Egyetlen kérdés foglalkoztat: mikor lesz már ennek vége? Szeretném visszakapni a régi életemet, szeretném, ha véget érne ez a pocsék Black Mirror epizód. Egy szegedi fickó (apuka, férj, főszerkesztő, stb) kattogásai, vasárnap délután, az országos és szegedi helyzetről, a “hogyan tovább” – ról, nyersen, őszintén, szegediesen.
Kisházi Sándor vagyok, apa, férj, újságíró, marketinges, rendezvényszervező, ex – rádiós szegedi arc, a Szeged365.hu főszerkesztője, egyik alapítója. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció-történelem szakán végeztem, 7 évig voltam a Rádió 88 műsorvezetője, 2012 óta a Starlight – Events in Motion ügyvezetőjeként (is) pörgök éjjel-nappal. Marketing – és PR menedzserként 6 évig toltam a Szegedi Borfesztivál, a Bortér, a Szegedi Karácsonyi Hetek, főszervezőként pedig 4 évig a Deja Vu Fesztivál, az augusztus 20-i Rakpartfeszt, a Gerilla Gourmet és a Chili Weekend szekerét, emellett a csapatunkkal rengeteg imádnivaló szegedi kis – és középvállalkozást segítünk kommunikációs ügynökségként, nomeg fesztiválokat szervezünk (khm, szerveznénk, ha lehetne, de most sajna nem lehet).
Hogy mit jelent nekem Szeged?
Mindent. Itt ismertem meg a gyönyörű Feleségem, ide született a meseszép Kislányom, imádom Szeged pezsgését, a fesztiválokat, a mediterrán éjszakákat, a téli kikötő hangulatát, a mosolygós szegedieket. Rettenetesen boldog vagyok, hogy már ennyire durván sokan olvassátok a Szeged365.hu-t, amivel egy régi, nagy, közös álmunk vált valóra.
Amikor az első hírek jöttek Kínából, még én sem hittem el, hogy ebből világméretű katasztrófa lehet. Pár héttel később már tisztán látszott: jön egy kisebb fajta armageddon, ha nem is úgy, mint azt mi, kétlábúak (eddig) elképzeltük. Nem pottyan a fejünkre meteor, nem rohannak le bennünket földönkívüliek, semmi Hollywood-i klisé, csak érkezik valami, ami a feje tetejére állít mindent. Valami, ami egy komplett társadalmat tart majd rettegésben, ami embereket küld az intenzív osztályra, ami miatt padlót fog a komplett világgazdaság.
És itt megérkeztünk egy lényeges ponthoz: gazdaság.
Olvastátok a Dr. Letoha Tamás “Év Példaképe” díjas kutatóorvossal készített, pénteki interjúnkat? Idéznék a beszélgetésből: “…most már nyíltan látszik, hogy a gazdaság leállása okozta károk sokkal nagyobbak, egyben hosszan tartóbbak lesznek, mint a koronavírus okozta károk. Ha teljesen leáll a gazdaság, le fog állni a teljes egészségügy.” Sajnos egyet értek Tamással. Borzasztó, amit a koronavírus művel egészségügyileg, de még rosszabb, amit gazdaságilag. Ha így folytatódik a gazdasági leépülés, tényleg tragikussá fog válni a helyzet, nem lesz pénz a járvány elleni védekezésre, sőt, ha nagyon dramatizálni akarok, előbb-utóbb élelemre sem (nyilván, ez utóbbi még hál’ Istennek, Magyarországon és Szegeden bőven odébb van).
39 éves vagyok, kb két évtizede pörgök a szegedi vállalkozók között, évekig kívülről “szaglásztam” a világukat, mint média sales-es, később mint marketing-tanácsadó, az utóbbi 8 évben pedig már jómagam is közéjük tartozom. A frontvonalból néztem végig a 2007-es, 2008-as világválság szegedi pusztítását, azt, hogy az akkori 60-70 ügyfelemből hogy csődöl be fél év alatt alaphangon 50-60. Az első sorban, 3D szemüvegben ültem azon a mozivetítésen, amelyben tucatjával bocsátották el a szegedi munkavállalókat (nem azért, mert a vállakozó “gonosz” volt, vagy a munkavállaló “ügyetlen”, hanem azért, mert csődbe ment a cég, úgy, hogy a fenti két fél közül egyik sem bakizott igazán), hogyan viszi el a totálisan eladósodott munkavállaló vagy kisvállalkozó házát a bank, hogyan válnak földönfutóvá remek szegedi emberek, hogyan lesznek öngyilkosok azok, akik pszichológiailag nem tudták feldolgozni azt, ami történik velük. Ugyanazt a hangulatot érzem, mint 2007-2008-ban, két különbséggel: ez a válság sokkal gyorsabban, alattomosabban jött (legalább is mi, szegediek nem éreztük, hogy jönni fog, küzdősport nyelven ez egy csúnya mélyütés volt), viszont egy fokkal talán most “tökösebben” kezelik, mint az akkori kormány. Nem fogok nekiállni politizálni, ez a blog nem arról szól, hogy Gyurcsány Ferenc egykori gazdasági teljesítményét (?) szidjam. Azt sem állítom, hogy Orbán Viktorék friss gazdaságvédelmi intézkedéseire vállalkozóként csettintettem volna, sajnos egyáltalán nem, inkább káromkodtam nagyokat, gyerekek, ettől azért (én is) többet vártam. Még nem repült be a mentőöv a vízbe (csak valami gumikacsa-szerű kis izé), a cápák viszont már érzik a vér szagát, szorgalmasan köröznek a hajótöröttek körül. Ebből cink lesz.
Amiben viszont egyet értek a kormánnyal: valahogy, valamilyen egészségügyileg is működőképes (és biztonságos) szabályrendszer alapján, fokozatosan, lassan, de életet kell lehelni a magyar gazdaságba, mert ennek így tényleg mocsok csúnya vége lesz.
Szétnézek a szegedi barátok, partnerek, vállalkozók, között és valami ilyesmit látok bő egy hónappal a koronavírus-helyzet hazai élesedését követően: munkavállaló haverok fele kirúgva, munkaadó haverok fele csődközelben (vagy már becsődölve), a maradék retteg, hogy kirúgják vagy tönkremegy. A családok karanténban, a gyerekek nem értik, hogy nekik most akkor osztály és tanítónéni nélkül mégis hogy a frászba kellene “virtuálisan” iskolába járni, az anyukák napi ötször kapnak agyérgörcsöt az anyuka vagyok – tanítónéni vagyok – home office munkavállaló vagyok háromszögben (le a kalappal előttetek, szegedi anyukák, a feleségem is durván tolja, sajnos gyakran helyettem is), az apukák agyát pedig szétviszi a stressz attól, hogyan lesz holnap. Ez így nem mehet tovább, egy komplett társadalom fog elszegényedni vagy Jason Vorhees-maszkban, bekattanva randalírozni az utcán, vagy mindkettőt egyszerre.
Kell a megoldóképlet.
Ha a kormány megoldó képlete (a pénzek osztása helyett) az, hogy kezdjünk el dolgozni, akkor rúgjuk be a gazdaság poros kis Babettáját és kezdjünk el végre újra (lassan, fokozatosan, közegészségügyileg is biztonságosan) motorozni, én benne vagyok, csak hagyják végre hogy motorozzunk. Én úgy értelmeztem Orbán péntek reggeli Kossuth Rádiós nyilatkozatát, hogy ebben gondolkodik. Egy valamit viszont nagyon remélek: azt, hogy van valaki a rendszerben, aki lemodellezte, mi fog történni, ha szépen, fokozatosan visszamegy a magyar dolgozni. Hinni akarok benne, hogy vannak olyan fickók odafent, akik tudják, hogy ha “X számú ember munkába áll szorozva Y idő alatt, egyenlő Z számú új fertőzött lesz, akiknek ZS számú kórházi ágy vagy lélegeztetőgép kell majd a legrosszabb esetben”. Nekem úgy tűnik, vannak, lásd a Röst Gergely szegedi matematikus-zsenivel foglalkozó mai cikkünket. Non – stop érkeznek az MTI hírek arról, hogy naponta ipari mennyiségű felszerelést hoz a Wizz Air (nem tudom, megfigyeltétek-e a hírekben, de mindig a Wizz Air hozza… ha nyerek a hatos lottón, megveszem a Wizz Air – t, pöröghetnek a bevételi számok arrafelé manapság, khm) Kínából Magyarországra. Nekem ez egy (a fenti gondolatmenet szempontjából) pozitív jel: talán van képlet arra is, ha kiderül, mégsem kellett volna újraindítani az ország életét és totálisan elszabadul a járvány.
Hogy most akkor mit is kellene csinálni?
Tartsuk be a szabályokat és ha tényleg (de csakis akkor, ha tényleg) itt az idő, menjünk vissza úgy dolgozni, hogy vigyázunk, észnél vagyunk. Most nincs vagánykodás, nincs rock ‘n roll, még én is kibírom. Hogy értsetek: amióta megszülettem, egy igazi, öntörvényű, lázadó barom vagyok. Az a tipikus, “nekem ne mondja meg senki, hogy csináljam” hozzáállású különc. Most viszont én is tartom a szabályokat, függetlenül attól, hogy Orbán vagy Botka hozza – e őket, egyetlen valami miatt. Hiszek benne, hogy nem véletlenül nem szabadult még el igazán a járvány mifelénk (tudom, a valóság a többszöröse, mint a regisztrált adatok, de akkor is távol vagyunk még Olaszországtól vagy az Egyesült Államoktól), a fő ok (szerintem), hogy a magyarok (és főleg a szegediek) fegyelmezettek, észnél vannak. A járvány viszonylagos féken tartása főként nekünk, magyar embereknek köszönhető: egységben vagyunk, együtt tartjuk be, amit be kell tartani, “tisztelet” a kivételnek.
És igen, én sem sokáig bírom már cérnával a négy fal között. Hálát adok az Istennek, amiért az imádnivaló Feleségemmel és Kislányommal lehetek (végre, ez talán az egyetlen pozitívuma ennek az egésznek), de szétvet az ideg attól, hogy…
- hetek óta nem láttam a szüleimet, barátaimat, kollégáimat
- a ma 89 éves, imádott nagymamámat sem tudtam összepuszilgatni a szülinapján (Isten éltessen, Dédi!!!)
- le kellett fújni az összes (hónapok óta szervezett) rendezvényünket, KO :(
- az első sorból nézem az üzleti partnereink (akik a barátaim is) gazdasági haláltusáját
- …és az egyébként szürreálisan nagyot pörgő (nagyon köszi érte Nektek, akik bennünket olvastok) Szeged365.hu-val sem tudunk menni tudósítani sporteseményekre (mert nincsenek), fesztiválokra (mert ezek sincsenek) meg úgy általában sehová sem.
Még két hét és olyan leszek, mint Fred Durst ebben a Limp Bizkit klipben: “Give me somethin’ to break…”
De most már fél lábon is kibírom, kibírjuk… ugye? Kibírjuk?
Tartsatok ki. Ne rezeljetek be a kelleténél jobban, de tartsátok be a szabályokat. A Horatius-i arany középút elve most is be fog jönni, mindig bejön. Ha itt az idő, és indul az élet, akkor pedig rúgjuk be együtt a gazdaság motorját, érzem, hogy menni fog.
Mi, magyarok kemény fickók vagyunk, menni fog.
Mi, szegediek pedig mint a kő.
Hogy mit szeretnék? Kimenni a Borfesztre (akkor is, ha szeptemberben lesz), a nyakamban a meseszép Kislányommal, az oldalamon a Feleségemmel, koccintani egyet (kettőt, hármat, stb…) a kollégáimmal, barátaimmal és arra gondolni: elég lesz már a borból, mert holnap még valahogy haza is kellene vezetnem a nagymamámhoz.
Vigyázzatok magatokra, kitartást, Szeged!
üdv, KisháziSanyi
Ha még olvasnál blogokat, klassz hírünk van: csütörtökön voltunk 30 naposak és annak örömére, hogy már ilyen ordas sokan olvassátok a Szeged365.hu-t, egy héten át minden nap indítunk egy újabb, heti rendszerességgel induló blogot. A főként közéleti tartalmakkal foglalkozó “Szegeden a világ” legközelebb egy hét múlva érkezik, viszont vasárnap esti olvasni(hallgatni- és nézni-)való gyanánt van 4 klassz tippünk:
- Hajrá Szeged! – a Szeged365.hu sport-blogja, Lévai Ferivel
- PénzÜgyesAnyu – a Szeged365.hu pénzügyi blogja, Dr. Szilágyi-Németh Lillával
- Gasztro365 – a Szeged365.hu főzőshow-ja, Mizsik Attilával
- Szeged365 Podcast, Kiss Balázzsal, Lévai Ferivel, Patkós Doktorral és Kisházi Sándorral
