1879. március 12-én hajnali kettőkor átszakadt a Tisza gátja, és Szegedet elárasztotta a víz. Ahhoz, hogy elapadjon, kitartó szivattyúzás és hosszú hónapok kellettek. Az özönvíz nem kevesebb, mint 151 halottat és 60 000 hajléktalanná vált embert hagyott maga után. Elképzelni is szörnyű, hogy mintegy öt és félezer, egész pontosan 5458 lakóház omlott össze, és csupán 265 maradt épségben. A város lakosai számára ekkor új időszámítás kezdődött: víz előtt, és víz után.
A katasztrófa híre nemcsak hazánkat járta be, de a világ számos pontjára is eljutott. Kiváltó oka feltehetően jobbára a Tisza felső szakaszának szabályozásából eredt, ugyanis a folyó kanyarulatait több szakaszon átvágták, ennek folytán a gyorsan hömpölygő víz az alsó, addig még szabályozatlan szakaszon nem tudott a kanyargós mederben elfolyni.
A tragédiát megelőző években már sejthető volt, hogy a felemás szabályozás miatt baj lehet, amit a város közelében Tiszába ömlő Maros is tetézett és végül meg is történt, amitől tartani lehetett: a Tisza hullámai végül 1879-ben csaptak le Szegedre.
A várostól 20 kilométerre északra tört át először a gát, és öntötte el az áradás a várost, három hónapig víz alatt tartva szinte Szeged teljes egészét, lerombolva szinte minden épületet. A katasztrófa után néhány nappal I. Ferenc József személyesen is ellátogatott a katasztrófa sújtotta városba, különleges támogatást ígérve, Tisza Lajos személyében pedig királyi biztost nevezett ki az újjáépítés megszervezésére.
Mint említettük, a vízözön híre bejárta az egész világot, és nem csupán Európából, de Kínából, Indiából, sőt Afrikából, mondhatni a világ minden pontjáról érkeztek adományok az újjáépítésre. Gyakran világhírű magyar művészek (pl. Munkácsy Mihály, Liszt Ferenc, Zichy Mihály) is támogatták a várost oly módon, hogy párizsi, brüsszeli és londoni adománykoncerteket szerveztek és azok bevételét ajánlották fel városunk javára. A sok segítség, az önzetlen és fáradhatatlan munka folyamán a lerombolt Szeged mindössze négy év alatt Európa egyik leggyönyörűbb városaként születhetett újjá.
Ekkor alakult ki a mai, körutakkal, sugárutakkal övezett szerkezete, megőrizve a segítő városok nevét is. Fontos szempont volt az építés során, hogy mintegy másfél méterrel megemeljék a város épületeinek szintjét. Egységes, eklektikus stílusban épült palotáival Szeged művészet- és építészettörténeti gyöngyszemnek tekinthető. Az árvíz utáni összefogásnak köszönhetők olyan híres épületei is, mint például a Piarista Gimnázium, a Szegedi Nemzeti Színház vagy a Törvényszéki Palota.
A tragédiák sorozatát követően a szegediek egy nagy fogadalmat is tettek: ha sikerül újjáépíteni szeretett városukat aSzűz Mária segítségével, akkor az Ő tiszteletére egy új, minden eddiginél monumentálisabb templomot állítanak. Ez lett a méltán híres Szegedi Dóm, a Fogadalmi templom, vagy ahogyan még nevezik, a Magyarok Nagyasszonya Székesegyház.
A Tisza partján álló emlékmű a 100. évfordulóra épült, mely Segesdy György munkáját dicséri. A műalkotás az egymásnak feszülő hullámokkal egyrészt a természet iszonytatos erejét, másrészt az ember diadalmas helytállását kívánja szimbolizálni.
