Blog

Urbex365, másképp: brutális állapotok a Bajai úti téglagyári tavaknál, nádasba dobott LIME rollertől a gumiabroncs-temetőig

Hatalmasat ment a Szeged környékén csatangolós-barangolós Urbex365 rovatunk azon epizódja, amelyben a Bajai úti Téglagyári Tavak természeti szépségét mutattuk be Nektek. Az akkori videós anyagunk ötletgazdája B. Kristóf nevű olvasónk volt, aki a napokban egy részletes, fotókkal illusztrált olvasói levélben számolt be a tavasszal még mesebeli helyszín árnyoldalairól. Az előző cikkünk óta gyakorlatilag egyetlen dolog történt: aszály. Az alacsony vízszint pedig “felszínre hozta” az emberi felelőtlenség okán a tóba került szeméthalmokat.

Nem akartunk hinni a szemünknek, miközben Kristóf fotóit nézegettük:

  • valóságos gumiabroncs-temető,
  • használt bútorok,
  • elpusztult vízimadarak,
  • és eldobált, a nádasban hagyott LIME roller is előkerült az aszályos időszakban.

Cikkünkben elsőként megmutatjuk a korábbi anyagunkat, amelyben – mivel magas volt a vízszint – még nem látszott, micsoda drámai pusztítást tudunk okozni mi, emberek. Az írás második fele 100%-ban Kristófé, akinek minden apró részletre kiterjedő olvasói levelét és a benne lévő szívszorító fotókat változtatás nélkül közöljük.

Elsőként tehát, Urbex365, tavaly márciusból:

Most, hogy láthattuk a Téglagyári Tavakat azok tavaszi pompájában, következzen a szomorú igazság, avagy az, ami a víz alatt rejtőzött eddig. Az alábbiakban B. Kristóf levelét közöljük, hálás köszönet Neked!

A SÚLYOS ASZÁLY FELSZÍNRE HOZTA A MÚLT SÖTÉT TITKAIT

A levelet egy képpel kezdeném, amely ad némi ízelítőt, nagyjából miről is lesz szó lejjebb:

Van vele kapcsolatban egy rossz hírem, ez bizony Szegeden van, méghozzá igencsak elrejtve a nagy nyilvánosság elől.

Na de kezdjünk mindent az elejéről.

Tavaly tavasszal küldtem Nektek ajánló anyagot a szegedi Bajai úti téglagyári tavakról, akkor, mint véleményem szerint egy remek Szeged körüli kirándulóhely szerepében mutattam meg Számotokra a helyet. A mostani összefoglalónak is ugyanez a helyszíne, csak ezúttal pont, hogy nem a hely pozitívumain van a hangsúly. Ugyanis a szép, nyugodt, tavas környezetnek van egy sötét oldala is, kisebb részt a felszínen, nagyobb részt a fenéken. Meg hát egy újabb helyszín, ahol megmutatkozik az idei brutális aszály.

A könnyebb átláthatóság kedvéért, mivel több problémára is rá szeretnék világítani, alcímezést alkalmaztam.

A TÉGLAGYÁRI TAVAKRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

Ugye vízzel teli tóvá változott téglagyári bányagödrökről beszélünk. Téglagyári bányaterületet általában ott létesítenek, ahol jellemzően agyagos a föld. Az illetett területen zajlik-zajlik a kitermelés, folyamatosan bányásszák ki a téglagyártás egyik elengedhetetlen nyersanyagát, az agyagot. Ennek következtében a bánya területén méretes kráterek alakulnak ki. (Ennél a gyárnál jellemzően több, “kisebb” és eltérő formájú gödör jött létre.)  Egy gödröt sem ásnak a végtelenségig, valamilyen okból egyszer befejezik az adott kráterből való kitermelést és megkezdik egy újabb ponton a felszínt. A Bajai úti létesítménynél is hasonlóképpen járhattak el. Így alakultak ki itt is a tavalyról már ismerős agyaggödrök. Azonban nem minden esetben alakulnak ki tavak a felhagyott bánya területén.Egy bányagödör esetleges későbbi tóvá alakulását illetően meghatározó szereppel bír, hogy a kitermelés lezárultakor milyen földközeg marad a kráter oldalaként és aljaként. Értelemszerűen ha a gödröt egy kevésbé, vagy egyáltalán nem vízáteresztő közeg övezi körbe, akkor jó eséllyel fog jelentős vízmennyiséggé gyarapodni a gödörben felgyülemlő víz. Az ellentétes esetben pedig, amikor könnyebben képes a kráterből elszivárogni a víz, akkor többnyire csak nedves, nádasos közeg alakul ki bennük, de abszolút száraz téglagyári bányagödörre is van példa. A szegedi téglagyári bányatavak egyetlen vízutánpótlási alternatívája a csapadékvíz. Így logikus módon kellhetett egy pár év, mire ekkora víztömegek gyűltek össze a gödrökben.  Ezen tény tudatában pedig nem meglepő, hogy a tavak vízszintje a lehulló csapadék mennyiségétől függ. Így csapadékban szegényebb idők során könnyen tud fogyatkozni a tavakban fodrozódó vízmennyiség. Ha a csapadékszegény időszak forró kánikulával párosul, amikor jelentősen megnő a párologtatás mértéke, akkor végképp drasztikus vízszintcsökkenés következhet be. És itt kezdünk el kapcsolódni a sajnálatos jelenhez.Az elmúlt hónapokban jellemző köztéma volt a pusztító aszály és annak következményei, köztük a folyók, tavak, állóvizek vízszintjének csökkenésével, vagy rosszabb esetben némelyek kiszáradásával. Mivel Ti is foglakoztatok néhány ilyen esettel, ennek apropóján gondoltam közlöm felétek a szegedi Keramitoknál tapasztaltakat. Leginkább arra a tóra fókuszálva, ahol a leglátványosabb a kemény csapadékhiány velejárója. Igen ám, de ennél a tónál nem csak annyi a látványosság, hogy a széleken milyen vastag szakaszok váltak száraz felületté…

A VÍZÁLLÁS CSÖKKENÉSE A KÖZELMÚLTBAN

A tavalyi levelemben volt egy ilyen mondat: ,,Például egy vagy igaz, vagy nem történet szerint a Gumis-tó fenekén sok autóbusz abroncs kerülhetett lerakásra.” Már évek óta abban a hitben éltem, hogy ez a magyarázat az állóvíz nevét illetően. Nem voltam meggyőződve, hogy a legenda 100%-ig igaz, de elképzelhetőnek tartottam. Egy biztos, nem hittem volna, hogy a hír valóságtartalmáról egyhamar ily módon sikerül meggyőződni. 

Tavaly ősszel ránéztem a helyre, érdekelt, hogy mennyire alacsony akkor a vízszint. Sikerült nyugtázni egy a korábbiaknál alacsonyabb vízszintet, de ez akkor nem is volt meglepő, hiszen szándékosan “őszi alacsony vízállást” kívántam látni ekkor. Ez a szeptember környéki alkalom volt az első, hogy gumiabroncsot véltem felfedezni a tóban. Majd később, immáron idén januárban meglepett, hogy nem igazán gyarapodott a vízmennyiség a Gumisban. Ekkor még ugye a (jó esetben) jellemző “nagy tavaszi esőzések” előtt voltunk, így aggodalomra nem nagyon volt ok. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az idei “nagy tavaszi esőzéseknek” nem sikerült feltornázni a tó vízszintjét. (Legalábbis a nyárra ebből semmi sem érződött, sőt.) Ebben a térségben tavasszal sem hullott elegendő csapadék ebben a jelenlegi ínséges évben. Így az idei nyár egy már tartósan alacsony vízállással vette kezdetét az illetett tó esetében. Ez a nyár pedig mindenki tudja milyen volt, és ezek után nem is meglepő az, milyen kritikusan alacsonyan húzódik a víztükör.Mint ahogyan már tavaly is említettem, a Gumis-tó közepén magasodik egy sziget. Évekig nem tudtam biztosra állítani, mi okból és miféle beton rom éktelenkedhet ott. Tavaly Felétek az akkor legvalószínűbb lehetséges magyarázatot közöltem, miszerint háborús bunkert áshattak ott körbe. Ez az elképzelés nem áll távol az azóta bebizonyosodott valóságtól, ugyanis egy hidegháborús bunker maradványa lelhető fel ott, pontosabban a Déli Védelmi Rendszer egyik eleme, amely témáról úgyszintén tavaly írtam Nektek. A romos állapotára megannyi internetes kutatás alapján azt a magyarázatot sikerült találnom, hogy felrobbanthatták. Az objektumra ránézve a helyszíni látvány is ezt az álláspontot erősíti. A szigeten magasodó romos betonon látható már meghalványult graffitik, egy az interneten szereplő, a tényt erősítő állítás és egy 21 évvel ezelőtti, vitatható valóságtartalmú újságcikk alapján megesett, hogy régen beúsztak a szigetre. Talán emiatt robbanthatták fel a több helyiségből álló objektumot, ezáltal kevésbé csalogatóvá változtatva a szigetet. Elnézést ezért a kitérőért, ami miatt most szóba kell hoznom a szigetet az nem más, mint hogy a nem hétköznapi sorsú óvóhely romjai kiváló mércének bizonyulnak a vízállás figyeléséhez és a fotók összehasonlításához. 

Érdemes egy pillantást vetni erre a 2015-ös fotóra:

Majd a 2021. februárira – ez a fotó tavalyról ismerős lehet Számotokra:

Itt van 2021. szeptember:


Később, 2022. január:


Legyen még egy 2022. március:


És most, augusztus 31.:



Talán nem túlzás azt állítani, hogy 2015-ben méterekkel magasabb volt a vízállás, az elmúlt egy évben pedig látványos alacsonyan stagnáló és csökkenő tendencia állapítható meg. (A mostani csökkenő állapotot nem kizárólagosan ezen pár kép alapján jelentem ki, hanem a már feljebb kifejtett helyszíni látogatásokkor tapasztaltak szerint.)Nem emlékszek már, mennyire volt csapadékos évünk 2015-ben, de az megállapítható, hogy nem mindig volt ilyen alacsony a vízállás és képesek itt jóval nagyobb víztömegek is kialakulni. Egyébként a műholdképek alapján a romokat szemlélve megállapítható, hogy a 2018-as és 2019-es évben is még egyértelműen meghatározhatóan magasabb volt a vízszint, látszik azért, hogy még 2020-ban is jobb volt a helyzet, az egyértelmű csökkenés pedig valamikor 2021-től datálható. Az idei nyarat viszont kétségtelenül nagyon megsínylette a tó, ezt egyszeri látogatásból is le lehet szűrni, azonban mivel már július elején is terveztem összeállítani Felétek ezt az anyagot, így akkor is megejtettem egy fotózást, ebből kifolyólag most van némi összehasonlítási alapom bő másfél hónap eltéréssel.

Azért az előbbieket végiggondolva bennem is olyan emlékek élnek, hogy 2020 óta elég csapadék szegénynek ígérkeznek az évek, a mostani pedig egy katasztrófa (konkrétan most a hetekben szerencsére hullott eső, de azért voltak igen húzós hónapok), a vízszint pedig logikus módon, és értelemszerűen a tapasztalatok is úgy mutatják, hogy nagyon szoros kapcsolatban áll a lehulló csapadék mennyiségével. Ennek tudatában ha továbbra is legalább ennyire csapadékszegények lesznek az elkövetkező évek, ezek a tavak az élővilágukkal egyetemben óriási bajban lesznek. 

A mostani ősz eddig elég jó mennyiségű esőt hozott, meglátjuk mi lesz a jövőben, illetve mindez mennyire emeli majd meg a tavak vízszintjét.

AMI A MEDERBEN LAPUL

Az alacsony vízállás érthető, azonban az már kevésbé, hogy hogyan bújhat meg a “békeidőkben” jóval magasabb szinten fodrozódó víztükör alatt egy ilyen szomorú oldala a tónak. Kiábrándító, hogy egy efféle, egyébként kellemes környezet milyen sajnálatos és egyszerre bosszantó titkot rejt magában. Most nem látom értelmét, ezért nem szeretnék találgatni, hogy ki által, milyen körülmények között kerülhetett ide ekkora mennyiségű elhasznált gumiabroncs, annyi biztos, hogy mindez több évtizede már, hogy megtörtént és az egyszeri, vagy éppen folyamatos tevékenységről valószínűleg nem lelhető fel információ. Akkor lehet, hogy jó ötletnek tűnt (legalábbis valaki számára) de mai, környezettudatos szemmel nézve elkeserítő, ami ott tapasztalható. Akad itt minden fajta, sokféle méretből, a zömében autóbusz abroncsok között. Színük már nagyban fehérré változott, a megannyi víz alatt töltött év során a gumik felületére lerakódó anyagoktól. A vízszint fokozatos csökkenésével egyre több magasodik ki közülük a tóból, a még a víz alatt pihenő darabok közül pedig egyre több válik észlelhetővé. Jó kérdés, hogy mennyi lapulhat még mindig odalent a látatlanban. Azonban jó pár abroncs hever már szárazon, a parton, illetve akadnak olyanok is, amelyek a nádasban éktelenkednek, olykor a lágyszárú növény sűrűn átnő a közepükön. Viszont elárulom, hogy a tó jelenlegi partjától jóval kijjebb, a földbe alaposan beásódva is találni egyet. Szóval keményen részei a helyszínnek már meglehetősen régóta, csak általában a víz elrejti őket.Ezenkívül, ha ez a kiadós mennyiségű abroncs nem lenne elegendő, sok minden nem odavaló hulladékot elfed még ez a víz. Villanypózna csonktól kezdve rozsdás vasdarabokon és  egyéb azonosíthatatlan szeméten túl a végletekig elrohadt kipufogódobig pang itt minden az agyagba ragadva. Nem is gondolnánk, hihetetlen, mi mindent rejt magában a tó. Természetesen az italos üvegeket és az egyéb “látogatói szemetet” sem szabad kihagyni a sorból, amelyek pár képviselőjét olyan ponton leltem fel, ahol garantált, hogy nagyon régóta hevernek már. Tavaly még fotóztam az egyik horgászhely mellett egy vélhetően a vízből kiszedett, a rozsda által papírvékonyra és lyukasra emésztett olajos hordót is, amelyet eleinte szemetesnek használtak, majd valaki jól szétverte, így egy szeméttel kevert rozsdakupacként folytatta pályafutását. Továbbá a hajdani téglagyári kisvasút vágányának egyik meglehetősen eldeformálódott sín darabját is látni a parton. Kissé úgy fest, mintha ezt kihalászták volna a vízből és lerakták oda, ahol fekszik. Úgyhogy hosszú a lista és hangsúlyozom, ez csak a Gumis-tó és bőven nem látom be az egész parvonalat és persze a meder érdemi részét.De fontos megjegyezni, hogy nem szabad a ló túloldalára sem átesni, egy bányató esetében nem strandoláshoz alkalmas körülményeket kell elvárni. (Itt egy kicsit visszacsatolok a téglagyári tavakat általánosságban jellemző részhez.) Ugyanis a bányatavak komoly bányászati tevékenységnek helyet adó, a munkálatok folyamán kialakult kráterekben jönnek létre a tevékenység lezárultát követően. Az pedig a munkavégzők hozzáállásától függ, hogy mi minden nem természetes anyagot hagynak ott szándékosan, avagy véletlenül a mederben és környezetében. Így általános jellemzőjük a bányatavaknak és ezáltal a téglagyári tavaknak is, hogy kiszámíthatatlan, mi hever a medrükben, illetve, hogy mennyire egyenletes a tófenék. Ennélfogva a bányatavak esetében általános szabály, hogy tilos és életveszélyes bennük a fürdőzés.

Visszatérvén: szóval a bányaszat származékai, bányászati tevékenység kellékei még úgy ahogy normális, hogy előfordulnak a tóban, azonban az idők során beledobált szemétnek is van itt sajnos nyoma.

A SZÁRAZFÖLDÖN IS AKADT SZEMÉT

Ha ez nem lenne elegendő, szinte kivétel nélkül mindig, amikor a területen járok, meg kell jegyezzem, hogy a szárazföldön, a tavak környezetében mennyi az eldobált szemét. Vannak csúnyább pontok, ahol nagyon elkeserítő, amit látni. Odébb felháborító látvány a nádasba, egy könnyű mozdulattal behajított KFC-s doboz és az étkezés többi csomagolása. Sajnos eldobott motorolajos kanna is hever egy horgászhelyen. A városon kívül eső, forgalmasnak hatalmas túlzással sem nevezhető, csendes, nyugodt helyet egyesek sajnos előszeretettel használják illegális szemétlerakónak, így járműből egy pontba kipakolt szemétre is akadhat, az erre járó. Egy “okos” még egy komplett ülőgarnitúra elemeitől is a tavakhoz bevezető földút mentén kívánt megszabadulni. Más a régi Nazarénus temető útelágazásához pakolta ki a felesleges zsákjait, azonban erről majd még bővebben, mert ezzel a mondattal karcoltam egy másik levelem tartalmának a szélét. A Tejes-tó mellett az információs táblánál volt arra felkötve egy sárga szemeteszsák, benne némi szeméttel, majd a következő héten már a földön hevert a zsák, szétszaggatott állapotban, belőle a szemét kiszórva. Ez továbbra is ugyanúgy éktelenkedik a tábla tövében (09.17.). Szóval bőven van mit felsorolni.

ELŐBB A SORRA ELPUSZTULT RÉCÉK, MAJD A TÖMEGES HALTETEMEK

Ez már tényleg az egész történet bónusz része, a legkevésbé sem gondoltam, hogy ilyenekről is írni fogok. Augusztus végén, amikor az elmúlt hetek során először tévedtem a területre, észleltem egy igencsak méretes haltetemet. Ezt akkor még nem vettem súlyos probléma jelének. Egy darab elpusztult hal önmagában még nem feltétlenül enged következtetni átfogó problémára. 5 perc múlva kicsit odébb, azonban erősebb látvány fogadott. Egy elpusztult réce feküdt a víz szélén, testének fele a vízben, fele a parton. Mozdulatlanul feküdt, mígnem egyszer hirtelen megmozdult. Magatehetetlenül vergődött szegény egy darabig, majd ismét mozdulatlanná vált. Még úgyszintén ezen a napon, a tó másik végénél is megrázó volt a látvány, egy újabb elpusztult réce a parton, amely már semmilyen életjelet nem mutatott. A következő héten, pontosabban 08. 30-án egy harmadik helyen egy már oszlásnak indult kacsa tetem lebegett a tó szélén a sekély vízben. Ugyanekkor egy másik horgászhelynél egy halalán lévő réce szenvedett a víz szélében, borzasztó állapotban volt szegény, alig tudott mozogni, de még nem feküdt a földön. Ekkor egy, a vízben talált hullámpala darabbal próbáltuk megmozdítani, hátha csak beragadtak a lábai az agyagba, de semmi. Szerencsétlen állat kínlódása laikus szemmel úgy festett, mintha a fején és a farktollakkal borított hátsó részén kívül mindenütt le lenne bénulva. Erre a napra újabb észlelés szerencsére nem jutott, azonban az előző heti, vergődő réce teste eltűnt az illetett horgászhelyről. Következett az augusztus 31-ei látogatás, amikor is sajnálattal kellett tudomásul venni, hogy az előző nap még haldokló réce aznapra végleg elpusztult. Később, jóval odébb, a partra vetve feltűnt egy újabb élettelen kacsa, majd immáron már a Temető-tóban egy következő elpusztult réce lebegett a víztükör tetején, a nádas szélén.Szóval kellemetlen meglepetésből volt bőven, mindez 3 különböző nap alkalmával lett észlelve. Hogy esetükben mennyire lehet ezt normális jelenségnek tekinteni, nem tudom, hiszen nem ismerem a faj működését. Azonban jobban következtetek inkább valamiféle rendellenességre, mint mindennek okozója, mintsem valamiféle ?természetes, a fajra jellemző elhullási hullámra?. Felmerült a szándékos mérgezés gyanúja, ugyanakkor azon is el lehet gondolkodni, hogy a kritikusan lecsökkenő vízszintből kifolyólag a vízimadarak nem-e hozzáférhettek és ehettek olyan mérgező anyag(ok)ból, amely végzetes volt számukra. Szóval egyrészt lehet gondolni külső károkozásra és az állóvízben jelen lévő problémára is, hiszen bármi lehet a tóban.Na de még ami ezután jött… Az eddigi tapasztalatok ugye 08. 31-ig bezárólag lettek észlelve. Az alacsony vízállás legnagyobb hátránya, ami egy azonnali veszélyforrás, nem más mint, hogy a mederben maradó jóval kisebb víztömeg jelentősen könnyebben és jobban képes felmelegedni. Mivel magasabb hőmérsékletű vízben kisebb mértékben képesek a gázok oldódni, így ez igencsak hátrányosan hat a vízben előforduló oldott oxigén mennyiségére, ami a halak számára elengedhetetlen az életben maradáshoz. Ezért a forró nyári napok elég rizikósak egy aszály sújtotta, alacsony vízállású tó esetében. Én július elején és augusztus végén voltam egy párszor a területen és akkor nem volt jellemző látvány a haltetem. Látszólag a nyár végével a nehéz időszakon már túl volt a tó és ezentúl a hőmérséklet visszaesésével többnyire már nem lesz akkora veszélynek kitéve, mint a kánikula közepette, meg hát végre a csapadék is felütötte fejét a térségünkben. Augusztus 31. után pont következett is pár esős nap. Szeptember 6-án jártam a tónál, de ekkor sokkoló látvány fogadott. Egy nagyon kicsit emelkedett a vízszint, ami szerencsés, de ezzel szemben a többi nemigen. Bent a tó közepe fele, a nyílt vízen szórványosan, de ami a szélén, a parthoz közel és annak mentén volt, az ledöbbentő. Megannyi haltetem lebegett a víz felszínén, kicsik, közepesek, de amit még fájóbb volt látni, hogy a nagy részük megtermett, igencsak méretes példány volt. A víz szélében heverő abroncsokba beakadva és azok között is voltak. Ekkor nem jártam körbe a tavat, csak az egyik végében látottakról tudok beszélni. A kedvezőtlen fotózási körülményekből kifolyólag valószínűleg nem készültek, a halmennyiséget dokumentáló felvételek. Hogy mindez hogyan történhetett meg pont akkor, tényleg oxigénhiány játszhatott közre, vagy esetleg valóban szándékos mérgezés állhat a háttérben, arról fogalmam sincs.

Mindenesetre a horgászegyesület is tud a jelenségről: (cikk)

A TÖBBI TÓRÓL

Eddig mint tó, a gumis víz volt a főszerepben, de az alacsony vízállás a többi bányatónak is jellemzője jelenleg és hát az eddigiek alapján nem meglepő, hogy azokban is lapul egy s más, ami most láthatóvá válik. A viszonylag szabályos téglalap alakot formáló Tejes például biztosan tartogat magában egy elsőre kábeldobnak látszó henger szerű elemet, mivel a teteje már kiemelkedik a vízből. (08.31.)A legmeghökkentőbb találatot azonban a Temető-tó rejti rejtette. 

Nézzétek meg ezt a fotót: 

Mai szemmel nézve már egy kicsit furcsának tűnik, pedig pontosan ilyen, egyszerűbb féle rollerekkel indított tavaly a Lime, azóta pedig kétszer is cserélték a flottát komolyabb változatra. Nagyon úgy fest, nem sikerült mindet begyűjteni maradéktalanul. Ez már biztosan nem képes jelet adni magáról, ki tudja mióta lehet itt és, hogy egyáltalán miféle előzmények után jutott erre a sorsra szerencsétlen. A nem hétköznapi találatról nem értesítettem az SZKT-t, előbb inkább felétek szándékoztam közölni az infót. Szeptember 6-án még láttam ott. Azonban ma (09.17.) sajnálatos módon már nem volt ott, így jobb kép nem lesz róla és sajnos ez az eset már csak a múlt. És, hogy ki ne hagyjam, természetesen a Temető-tónál is akad szemét, az illetett horgászhelynél, ahol a roller pihent, hevert még a vízben és a parton mindenféle eldobált hulladék, de még egy raklap is

Eredetileg úgy tűnt, hogy sajnos ebből az anyagból kimarad a Keramit-tó említése, azonban ahogy telnek a hetek és ez a levél még mindig a piszkozatok között kallódik, csak megérte azt az időt, hogy a Keramit-tavat is megnézzem. Egy valami biztos: megérte, de nagyon. Bár ennél a tónál nem találtam különlegességeket és egyéb kiemelendő jelenségre sem lettem figyelmes, mint mondjuk a vasútvonal másik oldalán, azonban mégis elképedtem, amikor megláttam. Még így jó pár esős napot követően is, amelyből azért akadt, így augusztus vége óta, hihetetlen mennyire alacsony a tó vízállása. Természetesen személy szerint én egyszer sem láttam még ilyennek ezt a tavat, de ez nem is meglepő, ha a többivel, élükön a Gumissal egyenesen arányosan alakul itt is a helyzet. Nem mindenhol annyira figyelemmegragadó, de ahol kilátszik a meder, az élőben hatásos látványt nyújt. Ezt az alábbi képek csak mérsékelten adják át, amelyeket le kellett volna cserélnem jobbakra, de alkalom híján nem tudtam ezidáig jobbakat készíteni:

Összességében ennyi lenne ez a téma ajánló, a korábbról már ismerős téglagyári tavak problémáira próbáltam rávilágítani ebben a levélben. Köztük az időjárási viszontagságok eredményére, vagyis a tartósan alacsony vízállásra (ezzel aktuálisabb lett volna a nyári hónapok alatt elkészülnöm, mostmár nincs itt a szenzonja); ezenkívül az egyik tó nevének sötét eredetére, emellett utalva arra, mi minden egyebet rejtenek és rejthetnek még ezen állóvizek; továbbá a tavak körüli környezet szemetességére; plusz, ami engem is meglepetésként ért, a vízi élőlények között végbemenő elhullási hullámra. A vízszinttel kapcsolatos pár hetes tapasztalatok óta, szeptemberben azért volt eső, így az augusztus végi, a vízállást dokumentáló képektől lehet, már felfelé eltér némileg a jelenlegi vízállás.Szerintem egyébként ha volna erre kellő ambíció, akkor az alacsony vízállás kedvező körülmény lenne a Gumis-tó abroncs mentesítésére, esetleg egy szervezett szemétszedő esemény keretében, ahol az elérhető gumik és az egyéb, a vízben és a szárazon fellelhető szemét mind begyűjtésre kerülne.

Én személy szerint szívesen részt vennék egy efféle önkéntes akcióban a területen.

Szerző és fotók: B. Kristóf

Kapcsolódó cikkek

Egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Dan Helmer
'Fel a tetejéhez' gomb