Cserepes sori bérlők, mi lesz veletek? Exkluzív Szeged365 interjúk az utcára kerülő árusokkal

Utolsó napjait éli a Cserepes sori piac, hiszen a papírforma szerint január 31-én végleg bezárja kapuit. Sokakban felmerült a kérdés, hogy mi lesz ezek után az árusokkal, akik az évek alatt komoly vásárlókört alakítottak ki, sőt barátságok születtek a piac színes kavalkádjában. Török Kornél fotóriporter kollégámmal kint jártunk a Cserepes sori piacon, és feltettük a bérlőknek a nagy kérdést: hogyan tovább, hol árulnak majd a jövőben?

“EZ VOLT AZ ÉLETEM, NAGYON SZERETTEM A PIACOZÁST, ENNEK A MILIŐNEK A HANGULATÁT”

Csányi Ágnes arcát már jól ismerhetik a piac visszatérő vásárlói, hiszen már egy emberöltő óta kínálja textiláruit, ruháit és lábbelijeit a szegedieknek. Ágnesnek ez volt az élete, mint mondta, nagyon bántja, hogy semmilyen lehetőséget nem biztosítottak a folytatásra:

“30 éve itt vagyok a piacon, mindennap hajnali ötkor pakoltam ki, mindig én voltam az első, és vártam a vásárlókat. Ez volt az életem, nagyon szerettem a piacozást, ennek a miliőnek a hangulatát, azt hogy szabadon, a friss levegőn árulhattunk. Nem az a baj, hogy bezár a piac, azt elfogadtam, de az nagyon bánt, hogy semmilyen lehetőséget nem biztosítottak arra, hogy valahol folytatni tudjuk az árusítást. Nagyon sok felé megfordultam az országban és külföldön is, mindenhol, minden városnak van piaca. Szegednek is kell egy piac. Akármilyen kicsi helyet felajánlottak volna, mindenki elfogadta volna. A piac bezárását követően be fogom zárni a boltot, befejeztem az árusítást, nem akarom már máshol újrakezdeni” – osztotta meg gondolatait velünk Ágnes.

“A PIACNAK VAN EGY KULTÚRÁJA, EGY KAPCSOLATTEREMTŐ EREJE, MERT MI MÁSHOGY ÁLLUNK AZ EMBEREKHEZ, MINT AZ ÜZLETEKBEN”

Banica Petra elegáns férfi, női ruhakínálatából már számtalan szegedi találta meg a számára tökéletes darabot. A közismert szegedi hölgy szerint azért is reménytelen a bérlők helyzete, mert a jelenlegi járványhelyzetben egyszerűen nem lehet bevállalni egy üzletnyitást:

“Az a legszomorúbb az egészben, hogy 30 éven keresztül becsületes bérlői voltunk ennek a helynek, és mégsem kaptunk semmilyen lehetőséget a folytatásra, nagyon szomorúak vagyunk. A jelenlegi járványhelyzetben egyszerűen nem lehet bevállalni egy üzletnyitást. Sajnos nem tudunk mit kezdeni ezzel a helyzettel. Családunk van, gyereket nevelünk, nekünk ez a munkahelyünk. Nem tudom sajnos, hogyan tovább, elég szomorú, hogy ez így alakult, pedig egy városnak szüksége van a piacra. Ennek van egy kultúrája, egy kapcsolatteremtő ereje, mert mi másképpen állunk az emberekhez, mint az üzletekben. Emberi kötelességünk, hogy megőrizzük a hagyományainkat, azokat az értékeket, amit ez a piac képvisel. A közösségi oldalakon keresztül tartani fogjuk a kapcsolatot a vásárlóinkkal és értesítjük őket, mi lesz a sorsunk, merre találhatnak minket, mert szerencsére szeretnek és keresnek minket, nagyon jó érzés az a sok támogatás, amit a vevőinktől kapunk” – mesélte el Petra.

“EZ EGY KÖZÖSSÉGI TÉR, EGY TALÁLKOZÁSI PONT, AHOL AZ EMBEREK JÓKAT BESZÉLGETHETTEK”

Dukai Zoltán vásárlói annyira megszerették az írószereket és könyveket értékesítő helyet, hogy szinte követelik, hogy nyisson valahol egy új üzletet. Mint mondta, egyelőre nem látja a jövőt, jobb híján egy garázsba fog bepakolni.

“Egy ideig nem fogok árusítani, kibéreltem egy garázst és oda fogok bepakolni egyelőre, és utána majd gondolkozok, hogyan tovább. Nem fért bele, hogy miközben itt dolgozok, berendezzek egy boltot például. Meg nem nagyon látok abban távlatot, hogy külön nyissak egy írószer vagy akár egy könyvesboltot. Nem tudok abban reménykedni, hogy ennek így lenne jövője, különösen, amíg tart a járvány. A vevők kérik, szinte követelik, hogy nyissak valahol egy másik boltot, mert jönnének. Annyira megszerettek, hogy még ajándékot is kaptam tőlük, csak hálás tudok lenni érte nekik. Ez a piac tökéletes volt arra, hogy ide kijöttek és mindent megkaptak egy helyen, amire csak szükségük volt, de nem biztos, ha például Alsóvároson nyitnék egy boltot, a város másik feléből is eljönnének csak az én kedvemért” – mondta el Zoltán, aki már 29 éve árul könyveket és írószereket a Cserepes sori piacon.

“Mindig nagy álmom volt, hogy nyitok egy szép könyvesboltot, de manapság, főleg, hogy járvány van, szinte mindenki az internetről vásárol. A piacon szívesen maradnék, nem mondhatom, hogy nem megy az írószer vagy a könyv, ebben a környezetben azért el lehetett itt éldegélni, még annak ellenére is, hogy hét közben nem volt annyira jelentős forgalom, hétvégén viszont mindig óriási forgalmat bonyolítottunk, rengeteg ember kijött és vásárolt. Látszott, hogy erre a piacra szükség van. Szeged városának mindenképp szüksége van egy ilyen piacra. Nagyon szeretik a vásárlóink is ezt a helyet, ez egy közösségi tér, egy találkozási pont, ahol jókat beszélgethettek. Sokakkal olyan jó kapcsolat alakult ki, mintha már egy család lettünk volna” – mesélte Zoltán.

VAN, AKI FÉL A KÖVETKEZMÉNYEKTŐL

István teljes nevének elhallgatását kérte, mert attól tart, visszaüthet rá a nyilatkozata, amennyiben a jövőben szeretne még Szegeden árusítani. Mint mondta, ezek az emberek, akik kint árulnak a Cserepes sori piacon nem a város milliomosai, nem rendelkeznek nagy tartalékokkal. Elmesélte, ő például annyi áruval rendelkezik, amiből lehet, hogy egy évig is elélne, még sincs lehetősége arra, hogy eladja. Van, aki megteheti, hogy helyet bérel a Mars téri csarnokban, de míg ezen a piacon pár 10 ezer forintból bérelhet az árus egy bódét, addig ennek a Mars téren sokkal borsosabb ára van.

Január 31-ig, vasárnapig még 2 napunk maradt, mielőtt végleg bezár a piac. Ha megteheted, ezen a hétvégén vásárlásoddal segítsd a piac bajbajutott bérlőit, nosztalgiázz egyet, és még egyszer utoljára vesd bele magad a Cserepes sori piac felejthetetlen és utánozhatatlan forgatagába.

Fotók: Török Kornél, szeged365.hu