánlják sokan napi fogyasztásra – legyen az friss fürt, mazsola vagy egy pohár jó vörösbor. A szőlőlé, a must, vagy a szőlőmagolaj pedig már a modern konyhákban is hódít: saláták, sajttálak, desszertek ízesítőjeként. A természet íze és gyógyító ereje – egyben.
Tudtad, hogy a szőlő már 6000 éve kíséri az emberiséget? Elsőként Mezopotámiában és a Kaukázus vidékén kezdték termeszteni, majd a görögök és a rómaiak emelték nemes szintre: Dionüszosz és Bacchus neve máig összeforrt a borral, és velük együtt a bőséggel, az ünneppel. Magyarországon a szőlő a középkorban vált meghatározóvá, és a vallási rítusoktól kezdve a szüreti dalokig szinte mindenhol jelen volt. A népdalokban gyakran feltűnik a szőlőhegy, a kacsintós szőlősgazda és a csábító vörösbor – nem véletlenül. Ez a gyümölcs nemcsak táplál, hanem történeteket mesél.
