Blog

Mi lenne, ha nekünk is lenne egy Kamala Harris-ünk?

Az amerikai elnökválasztás az elmúlt egy hétben jól meg forgatta nem csak a világ, de a magyar sajtót is. Nyilván mindenki arra volt kíváncsi, hogy az eredményt követően az adott ország, amit egyenget és amiben él, hova, milyen kategóriába pozicionálja újra önmagát, mert, hogy valljuk be, történelem, gazdaság és politikai ide vagy oda: az USA-tól még mindig nagyon sok minden függ…

Kamala Harris viszont az a nő, akinek már szinte biztos, hogy nem kell újra pozícionálnia magát, mert hiszen Joe Biden, Amerika 46. elnökének, alelnöke lett.

Na, de mit is jelent ez? Mitől lesz ez jó az egyszerű emberek számára? Mitől lehet az ő személye ennyire különleges?

Kamala Harris vegyes házasságba született, édesanyja (akiből később rákkutató lett) Indiából menekült Amerikába, apja (aki közgazdászként tevékenykedett) pedig jamaicai származású volt. Gyermekkorát ebből adódóan sokszor a kirekesztés jellemezte. Tanulmányai majd később munkássága is ennek megfékezésére épült – számolt be a WMN.

1986-ban B.A. diplomát szerzett a washingtoni Howard Egyetemen. Ezután 1989-ben a Kaliforniai Egyetemen jogi végzettsége lett, majd 1990-ben szakvizsgát tett Kaliforniában. 1990-től 1998-ig helyettes ügyész volt Alameda megyében, majd 2004-től 2011-ig a San Franciscó-i ügyészségen kapott egyre fontosabb megbízásokat. 2011-től 2016-ig Kalifornia állam igazságügyminisztere (Attorney General) volt. 2016-ban a Demokrata Párt jelöltjeként sikerrel indult a szenátusi választáson, és 2017. január 3-a óta képviseli államát a washingtoni Szenátusban. Mandátuma 2023. január 3-án jár le. 2020. augusztus 11-én  Joe Biden – aki később elnyerte a Demokrata Párt elnökjelöltségét – bejelentette, hogy Harrist javasolja az alelnöknek. Így lett személyéből Amerika első színes bőrű alelnöke, aki nő.

És bár sokak számára túl szélsőségesnek és megengedőnek tűnhet, mégis ugyanennyire határozott és magabiztos. Nagyon okos és gyorsan jár az agya. Elfogadó és nyitott. Nyitott a legkülönbözőbb társadalmi rétegek irányába, nyitott a különböző hovatartozások irányába, nyitott a világra és a benne élő, nagyon sokféle, fajta emberre. Nyitott, mert ő maga gyermekként, kamaszként majd felnőttként is rengeteget szenvedett azért, mert nő, mert színes bőrű, mert politikai pályára lépett és mert jó volt abban, amit képviselt. Neki majdnem 2020-ig kellett arra várnia, hogy nyitottá váljanak vele szemben. Az út, amit ennek érdekében bejárt az viszont nagyon tiszteletreméltó. (minden elfogultság nélkül)

Okos, erős, bátor, harcias, nagyon őszinte és szerethető karakter. Egy nő, aki felküzdötte magát, egy nő, aki tenni akar az Amerikában élőkért. Egy nő, aki pontosan tudja mi az, hogy nemi erőszak, rasszizmus, szexizmus, okosan beszél róluk és ügyesen tesz ellenük.

Ennek tudatában egy pillanatra elgondolkodtam hát, hogy vajon mi lenne, ha Magyarország élén is állna egy-két ilyen karakán nő?

  • Mi lenne, ha az ellenzéket képviselők között (ahol egyébként viszonylag „sok” a nő) nem olyan hölgyek ülnének, akik ajtónak rohannak neki, külhoni magyaroznak  és embereket patkányoznának le élő adásban?!
  • Mi lenne, ha a nagyvárosokban is vezető szereppel látnák el a nőket?
  • Mi lenne, ha esetleg ők is hozhatnának fontos döntéseket?
  • Mennyivel kevesebb lenne az erőszak, a bántalmazás, a nőkre irányuló, rosszindulatú kijelentés?
  • Mennyivel jobb (lehetne) lenne nekünk, nőknek és férfiaknak itthon?

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb