BlogKikapcsVideo365

Urbex365: beszédes múlt-lánctalpasok, elhagyatott tanyák, avagy barangolások Üllésen 3. rész

Miután bejártuk a Majális erdőt és felderítettük a Zsidó erdőt, üllési barangolásaink utolsó állomásaként Nagy Attila polgármester kalauzolásával a nagyközség határába vezetett utunk, ahol a Kerekes réten keresztül a Tankos utat jártuk be.

A KEREKES RÉT KÖRÜLI ERDŐ MÁRA MÁR NAGYVADAKNAK IS NYÚJT OTTHONT

Kerekes rét egy kis tisztás Üllés határában, amit nagy kiterjedésű erdő ölel körbe, a település itt ér össze a szomszédos Csólyospálossal. Ennek az erdőnek tulajdonképpen nincs külön elnevezése, ismert azonban a benne rejlő rengeteg védett növényfajról és az itt élő nagyszámú vadállományról. Ahogy Nagy Attilától megtudhattuk, sokáig csak fácánok, vadnyulak és őzek laktak a rengetegben, az erdősítésnek köszönhetően azonban az elmúlt 15 évben megjelentek a nagyvadak is Üllésen: most már szarvasok és vaddisznók is lakják az erdőt.

A TANKOS ÚT EGYKOR FONTOS SZEREPET TÖLTÖTT BE A TÉRSÉG ÉLETÉBEN

Kerekes rétről továbbhaladva az egykor a térség életében fontos stratégiai szerepet betöltő Tankos úthoz érkeztünk. A hatalmas vájatokkal tarkított hepehupás földút Üllés, Csólyospálos és Forráskút határán fekszik. Ma már komoly forgalom nincs ezen a szakaszon, egykor azonban fontos szerepet töltött be. Ezt használták a katonák, amikor Szeged, vagy Hódmezővásárhely felől nem a főúton, hanem mellékutakon akartak közlekedni. Egyfajta menekülő út volt ez, ahol a lánctalpas, páncélos gépjárművek által hagyott óriási mélyedések még ma is látszódnak, sőt, arra autózva jócskán meg is érzi az ember a méretes huppanókat. Fénykorát akkor élte, amikor működött még a kiskunhalasi laktanya, mely akkoriban összeköttetésben volt a szegedi és vásárhelyi kaszárnyákkal.

A TELEPÜLÉS UTOLSÓ TANYÁJA MAGÁNYOSAN, ELHAGYATVA ÁLL

Utunk legvégén el is érkeztünk az Üllés határában fekvő utolsó tanyához, mely ma már elhagyatva, magányosan áll, élő példájaként az egykor pezsgő tanyavilág elnéptelenedésének. Az urbanizáció megugrásával, az iparosodás fejlődésével a hatvanas években a tanyavilág elveszítette egykori fényét, az emberek elvándoroltak és sokan házukat, portájukat hátra hagyták az enyészetnek. Ezzel a tanyával is valami hasonló történhetett, habár a pontos sztoriját nem ismerjük. Az biztos, habár látszik az épületen, hogy az évek már megtépázták, mégis ékesen hirdeti egy letűnt kor szép emlékét az arra járók szívében.

Operatőr: Magyar Andor, szeged365.hu

Kapcsolódó cikkek

Egy hozzászólás

'Fel a tetejéhez' gomb