Dokumentumfilm készült arról, hogy jó megoldás volna-e a Homokhátság vízpótlására a Duna-Tisza csatorna (videó)
Évszázadokon át ívelő vita övezi a Duna-Tisza csatorna megépítését, amely Ráckevétől Szolnokig vagy Csongrádig kötné össze a két folyót, és a projekt napjainkban a kiszáradó Homokhátság megmentésének kulcsaként merül fel sokak számára. Egyesek szerint ez a tájegység vízhiányának kulcsa, mások viszont ökológiai és gazdasági kudarcot jósolnak. A csatorna kérdéséről most dokumentumfilm is született.
A Homokhátság Magyarország leggyorsabban kiszáradó régiója: a talajvízszint rohamosan csökken, és a jelenlegi tendenciák szerint hamarosan félsivataggá válhat. Szakértők évek óta figyelmeztetnek a folyamatra, sürgetve a gyors beavatkozást, ám érdemi intézkedések egyelőre elmaradtak.
A csatorna ötlete eredetileg gazdasági célból született a 18. századba, akkoriban még egy új hajózható útvonalként, ám napjainkban már elsősorban a Homokhátság vízpótlását célozná. 2010-ben az MSZP és a Jobbik választási programjába is bekerült, de a terv végül mégis papíron maradt – tudtuk meg a csatorna kérdéskörét feldolgozó dokumentumfilm készítőitől.
DOKUMENTUMFILM A DUNA-TISZA CSATORNÁRÓL
A legújabb Nem víznek való vidék film a Duna-Tisza-csatorna körüli mítoszokat mutatja be egy 220 éve ténylegesen megépült, másik Duna-Tisza-csatornán, a Ferenc-csatornán keresztül, ami a Vajdaságban található. Timár Gáborral, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetőjével (aki nem mellesleg a vízgazdálkodási reform egyik fontos véleményformálója) és Gaudényi Tivadarral, a Szerb Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársával 2025 decemberében végigjárták a Ferenc-csatornát és a Ferenc József-csatornát.
A filmben arra keresték a választ, hogy a korábban megépült hasonló csatornának mi lett a sorsa, hogy mi a csatorna-projekt jelenlegi potenciálja, és hogy a Homokhátság adottságai hasonlítanak-e a Ferenc-csatornáéhoz.
A FERENC-CSATORNA TANULSÁGAI
A kisfilmből kiderül, hogy a Vajdaságban már létezik hasonló: I. Ferenc idején (1792–1835) megépült a Duna–Tisza–Duna-csatorna, ám hajózási szerepe gyorsan elhalt a vasút térnyerésével és a modern hajók miatt. Most öntözésre használják, és ebből a szempontból aszály idején is értékes, de a Ferenc-csatorna környékén nem jelent valódi megoldást a szárazságra.
Gaudényi Tivadar szerint a csatorna vízgazdálkodási szempontból nem egyértelműen hasznos, mivel jelentős mennyiségű vizet von el a tájból. „A talajvíz mindig megtalálja az utat a csatornáig” – fogalmazott a szakértő.
A HOMOKHÁTSÁGI CSATORNA KOCKÁZATOS VOLNA
Dr. Tímár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi tanszékének vezetője szerint a Duna-Tisza csatorna a Homokhátság vízpótlására nem jó ötlet. A kisfilmben elmondja, hogy szerinte a csatorna megépítésére két módszer adódna, azonban mindkettő negatív hatásokkal járna.
A két folyó közötti mély völgy kivájása után a talajvíz is a csatornába jutna, tovább csökkentve ezzel a felszín alatti vízkészleteket. A másik megoldás a nagy szintkülönbségek áthidalására zsiliprendszer, azonban ennek kiépítéséhez vízlépcsőrendszerek kiépítése is szükséges volna, amely jelentős ökológiai károkhoz, például az élővilág pusztulásához és a vízminőség romlásához vezethet. A szakértő ezért hajózható csatorna helyett szivattyúzható csőrendszer volna a legjobb megoldás a Homokhátság szempontjából.
