- Hirdetés -
- Hirdetés -
10.8 C
Szeged
2020, október 29., csütörtök

- Hirdetés -
- Hirdetés -
Kezdőlap Gasztro Olasz gasztro trükkök Szegeden kamatoztatva, egy amerikai sráctól

Olasz gasztro trükkök Szegeden kamatoztatva, egy amerikai sráctól

Olasz gasztro trükkök Szegeden kamatoztatva – tudtad, hogy a város egyik legvagányabb pizzaszakácsa egy amerikai fiú? Randy Irardy az Egyesült Államokban született, édesapja amerikai, édesanyja magyar állampolgárságú. Gyermekkora jó részét ebből adódóan Amerikában, a másik felét pedig itt, a Napfény Városában töltötte. Néhány éve azonban, kalandvágyból Olaszországba ment, hogy ellessen néhány gasztro trükköt, ahonnan aztán Pizzaioloként tért vissza.

Visszatért Olaszországból, azóta pedig a Tibi Papa Zabbantyú & Home Food pizzaszakácsaként dolgozik azon, hogy egyre több szegedi részesüljön az élményből. A pizzaszakácsi titulust szerezni Olaszországban különben nem csak, hogy trendi, de óriási elismerésnek is számít. Na de, hogyan ragad egy vegyes házasságba született fiú Szegeden? Mitől imádja ennyire a várost? Kalandozása során megtudta-e, hogy mi az olasz ételek titka? Nem utolsó sorban pedig, milyen célja van az elsajátított gasztro trükkökkel itt, Szegeden? Kifaggattuk!

Sz365.: Miért és mikor döntöttél úgy, hogy Szegeden telepszel le?

Randy: Amerikában születtem, édesapám amerikai állampolgár, édesanyám pedig magyar, ezért már gyermekkoromban viszonylag sok időt töltöttem itt, Szegeden. Középiskolai tanulmányaimat ugyan az Egyesület Államokban fejeztem, ezt követően azonban nem volt kérdés, hogy itt telepszem majd le. Szeged egy nagyon élhető és szerethető hely. Sok barátot szereztem, aztán, amikor munkába álltam egyre hasznosabbnak éreztem magam és tudtam, hogy még többet akarok majd tenni ezért a városért.

Sz365.: Ez motivált abban, hogy tovább fejleszd a már meglévő tudásod Olaszországban?

Randy: Igazából a csizmába – ha fogalmazhatok így – a kalandvágy vezérelt. Aztán nyilván ott már a lehetőségeimhez mérten szerettem volna a maximumot kihozni magamból. Így beiratkoztam egy pizzaszakács képzésre, ahol a pizzakészítés rejtelmeibe avatták be az érdeklődőket. Nagyon érdekes volt, sok mindent tanultam ez idő alatt. Bár az olaszok tényleg hangosak és ezer fokon égnek, viszonylag gyorsan és könnyen beilleszkedtem közéjük, még arra a rövid időre is. Elméleti és gyakorlati oktatásban is volt részem. Vagyis, még mielőtt megkérdeznéd: igen, tudom forgatni a tésztát az ujjaimon.

Sz365.: Sikerült rájönni arra, hogy mi az olasz pizza titka? Amennyiben igen, el is árulod azt?

Randy: Igen, közhely de az egyik alapvető feltétele annak, hogy egy pizza olaszos legyen, bárhol is fogyasztjuk azt a világban, nem más, mint a tészta. A szép, vékony tészta. Ennek az összetevői persze titkosak. A másik a feltét. Fontos, hogy aki az adott ételt fogyasztja, az ne csak és kizárólag egy ízt érezzen abból a feltétből, hanem az összes alapanyagot, amit felhasználunk hozzá. Azóta magam is erre törekszem. Hogy a hozzávalók íze, mind, egytől-egyig jól kivehető legyen. Ehhez azonban nem szabad túlsütni a tésztát, mint alapot és ismerni kell azt, hogy mi mivel kombinálható igazán jól, ami a feltét tartalmát illeti.

Sz365.: Mennyire nyitottak egyébként az olasz konyha iránt a szegediek, mit tapasztalsz?

Randy: A munkám során egyre inkább azt tapasztalom, hogy a szegediek nyitottak az olasz konyha iránt. Aminek én nagyon örülök, hiszen a külföldön megszerzett tudásomat kamatoztatni tudom. Ettől függetlenül persze nem szeretnék itt megállni. Terveim között szerepel, hogy visszatérek Olaszországba és megtanulom, hogy hogyan kell igazi olasz kenyeret sütni, és azt is, hogy mi az olasz tészták titka. Addig viszont marad a kísérletezés a még mindig inkább többségben meglévő magyar alapanyagokkal.

Sz365.: Ezt követően ismét visszatérsz majd Szegedre?

Randy: Minden bizonnyal, hiszen imádom a várost. Ide kötnek a barátaim és remélem, hogy még sokáig a munkám is, amelyben igazán kiélhetem a kreativitásom. Szeretek szakácsként dolgozni, új dolgokat kipróbálni és, mint, ahogyan azt már említettem kísérletezni. Na meg persze mindezt át is szeretném adni a szegedieknek.

Fotó: Török Kornél, Szeged365

- Hirdetés -
- Hirdetés -
- Hirdetés -

Legfrissebb

- Hirdetés -
- Hirdetés -
- Hirdetés -